DOKK

 
2727 szerző 34432 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Haraszti Ágnes
  Kanál
Új maradandokkok

Konta Ildikó: csíkok (jav.)
Nyári László: Valkűr
M. Kiss Gábor: Te a fű és (La mentha)
T. Kiss Melinda: ... bocsátás
Karaffa Gyula: Maholnap
Mészáros László: Madárka
Bakos Fanni: félelemből
Iványi Judit: apám koboldjai
Kosztolányi Mária: visszaszámlálás
Petz György: Kérdezésben (K. Eszternek)
FRISS FÓRUMOK

Várkonyi Miklós 52 mp
Bakos Fanni 4 perce
Gyors & Gyilkos 5 órája
Mórotz Krisztina 6 órája
Nagyító 7 órája
Tiszai P Imre 8 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Szilágyi Erzsébet 23 órája
Bak Rita 1 napja
Tóth Tamás 1 napja
Kovács Joci 1 napja
Paál Marcell 1 napja
Gulisio Tímea 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Ványai Fehér József 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Francesco de Orellana 2 napja
T. Kiss Melinda 2 napja
Seres László 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Frady Endre 53 perce
Árny a fényben 1 órája
Volt egy pillanat 1 órája
vérfarkasnapló 3 órája
Bossi alkotásai 5 órája
Gyurcsi 8 órája
P 13 órája
akvamarin 19 órája
2018 az újrakezdés éve 21 órája
Tépő Donát: Repülési Magasság 21 órája
Baltazar 21 órája
Felvil.levelek (feladó:random) 21 órája
OLvasatlanul 1 napja
Besenyő Pista bácsi monológok 1 napja
Oswald Chesterfield Cobblepot 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
vérfarkasnapló bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: vérfarkasnapló
Legutóbbi olvasó: 2018-01-17 19:06 Összes olvasás: 449

Korábbi hozzászólások:  
8. [tulajdonos]: vélemény2018-01-17 13:29
A nők elsárkányosodása

Hát milyen volt? Kedves, bájos, kellemes, jó illatú, szerelmes, leste a kívánságod, este az ágyat, főzte a kifőzhetetlent, lőtte a nyulat, a fácánt a nagycsarnokban, és felöltözött neked legszebb ruhájába, és kisminkelte magát a drága, és fodrászhoz járt és konditerembe, hogy jó legyen számodra az alakja, és gondos volt, és tiszta, és bornemissza, és behízelgő, cicás, doromboló, szellemes, titok, mint a szfinx, és feltörhetetlen kókusz, és szélborka, és domborka, néha gordonka, mint Kiki, Man Ray szerelme, és habos-puffos ruhát viselt, mint Botticelli leánykái, és puszit adott, ha találkoztatok, és nem felejtette el a születésnapod, és vett ajándékot, kifigyelte, hogy balkezes vagy, és az evőeszközt terítéskor neked felcserélte, és befűtött a szellemi kandallóba, orgonahangverseny-jeggyel megfogott, és érdekelte minden, ami te vagy, és kérdezett, de úgy, hogy meg ne sértsen, és figyelmes volt, és szerető, és a világra nyitott, a családoddal, barátiddal vendégszerető, és segítő mindenben, egy szerelmi legelő, amire a gulyát-téged kihajtott, és sosem fájt a feje, és soha nem volt fáradt, és tiszta volt a paplan, tiszta a fehérneműd, és elment veled vásárolni, mert tetszett neki rajtad az új holmi, és meglepetéssel készült, és megszelídítette az oroszlánt is, hogy örömöt szerezzen neked, és felvette bohókás énjét, ha erre volt szükséged, és színésznő volt, és királynő, ha kellett, és nádszálkisasszony, és virágszál. És pompázott melletted, ha elmentetek hazulról, és megvédett a világ kegyetlenségétől, és dorombolt, és dorombolt, és csak dorombolt.

És te változtál, vagy csak a világ, és gyerekek lettek, és a fontossági sorrend megváltozott. És harmadrangú állampolgárrá vedlettél. És nem törődtek az álmaiddal. És nem támogatott az élet viharaiban. És egyáltalán nem érdekelte a személyed. Hogy mi történt veled? Te vagy a hibás, mert direkt kimásztál a pikszisből. A Paradicsomból direkt kiűzted magad. És nem érdekelt az illata, és az ágy zaja. Csak ne adjon feladatot. És autoriter lett, megcáfolhatatlan, vitaképtelen, kritikát nem tűrő, érzéketlen, önző, kisszerű, destruktív, hirtelen haragú, sértődékeny, fejfájós és fáradt, kerülte a szerelmi ágyat, kegyetlen lett, monomániás, rendmániás, nem válogatott az eszközökben, csak földre teperjen, kényszerképzeteit valóságnak képzelő, a te hülyeségeddel kérkedő, sóher, slendrián, sminket neked nem feltevő, a haját csavarókba rakta, és bekötötte valami szörnyű kendővel, és másik ágyra költözött, és másik szobába, és lehetetlen barátnőkkel telefonált, és hallgatnod kellett, mint a sír, és kuss volt a neved, és az autód elcsaklizta, és felment nélküled a Parnasszusra, és nem voltál szempont semmiben. De a fejed gyorsan leharapta. És gerjedt éktelen haragra. És földhöz vágta a tányért, és már-már nyúlt a sodrófáért. És örültél, hogy nem adta ki az utad. A gondolatod az óta is azután kutat, mit tettél rosszul, hol hibáztál? Mi volt a fordulópont a nő és a házisárkány között. És ehhez neked mi a közöd? És csak kérdésekkel bombázod magad. Még mindig jobb, mintha ő bombázna. Gúnyos szavakkal, gúnykacajjal, vitriollal, szemérmetlen ricsajjal, megcsalással és becsalással, és bevégzéssel, és kivégzéssel.

