NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2026-02-24 16:46 Összes olvasás: 57000| 417. | [tulajdonos]: próza | 2021-04-04 19:21 | Költözési mizéria
Húsz éve itt lakom, napi nyolc órában. Vidor város színházának díszletgyártó műhelyében. Állítólag sehol nincs ekkora színház, a csontjaimon érzem, hogy ilyen hatalmas díszletek sincsenek szerte Mazúriában, ahogy az országot nevezik.
Húsz éve költöztünk ide a városközpontból. Először az átadás történt meg. Felvonultak városunk akkori vezetői, az impozáns épület avatására. Az alkalmazottak is meghívást kaptak. Ünneplőben érkeztünk, a tükörfényes fenyőpadlón álló asztalokon étvágygerjesztő hidegtálak kúltúrált lekopaszítására.
(Margitka javaslatára zacskóba pakoltam vagy tíz db apró sajtos pogácsát, a városban maradt kollégának, aki éppen erős gyomorbántalmakkal küzdött, mivel a munkaügyi bíróságon volt jelenése. )
Most festékes nadrágban a lelakott étkezőben fogyasztjuk el az ételt, ki mit hoz. Kolbászos szendvicset, pacalpörköltet, rántott húst kenyérrel, uborkával, zabkását, kibonthatatlan Mackó sajtot, sült szalonnát, olajos szardíniát.
Akkor minden vakított, mint a frissen esett hó, most szürke füstös, fűrészporos, vasreszelékes a levegő. Megfakult az oxigén is.
Akkor idegenül hatott ránk az épület steril belseje, óvatosan fordultunk körbe a zegzugos folyosókon.
Azóta százezer kilométert futott cipőnk talpa elvásott. Az elmúlt előadások emlékeit megszámlálhatatlan konténerbe pakoltuk az udvaron. A kemény magból kevesen maradtunk, lassan, de biztosan megrokkanunk, erre egyre több előjel mutat.
Egyelőre a magas vérnyomás vezet, kétszer fordult elő rák, a többi egyedi eset, szívinfarktus, májcirrózis, hasnyálmirigy-gyulladás, prosztatagondok, vesekő, meg amiről még nem tudunk. A létszámhoz képest ez több, mint aggasztó.
A múltkor megpucoltuk a lámpák üvegfedelű dobozait. Látszólag olyan fényesség lett, mint egy planetáriumban, csak a sarkok maradtak sötétek.
Húsz év sok idő, de világosan emlékszem az utolsó napomra a régi helyen.
Akkor törték fel a Zastavámat, egy közpark mellett a délutáni utcán. Elemelték sporttáskámat, delfines hőmegtartó pulóveremmel és két kiló naranccsal, kitömve. Eltűnt az önvédelmi fegyverként kiválóan használható kulcscsomóm, azóta gyűjtöttem másikat, ki tudja mit nyitó kulcsokkal, vastagon karikázva.
Akkor lopták el az összes iratomat is, úgy éreztem velük a személyazonosságom is elveszett, sokáig tartott, míg visszaépítettem magam, az épület széthulló darabjaiból.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 4.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
