NAPLÓK: vérfarkasnapló Legutóbbi olvasó: 2024-11-24 00:10 Összes olvasás: 5410| 5. | [tulajdonos]: szöveg, elemzés | 2018-01-11 17:34 | A sortöldelés frenetikus hatása
Tegnap kaptam egy remek, tanulságos kritikát. Az illető szerkesztő nagyon szépen, jó indulatúan sok mindent megfejtett a költészetemből, ami miatt nem szeretik az irodalmi fórumok, online és papíralapú irodalomközlő (esetemben inkább irodalom nem közlő) újságok versszerkesztői a margótól-margóig terjedő verseimet, vagy inkább szövegeimet. Az elmélkedésünk középpontjában a „szabadvers” formátumú és egyben automatikus (tehát tudatelőttesből írt, a figyelem kizárásával készült) ujjverseimre koncentrálunk. Itt ugye Adyt parodizálom, vajon szabad ezt, vagy csak Karinthy Frigyesnek volt privilégiuma? „Szabad-e Dévénynél betörnöm / új időknek új dalaival?”
„Ujjversek”, ez az egyik kötetem címe. Tehát ujjverseimmel szabad-e betörnöm a 21. századba, egy olyan verssel, amelyeknek születésekor a figyelmem kikapcsolódik valami orvosi műhiba következtében. Vagy inkább „Legyek az új, az énekes Vazul, / Ne halljam az élet új dalait, / Tiporjatok reám durván, gazul.” Inkább az ólomöntés Szilveszterkor, és nem kifejezetten a fülembe. Ugyanis nem a szokásos „vájt fülű” vagyok, hanem „vájt szemű”.
Az automatikus technikával írt, sortöldelt verseimmel semmi gondjuk nincsen. Sorban jelennek meg a beküldött opuszaim a megkeresett irodalmi fórumok pontosan 100 százalékában, mert a soha sem válaszoló szerkesztőségekhez, vagy otromba stílusban visszautasító leveleket küldőkhöz nem próbálkozom új anyaggal, egy szóló verssel, verseim 21 alaptípusaiból a legsikeresebb 2-2 reprezentánssal (ez nem jó szó, nekem határozottan ugyanaz az esztétikai és poétikai színvonalam minden szövegben, köszönhetően annak, hogy a verseket nem tudatosan, megtervezve, megszerkesztve, elhatározva a vers hosszát, legyen az epigramma vagy eposzi méretű ujjvers, eldöntve előre, hogy szonettforma legyen, vagy négy soros magyaros verselés páros rímmel, időmértékes vagy szabadvers, stb.). Tehát ahol már leírtak, mint költőt, ott védekezésül az e-mailt a csatolmányokkal egyenesen a kukába (gépi szemétkosárba irányítják), oda nem küldök több verset, novellát, esszét, kritikát, riportot, tanulmányt, de még aforizmát sem. Ezt már csak egy „befutott”, de még nem „kanonizált” író teheti meg. A kezdőknek marad az odafigyelés a legváltozatosabb okokra hivatkozó durva elutasító levéltől, a jó szándékú verselemzésen, tanítgatáson keresztül a csendig és elhallgatásig.
Én magam nem hiszek abban, hogy a versírást tanítani lehet. Az alapokat, a műfaji és verstani fogalmakat meg lehet ismerni és lehet ismertetni, mint mondjuk a Mengyelejev-féle periódusos rendszert. Megtudhatsz és megtaníthatsz számos a filológusok számára érdekes dolgot a versről és a lírai eszközökről, mint mondjuk mi az asszonánc meg az enjambement, az időmértékeket is fejükbe verheted a tanítványaidnak a „pyrrichiustól” a „lonicus a minore”-ig. Szerintem a költőnek (lehet, hogy a regény- és drámaírónak is) meg kell élni a világot, szélsőséges érzelmeken kell keresztül menni, élményeket kell gyűjteni. És az fejleszti a költészetüket, és nem az iskola.