7. [tulajdonos]: pornográfia2018-01-14 18:49
A pornográfia kérdése

AndrisFF• 2018. január 14. 16:38



Részlet az általam szakértőhöz küldött e-mailből:

Két olyan vers van, amelynél kétségeim vannak, hogy nem pornográfak-e? Ezek:

87. Édes Hazám

94. Fekete rúzs a szádon

Kérlek, segíts, hogy kihagyjam-e őket?

Részlet XY költő, főszerkesztő által adott válaszból:

Kedves András! Egy ideig nem voltam gépközelben, ezért csak most tudok reagálni a 110 erotikus verseddel kapcsolatban. A két vers, amiről a véleményemet kéred, nem lépi át azokat a határokat, ami az erotikus irodalmat illeti.

Azért nem jelenek meg a versemmel egy hónap óta kenyéradó gazdámnál, mert valaki a véleményezés céljából kirakott versemre egy kommentben egy szöveget, hogy pornográf. És ugye amíg erről nem születik döntés, addig nem lehet újabb verset benyújtani. A típusszövegek meg egyfolytában azt harsogják, hogy publikáljak, mert még nincs versem. Hát én rájöttem a megoldásra. Csupa ártatlan verset kirakok a most megjelent e-könyvemből a blogba, amit még sehol nem publikáltam.

Kérem, nézzék mar meg az erotikus verseimet, hogy valóban 16 éven felüliek számára készültek-e. Jó, legyen 20 év a korhatár! Mert a gyerekek az iróniát nem nagyon veszik még. Meg a groteszket sem. Ahhoz kell egy-két pofon az élettől.

Ha én szekértő lennék, én megkifogásolnám az első kiöncenzúrázott példában a „Csak ölelj, csókolj” fordulatot, mert elcsépelt. Primitív. Alpári. Hedonisztikus. Elvon a szakértéstől. AHOGY A SZEX GYERMEK KÉSZÍTÉSE ÉRDEKÉBEN CSAK CSALÁDON BELÜL METENGEDETT a bigott e.-házaknál, mert elvon az imádkozástól. Ki sem merem írni a szót, mert számomra ez is pornográf. Mármint a gyermek érdekében végzett koitusz az egyház által szentesített családban. Hát nézzük a szövegkörnyezetét!

Harang

Harang. Harangoznak, tűz van. Harang, valaki meghalt. Harang, búvárharang. Harangozó csilingelő nőalakod. Mérföldekre szól a zenéd. Feléd megy itatóba a gulya. Tőled öl a nadragulya. Tőled ficánkol a lelkem. Hallgatni kéne, beharangoztak! Vége.

Akkor tovább minden 10.-et bemutatom a kötetből, melynek címe "Cseppenként gerjesztelek / 110 erotikus vers". És megmondom a verscsokorban mit látok közösnek. A pesszimizmust, a mindig közbejött zavart, félelmet, majd a következő blogban folytajuk. Nem hiszem, hogy lehetne a kötetből hurrá optomizmust kiszelektálni. Így nem lehet József Attila-díjra várni. Mert nincs ki írjon ilyeneket: "Olajos napfény csillan a munkásarcon. / Körülötte súg-búg az ellenség szája, / Szennyes rágalmait mind feléje hányja, / De Ő csak odavág nagy öblös marékkal, / Szertecsap közöttük kétszáz százakékkal."

Íme így sikongnak

Íme, így sikongnak a rút dögkeselyűk,

ha látnak, és dühödt irigyei lesznek

a mi boldogságunknak. Szamár az

a madár, ki még elbitorolná a szent

kéjt, amit nem vehet el soha tőlünk,

mert akárhány szerelmet szétzúznak,

el akarják törölni az röpke bús éjjelt,

az megmarad, és most is élünk a kéjjel.

Kell egy komment, mert a sortávot nem lehet a blogkészítő programban jól szabálozni. Hát szegény ember vízzel főz.

Enyhe lejtőn

Enyhe lejtőn lecsurog a tej,

mert hogy tejből van a ruhája.

Csak várni kell két másodpercet,

és feltárulkozik a nemes teste,

nemes őzünő, vadász vár lesre,

kivárok két másodpercet, ki én,

és íme elém tárulkozott a maga

valójában. Domború melle őrizte

részben a ruhát, a szemérmet

a tej is érzi? Ezt ki érti?

Hosszabbak is vannak. Van egy 3 oldalas is. De Önöket most picinyke mintákkal szórakoztatom.

Ilyen

Ilyen az ég, hogyha nagy vihar jön,

de ezt az érzést meg kell köszönnöm,

a nagy vihar az bennem dúl,

bizsergek mindenütt cafatul,

négy a fám is, pont négy,

tréfa, kofa, pofa és bitófa.

Ott fogok lógni, a varjak metszik

ki a szememet, mert szerettelek.

Most lóghatok ítéletnapig,

mikor a jó a mennybe megy,

a rosszat pokolba rendelik.

Főjön az üstben, mert szeretett,

végtelen időig szenvedhet.

Piros az ég alja, világít, fluoreszkál,

bennem csak egyre az motoszkál,

mit vétettem a szerelemmel,

lefeküdtem a szeretettel.

Parázna, csak pározna mind,

ácsolva legyen jó bitófa kint,

az ilyen mind odakerüljön,

a bűnétől ne meneküljön.

Már megint a varjak? Nem, az előbb dögkeselyűk voltak. Azért az nem ugyanaz!

Fogás

Evickélsz, mint hal, ki hálóba tévedt,

látványodtól az ember megint elrévedt,

előtte még halászháló nélkül láttalak,

jó fogás voltál, de akkor hiába vártalak.

Megint egy kudarc, pokol tornácán jár a lelkem. Nem tudok mit tenni a kárhozat ellen. Csak a szerelmem buzog. Közben már cigánygyerek zuhog. Puja, puja, puja hátán. Mint René Magritte munkáján. Csak ott hivatalnok zuhog. Keménykalap és fekete öltöny. Én meg a nyelvemet kiöltöm. Mert lerasszistázott egy költőt a pujáért egy mulya. De soroljuk még bűneinket versben. Talán akkor mentő körülmény a szabad szellem. Nem, az a legnagyobb bűn most. A költő halászhálóba tette a ruhátlan nőt. Perverz, profán, vágom pofán.

Van még versem, nyugi. Hogy mi jön, most én is tudom, te is tudi, reklámfőnök Halász Rudi!

Ha belenézel

Ha belenézel a szemembe,

átváltozok, mint porszem.

Elárvulok, semmi rokonom

nincsen. Csak sodródom,

mint homokszem a homokviharban,

mert ilyen szem

nincsen. Ez az egész egy

nagy csalás. Elég volt mára

a hasadás. A C14 izotóp

felezett, mert rám néztél.

A kormeghatározásom is

elcsalod, mert fiatal férfinek

érzem magam. Most hagyjál

egyedül feleződni. Lecsukom

szemem. Nem létezem, ha

nem látlak.

Ezt már kifejtettük, mekkora bűn a költészet emelkedett éteri nyelvébe tudományos szakszavakat csempészni. Meg ez a szenzualista filozófia, Berkeley meg Hume. A foxi-maxi egyetemen megbuksz, az fix. Nem rímel a foxi meg a fix. Legyen inkább mix. Hogy kiment a divatból a turmix. Van ellenben dúsan energiaital. A lányom is azzal tanul vizsgaidőszakban.

OK

OK. Nőként gondolok Rád, megfogadom most.

Te leszel az új etalon. A karodon jár a csókom,

felfele halad. A vállad íve kitérít. Letérít a két

üde melled. Most fiatal vagyok, és tehetséges

szerető. A mellednél majd elidőzöm, érdemesek

rá, csupa domborulat, kicsi vége, az a mell éke.

A következőkről már nem beszélek. A köldökről,

a lágy ölről, a nyakról, az ajakról, azt verselje

meg a szeretőd. Én csak spiritiszta szakráltested

érintettem, de az is isteni volt. Kiszárad az elmém,

ha nem tettem volna. De az út így is fél órát tartott.

Ezt még lehet fokozni? Itt jön egy gyöngyszem, ahol érezzük, ez már felülmúlhatatlan, ez a pornográfia határa.

Ta-ta-ta

Három kavics beleesett a tóba.

A negyedik épp körhullámokat vet.

Ta-ta-ta, így hullik, csobban a vízbe és pózol.

Meztelen tested vizes lesz, ha belemártózol.

Még az nem baj, de akkor én is vizes leszek,

utánad ugrom, a gondolattól is megveszek.

Egy vízben lenni, a testem nagyon akarja,

ebben a vízben van a lába, a melle, a karja.

Meddig lehet ezt az érzést tovább fokozni,

ha már három kavics ilyen zavart tud okozni.

Mára elég lesz a csúf erotikából. Ami még jöhet, az a mámor. Dionüszosz, aki Bacchus volt a rómaiaknál. Nálunk csúnya neve van, részeg ember. Amikor a pornográfia a földön hever.



Elküldés


X. Y. (moderátor) 2018. január 14. 18:04

Te magad azt vallod, hogy x mennyiségű erotikus versed van (bocs csak félig olvastam el ezt a postot), kérdezném, hogy elolvastad-e a felhasználási feltételeket? Mert a irodalmi újságunk nem engedélyezi ezeket. Itt a blogban kicsit elnézőbb a szabályzat, de főoldalon nem. Kérem és köszönöm a megértésed!