Azért csak tanítsatok, ha hisztek benne. Én egész életemben nem tanultam, csak megéltem és tanítottam. Már második általános iskolás koromban telve volt 5-6 osztálytársammal a veranda, és korrepetáltam őket minden tantárgyból, így tanultam tanítva. Aztán úgy hozta a sors, hogy – most az egyetemista éveimről nem beszélek –ott végképp nem tanultam, legfeljebb csak vizsgaidőszakban, és szélhámos voltam és csaló a vizsgákon. De mintha ez lett volna középiskolás koromban is. Ellenben mindig megnyertem az matekversenyeket. És nem a Fazekas Mihály Gimnázium-szerű matematikusi versenyistállóból, mint mondjuk a kortársam, Lovász László, aki matematikus létére (és éppen nem agyfiziológusként) a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett két cikluson keresztül. Most azért idézek a jellegzetes versszerkesztői válaszokból egy-két alaptípust:
(1.) Kevés verset küldesz, akkor „Ennyi versből nem lehet megállapítani, hogy Ön a költői minőség mely fokozatán áll. De inkább ne küldjön Nekünk több anyagot. Megvan a kialakult szerzőgárdánk. És amúgy sem lenne kapacitásunk a beküldött zsengéit elolvasni.”
(2.) „Egy vers minőségét csak az életmű folyamatában van lehetőségünk megítélni. Az életműve meg nem érdekel minket. És amúgy sem tartozik az illető folyóirat profiljába, amit küldene.”
(3.) „Írásai valóban rendelkeznek egy sajátos világgal, viszont talán nem feltétlenül szerencsés őket versnek nevezni. A mögöttes tartalom, a gondolatiság érezhetően uralkodó. A lírai forma és nyelv nem tudja kordában tartani az anyagot.”
(4.) „El kell döntenie, hogy verseket ír vagy szövegeket. A szövegek logikája nem azonos a versek logikájával.”
(5.) „Elfogadhatatlan, hogy ragrímeket használ.” (holott összesen két verset küldtem be, amely közül az egyik a „Vadúri tatárok”, amely nem más, mint a kiskirályok neveinek puszta felsorolása.)
És egyidejűleg jött számomra a bizonyíték. Egyik lapunknál, ahova beküldtem egy margótól margóig terjedő szöveget tartalmazó szabadverset, a hely, ahol be kellett tölteni a szöveget, eltüntette (lenyelte) a soremeléseket. És a versszerkesztő azt hitte, hogy nálam is ez történt. És kedvességből mintegy helyreállította a sortördelést. Nagyon jó lett, ami keletkezett. Voltak benne sorvégi sorozatos páros rímek és egyéb fontos lírai formai jellemzők. Azaz a "lírai forma és nyelv kordában tudta tartani a gondolati tartalmat". A szöveg verssé vált. És mindenki boldog volt. Itt a konkrét példa:
Spanyolcsizmát ide!
Kerékbe ne törjetek. Ne nyújtsátok meg a testem. Karókkal teli kútba ne essem. Az ujjperctörést ne lessem. Vízpróbának alá ne vessetek. Előre megmondom, tanaim visszavonom. Nem forog, nem esik, ami nektek jól esik. Karóba se húzzatok. Inkább innen elhúzzatok. De van valami, amit szeretnék. Ha egy spanyolcsizmát felvehetnék. Kétezer Euró, mindjárt eladnám. Tanaim hirdető könyvem kiadnám.
A tördelt változat:
Spanyolcsizmát ide!
Kerékbe ne törjetek.
Ne nyújtsátok meg a testem.
Karókkal teli kútba ne essem.
Az ujjperctörést ne lessem.
Vízpróbának alá ne vessetek.
Előre megmondom,
Tanaim visszavonom.
Nem forog, nem esik,
Ami nektek jól esik.
Karóba se húzzatok.
Inkább innen elhúzzatok.
De van valami, amit szeretnék.
Ha egy spanyolcsizmát felvehetnék.
Kétezer Euró, mindjárt eladnám.
Tanaim hirdető könyvem kiadnám.
Egyszer talán megértem e jelenséget.
„De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