AndrisFF (blogger) 2018. január 14. 18:35

O.K. LÉGY SZÍVES MEGMONDANI, MELYIK VERSBEN MI ELLEN VAN SZEMÉLYESEN KIFOGÁSOD? HA EGYET TUDSZ MONDANI, AKKOR LEÁLLOK A BLOGGERKEDÉSSEL. MÁSHOL ÖRÖMMEL FOGADNAK. ILYEN SZÍNVONALON.

SZERETETTEL ÜDVÖZÖL: Prof. Habil. Dr. Dr. Farkas András, nemzetközi hírű tudós, International ASSOCIATIONTON OF EMPIRICAL AESTHETICS ÁLTAL A VILÁGON ELSŐKÉNT A VILÁG-KONGRESSZUSON Takarazukában (Japán) 2002-ben a Baumgarten-dijjal (az esztétika önálló tudományának kezdeményezője, német filozófus) kitüntetett művészetpszichológus.

6. [tulajdonos]: Mi a vers?2018-01-13 20:03
A vers fogalmának hermeneutikai elemzése



Ezzel a naplószövegemmel már két kritikai folyóiratból kidobtak. Az elsőnél azért, mert a főszerkesztő nő kikérte magának, hogy a kísérő levélben lefőszerkesztő uraztam. A másodiknál azért, mert - ahogy írták - egy "olyan" lap nem közöl "csetrészletet".

Én szerintem a kérdés tartalmi oldala sokkal érdekesebb, és maga a kérdés a kérdések kérdése. Sok okosat írtak ebben a témában már. Lehet, hogy a témához mégis hozzá tudok járulni egy két új gondolattal. Ha nem haragszanak, én megtartanám az eredeti formát, kicsit formabontó. De higgyék el, mivel művészetpszichológia professzor vagyok, bármely formátumban, követelményrendszerben írni a gondolatot. Ha kell, jambusokban, mert író is kennék. Számomra ez a versfogalom-elemzés, ahogy keletkezett, a maga spontaneitásával, a nyers változatban az igazi.

A vers (csetrészlet)

Dániel Keres: Az meg lehetne kérdezni, hogy mitől lesz egy írás vers?

2016. április 16. 19:34

András Farkas: Ez egy igazán izgalmas kérdés. Jó helyen kérdezi Dániel Keres, mert én szinte csak nem szokványos verseket írok. Mindjárt posztba teszem, mert nagyon felizgatott a kérdés.

A következő versemben 4 soros versszakok következnek, számszerint kilenc. Szinte kétszer nem ismétlődnek rímképletek, de a szótagszám mindig 6. Biztos, hogy nem a 6 szótagtól lett ez a szöveg vers. Hanem az iróniától, "Lila Anna-bálon", "Lila temetőben". A kedvesnek "A szeme még nedves". És mi, ha egészségesek vagyunk, ezen röhögünk. Amit a vers a végén a szöveg megpecsétel: "Csóközön s szerelem", és már a sok közhely után megtisztult a lelkünk, és átéltünk egyfajta katarzist, az ostobaság katarzisét, és könnyed, felelőtlen napunk lesz. Ez a vers ettől vers.

Giccs

1.

Lila szivárvány jött

Elfelejtve színét

Lila ködbe borult

Az összes szép emlék

2.

Amiben szerepelsz

Háttérben ha sunnyogsz

Középen mosolyogsz

Előtérben ujjongsz

3.

Lila keszkenőben

Lila szemfedővel

Lila Anna-bálon

Lila temetőben

4.

Egy fejfán a kendő

Ott felejte kedves

Feje mélyen hajlik

A szeme még nedves

5.

Így sírjuk át végleg

A nappalt, éjszakát

Nem tudjuk képzelni

Milyen lesz odaát

6.

A kezem, ha szorít

Téged lila fényben

Nem eresztelek el

A szerelmi kéjben

7.

Kívánom szerelmem

Adja nekem szívét

A szivárvány pedig

Nyerje vissza színét

8.

Az ibolya megvan

A kék, a zöld, sárga,

a narancs, a vörös

Az összes színt várja

9.

Pár lila ködben vár

Megoldás türelem

Meleg szív, merengés

Csóközön s szerelem.

A következő vers papír szélétől papír széléig tart, tehát un. szabadvers. A primitív sírást kérdőjelezi meg, annak az őszinteségét. Mert a szívből jövő sírás az bonyolult, mint a siratóasszonyok éneke. A középső politikai szidalom a rendszerváltás elszúrásáról, az kiemeli a kontrasztot a játékos igazi sírás szinkópáihoz képest. Itt a súlyos erkölcsi mondanivaló teszi verssé a szöveget: "Parlamentellenes demokráciát!!!".

Jeti vers

Jeti vagyok, mindenki látott, és senki. A lábnyomom tízezer éves. Téves, azt gondolni, hogy nem vagyok. Vagyok az Isten, a Mindenható Atya. Ti pedig söpredék pribékek. Még latornak sem jók, mert nem tudtok rendesen sírni. Ühüm-ühüm, azt ismétlitek. Pedig a sírás így kezdődik:

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

Egy hanggal mélyebben:

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

Sírjatok, nem én parancsolom. Sírjatok a szüleitekért, 48-ért, 56-ért, 89-ért. A vértelen puccsért, melyben az értelem megszakadt, s maradt a puszta harácsolás. A trógerség, a szemérmetlen győzelme az ész felett. A vastag arcbőrű néhány ügyeskedése. Minden országnak kimaradt a dologból a népe. A demokrácia? Létrejött a plutokrácia, az új szívtelen, kegyetlen pártarisztokrácia. Párt? Az bitófára sem való, mert a bitót emberi erővel, munkával kell létrehozni. És a sok mihaszna, sok pénzért a lelkét odaadta. Szavazógépnek.

Parlamentellenes demokráciát!!! Urakat le székből, csak széklábat faragni, majd jön egy új platóni állam. És elsöpri a sok vigécet. Hogy nyugodtan sírjatok:

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

Egy hanggal mélyebben:

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-jáááá, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ririri-ririri-júúúú, Tí-ri-rara-ró, Tí-ri-rara-ró, Tili-tili-lili-lóóóó, hmmm (levegővétel).

A következő vers egy közbotrány. Mint most értesültem róla a gúglról 1953-ban Tatabányán a Szabadság Moziban novemberben 12-től 15-ig Botrány Closmer-ben c. film ment, amit én is láttam, csak éppen Szentesen a velünk szemközti szintén Szabadság Moziban. Ha jól emlékszem (voltam 9 éves) a film egy utcai nyilvános férfi piszoárról szólt, ami olyan volt, mint most nálunk a Balatonon egy szabad strandon levő öltöző, egy fémhenger, spirál bemenettel, csakhogy itt alul látni lehetett a férfiak lábát térdig.

Nos, ilyen színvonalú irodalmi botrányt okoztam szegény 30 éve elhalálozott első feleségemhez írt „Ez Ő, csak visszajár” kezdetű versemmel. Ugyanis egyedüli beküldött versként leteszteltem a hazai irodalmi újságok többségét (50 db. körül), hogy mit szólnak a tragikus hangulatú vershez, és vagy hallgatás vagy otromba stílusú elutasítás követette eme eltévelyedésemet.

A szerkesztők és a szakma „képviselői” minden alkalommal fel vannak háborodva, ha egy 21. századi versben egy tudományos kifejezéssel találkoznak (mutathatok számos e-mailt), de nincs kedvem előkeresni a sok blődség miatt, amivel a verseimet illették már. Mindennel és mindennek az ellenkezőjével. A verssel szemben -, ami egyébként csodálatos (most jelent meg az „A hetedik”-ben, a „Pieris”-ben, a „Fullexrá”-ban, és azt nem mondom meg, melyik papíralapú Irodalmi folyóirat fogadta el és jelentei meg a következő számában egy másik (erotikus) versem társaságában, mert még utánam nyúlnak a szerkesztők a költői nyelv védelmében) - a szerkesztői kifogás, hogy az „izotóphasadás”, „gombamicélium”, „fizikokémia” és „kromoszóma” szavak szerepelnek benne. Egyik szerkesztőt kifejezetten irritálták a szavak, és azt írta expressis verbis „a szépirodalom nyelve nem viseli el a tudományos szakkifejezéseket, az valami fennkölt, éteri nyelv kell maradjon!”. Hátha még olvasta volna egy költőtársam méltató szavait, ami megtoldotta az előbbieket egy újabb tudományos kifejezéssel: „Ez a vers kozmikus fájdalom”. Hát most nem fogom untatni ezzel a verssel önöket. Ez nem az a fórum, ahol tragikus verseket várnak tőlem. Helyette egy másik rövidke botránykövet mutatok be. A címe „Altató-dal”. Egyik fontos papíralapú irodalmi folyóiratunk leközölte 2017. március-áprilisi számában. De egy csak egy legény volt talpon e vidéken.

Altató-dal

Eunochtin, Gerodorm, Stilnox, Sanval,

Tiz milligram Yarocen hármasával,

Eejuhnyem, Nyicsevó, Pénzem nincsen,

Az elalvás az én legdrágább kincsem.

Szép rímeket látunka a négysorosban. A "val-val" és "csem-csem", és az egyik sem ragrím. Úgyhogy egy tipikus ellentvetés kiesett. Pedig olvastam egy kolléga gyünyörű tanulmányát, ahol sorra bemutatja, hogy nagy költőink igen gyakran a ragrím "hibájába" estek. Arany Jánostól Adyig és József Atttiláig. Úgy hogy már le kéne szállni erről a lóról az ítészeknek, mert hülyeségeket beszélnek.

Jelen esetben egy abszurd verset láttunk. Az altató dalról mindjárt mindenkinek kis Balázs jut az eszébe. És mit kap helyette? Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász helyett gyógyszerneveket és halandzsa oroszt, meg szegénységet, és a kincsnek egy pénzre nem váltható formáját. Hát ha valaki jártas mondjuk Samuel Becket rádiójátékaiban (pl. „Minden elesendők”, „Nyers – Rádióra”), vagy legalább a „Godtra várva” c. kiemelkedő abszurd drámáját látta, olvasta, az nem fog megbotránkozni ekkora szintű átvágáson. Az abszurd drámában jelenlevő „fekete humor” vagy „groteszk nihil” jelenségén túl nem találnak a versben semmi „kivetendőt”. Ha elfogadta művészetnek a szakma az abszurd drámát, akkor az abszurd verset is el kell fogadnia. (Sőt, ott lihegnek Godot és Becket körül, külön fészbuk csoportot szentelve nekik. Ezt a csoportot "Godot" vagy "Godotra vára" cimmel találjál meg a fészbukon. Sokáig én is publikáltam benne. Ajánlom az ínyenceknek.) Hiszen Beckettet kanonizálták volna, ha elmegy átvenni a Nobel-díjat. A versben éppen a meglepetés ilyen szintje a szép, és ez teszi verssé. Lásd Berlyne kanadai agyfiziológus pszichobiológiai műélvezeti modellje, amelyben az „össze nem illőség” az egyik meghatározó ingertulajdonság a kellemességérzet kialakulásánál.

De kedves Daniel Keres! Miért nem teszi szóvá, hogy nem is tudományos szakkifejezésekkel rondítottam el a verstől elvárt éteri emelkedettséget, hanem gyógyszernevekkel! Erre volna egy frappáns válaszom, egy másik versem. „Ez egy vers”, ez a címe. Arra nem lehet mondani, hogy nem tudományos kifejezés, mert egy matemetikai formula.

Ez egy vers

A matamatikai formulát a "DOKK" rendszere nem tudta beolvasni, és igy önök így nem foglalkozhatnak egy csodálatos képvers esztétikusságában.

Ha valaki azt mondaná nekem, hogy a formula nem szép, akkor Apollinaire-rel és Nagy Lászlóval gyűlik meg a baja. A tudományos jellege pedig nam kérdőjelezhető meg. A képvershez való besorolása sem.

Az utolsó vers az formai újítás, háromszögvers. Mindig 7 sorból áll egy szakasz. Benne számtalan mászkáló rím, tehát sorközben is. A TRAGÉDIA A VERSBEN AZ ÖREG FÉRFI MEGRÁZÓ TETTE, HOGY FELTALÁLJA A PÁNSÍPOT, ÉS ANNAK TAPINTÁSA ÉS ILLATA SZEXUÁLIS ÖRÖMÖT AD NEKI. Az utolsó szexuális aktus legyen sikeres! "Fúdd meg a sípot emberül, Végedet fúvod." Az öregség tragikuma teszi verssé a játékos szavakat.

Kéjvers

Eljöttünk hozzád.

Figyeltük minden tetted.

Láttuk, amint a kéj szavát kerested.

Kimenekült a nimfa a kezedből, és náddá változott,

S te fogtad késed, és levágtad tőből,

És a vastagabb csőből

Pánsípot faragtál.



Gyatra tilinkót,

Mert hangot ad, mi gyász.

A harsogó kürtöt semmibe veszed,

A lágy oboát, a piciny pikolót, a fénylő trombitát lenézed.

A klarinétre, selymes fuvolára neheztelsz.

A csend helyett vijjogsz,

Mint halálmadár.



Mi végre hát?

Nagy levegőt veszel.

Kitágul a tüdőd, a sípot a szádhoz

Emeled, gyengéd az érintés a derékon, átkarolod nyomban.

És érzed a bőre lágy melegét.

Pézsma illatát beszívod.

Megfúvod remegőn.



Átfutja a tested

A kéj, az éj, a szenvedély,

Mikor volt ez utoljára, emléke éget.

Hamvas bőrének minden rezdülése jutalmad lesz eképp.

Csak el ne múljon ez a kéjteli érzés!

Fúdd meg a sípot emberül,

Végedet fúvod.



Összefoglalva, attól versek ezek a nagyon különböző dolgok, hogy az emberbe belelépnek, megtekerik az érzelmeit, ELJUTTATNAK VALAMIFÉLE KATARZISIG. TARTÓS HANGULATI, ISMERETI ÉS SZÁNDÉKI VÁLTOZÁST HOZNAK LÉTRE BENNED.

Tetszik · Hozzászólás · Megosztom

András Farkas: Én a dolog kognitív és érzelmi hatásától tettem függővé, hogy vers-e a szöveg. Sosem a formai sajátosságokat vettem figyelembe. Nos, most ha belegondolunk, hogy a japán és az indiai is versel, meg az ógörög, a szürrealista André Breton, vagy a dadaista Éluard, a futurista Marinetti, az ő képversével, Apollinaire a más értelmű gyönyörű képverseivel, akkor ácsi. Inkább azt kéne mondani, hogy az a vers, amit a költő annak nyilvánít. De ez túl alpári lenne. Én inkább a jó vers kritériumát adtam meg.

9 perce · Tetszik

Szólj hozzá...

5. [tulajdonos]: szöveg, elemzés2018-01-11 17:34
A sortöldelés frenetikus hatása

Tegnap kaptam egy remek, tanulságos kritikát. Az illető szerkesztő nagyon szépen, jó indulatúan sok mindent megfejtett a költészetemből, ami miatt nem szeretik az irodalmi fórumok, online és papíralapú irodalomközlő (esetemben inkább irodalom nem közlő) újságok versszerkesztői a margótól-margóig terjedő verseimet, vagy inkább szövegeimet. Az elmélkedésünk középpontjában a „szabadvers” formátumú és egyben automatikus (tehát tudatelőttesből írt, a figyelem kizárásával készült) ujjverseimre koncentrálunk. Itt ugye Adyt parodizálom, vajon szabad ezt, vagy csak Karinthy Frigyesnek volt privilégiuma? „Szabad-e Dévénynél betörnöm / új időknek új dalaival?”

„Ujjversek”, ez az egyik kötetem címe. Tehát ujjverseimmel szabad-e betörnöm a 21. századba, egy olyan verssel, amelyeknek születésekor a figyelmem kikapcsolódik valami orvosi műhiba következtében. Vagy inkább „Legyek az új, az énekes Vazul, / Ne halljam az élet új dalait, / Tiporjatok reám durván, gazul.” Inkább az ólomöntés Szilveszterkor, és nem kifejezetten a fülembe. Ugyanis nem a szokásos „vájt fülű” vagyok, hanem „vájt szemű”.

Az automatikus technikával írt, sortöldelt verseimmel semmi gondjuk nincsen. Sorban jelennek meg a beküldött opuszaim a megkeresett irodalmi fórumok pontosan 100 százalékában, mert a soha sem válaszoló szerkesztőségekhez, vagy otromba stílusban visszautasító leveleket küldőkhöz nem próbálkozom új anyaggal, egy szóló verssel, verseim 21 alaptípusaiból a legsikeresebb 2-2 reprezentánssal (ez nem jó szó, nekem határozottan ugyanaz az esztétikai és poétikai színvonalam minden szövegben, köszönhetően annak, hogy a verseket nem tudatosan, megtervezve, megszerkesztve, elhatározva a vers hosszát, legyen az epigramma vagy eposzi méretű ujjvers, eldöntve előre, hogy szonettforma legyen, vagy négy soros magyaros verselés páros rímmel, időmértékes vagy szabadvers, stb.). Tehát ahol már leírtak, mint költőt, ott védekezésül az e-mailt a csatolmányokkal egyenesen a kukába (gépi szemétkosárba irányítják), oda nem küldök több verset, novellát, esszét, kritikát, riportot, tanulmányt, de még aforizmát sem. Ezt már csak egy „befutott”, de még nem „kanonizált” író teheti meg. A kezdőknek marad az odafigyelés a legváltozatosabb okokra hivatkozó durva elutasító levéltől, a jó szándékú verselemzésen, tanítgatáson keresztül a csendig és elhallgatásig.

Én magam nem hiszek abban, hogy a versírást tanítani lehet. Az alapokat, a műfaji és verstani fogalmakat meg lehet ismerni és lehet ismertetni, mint mondjuk a Mengyelejev-féle periódusos rendszert. Megtudhatsz és megtaníthatsz számos a filológusok számára érdekes dolgot a versről és a lírai eszközökről, mint mondjuk mi az asszonánc meg az enjambement, az időmértékeket is fejükbe verheted a tanítványaidnak a „pyrrichiustól” a „lonicus a minore”-ig. Szerintem a költőnek (lehet, hogy a regény- és drámaírónak is) meg kell élni a világot, szélsőséges érzelmeken kell keresztül menni, élményeket kell gyűjteni. És az fejleszti a költészetüket, és nem az iskola.

Azért csak tanítsatok, ha hisztek benne. Én egész életemben nem tanultam, csak megéltem és tanítottam. Már második általános iskolás koromban telve volt 5-6 osztálytársammal a veranda, és korrepetáltam őket minden tantárgyból, így tanultam tanítva. Aztán úgy hozta a sors, hogy – most az egyetemista éveimről nem beszélek –ott végképp nem tanultam, legfeljebb csak vizsgaidőszakban, és szélhámos voltam és csaló a vizsgákon. De mintha ez lett volna középiskolás koromban is. Ellenben mindig megnyertem az matekversenyeket. És nem a Fazekas Mihály Gimnázium-szerű matematikusi versenyistállóból, mint mondjuk a kortársam, Lovász László, aki matematikus létére (és éppen nem agyfiziológusként) a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett két cikluson keresztül. Most azért idézek a jellegzetes versszerkesztői válaszokból egy-két alaptípust:

(1.)    Kevés verset küldesz, akkor „Ennyi versből nem lehet megállapítani, hogy Ön a költői minőség mely fokozatán áll. De inkább ne küldjön Nekünk több anyagot. Megvan a kialakult szerzőgárdánk. És amúgy sem lenne kapacitásunk a beküldött zsengéit elolvasni.”
(2.)    „Egy vers minőségét csak az életmű folyamatában van lehetőségünk megítélni. Az életműve meg nem érdekel minket. És amúgy sem tartozik az illető folyóirat profiljába, amit küldene.”
(3.)     „Írásai valóban rendelkeznek egy sajátos világgal, viszont talán nem feltétlenül szerencsés őket versnek nevezni. A mögöttes tartalom, a gondolatiság érezhetően uralkodó. A lírai forma és nyelv nem tudja kordában tartani az anyagot.”
(4.)    „El kell döntenie, hogy verseket ír vagy szövegeket. A szövegek logikája nem azonos a versek logikájával.”
(5.)    „Elfogadhatatlan, hogy ragrímeket használ.” (holott összesen két verset küldtem be, amely közül az egyik a „Vadúri tatárok”, amely nem más, mint a kiskirályok neveinek puszta felsorolása.)

És egyidejűleg jött számomra a bizonyíték. Egyik lapunknál, ahova beküldtem egy margótól margóig terjedő szöveget tartalmazó szabadverset, a hely, ahol be kellett tölteni a szöveget, eltüntette (lenyelte) a soremeléseket. És a versszerkesztő azt hitte, hogy nálam is ez történt. És kedvességből mintegy helyreállította a sortördelést. Nagyon jó lett, ami keletkezett. Voltak benne sorvégi sorozatos páros rímek és egyéb fontos lírai formai jellemzők. Azaz a "lírai forma és nyelv kordában tudta tartani a gondolati tartalmat". A szöveg verssé vált. És mindenki boldog volt. Itt a konkrét példa:

Spanyolcsizmát ide!

Kerékbe ne törjetek. Ne nyújtsátok meg a testem. Karókkal teli kútba ne essem. Az ujjperctörést ne lessem. Vízpróbának alá ne vessetek. Előre megmondom, tanaim visszavonom. Nem forog, nem esik, ami nektek jól esik. Karóba se húzzatok. Inkább innen elhúzzatok. De van valami, amit szeretnék. Ha egy spanyolcsizmát felvehetnék. Kétezer Euró, mindjárt eladnám. Tanaim hirdető könyvem kiadnám.

A tördelt változat:

Spanyolcsizmát ide!

Kerékbe ne törjetek.
Ne nyújtsátok meg a testem.
Karókkal teli kútba ne essem.
Az ujjperctörést ne lessem.
Vízpróbának alá ne vessetek.
Előre megmondom,
Tanaim visszavonom.
Nem forog, nem esik,
Ami nektek jól esik.
Karóba se húzzatok.
Inkább innen elhúzzatok.
De van valami, amit szeretnék.
Ha egy spanyolcsizmát felvehetnék.
Kétezer Euró, mindjárt eladnám.
Tanaim hirdető könyvem kiadnám.

Egyszer talán megértem e jelenséget.

„De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal.”

4. [tulajdonos]: verselemzés2018-01-08 21:25
Farkas András költő verséről 1.

Az elemzés Németh Dezső szövegének gyakran szó szerinti átvétele. A költő oly mértékben azonosul az általa elmondottakkal, hogy sajátjának érzi minden gondolatát. Ez az elemzésnek olyan magas színvonala, amely önmagában esztétikai értékkel rendelkezik. Magyarul szép. Ahogy a költő számára szép a vers is, amint a halott felsége arca is a fizikai lét lebomlása ellenére.

Ez Ő

Ez Ö. Csak visszajár. Pedig szerelmünk végtelen.
Nem kell hozzá, hogy itt legyen. Akkor is szeretem.
Sajnos az idő vasfoga, a porladás, a korhadás,
a fizikokémia, a szellemjárás terhe, izotóphasadás,
pusztítja arcát, ami így is lenyűgöz. Magával ragad
sok emlék, mi összeköt, a közös gyermek, a tervek,
mindezt felülírta a könyörtelen élet, mikor nincs
remény, csak kincs a szívben, egykor talán még
egyek lehetünk, gombamicéliummal burkolva.
A bűneinket nem felsorolva, a megbocsátást
nem gyakorolva, a zen-Buddhista tértelen egén,
lovagolva a végtelen semmijén, az értelem sivár
kagylóival nem törődve. Te gyenge értelem!
Ok-okozat-fertelem. Mit szívod ki a velőnket?
Erőltetni úgysem lehet, mi nincs, csak borongva,
romokban tolongva, kérész életünk kulcsait
elrejtve, bezárva minden érzékünket, egymásra
koncentrálunk, a halál utáni létre. Nem megyünk
lépre, mert az őstapasztalat megvéd. Szeretnéd
a tántorgó nyugalom remegését? Adj egy jelet,
Tied leszek, transzcendens keresésed vérem
veszítené. Vélem, penészes csontjaimon kívül,
a dudvalepett kromoszóma, kikelet, kietlen,
kelletlen borzasztóan vágyott találkánk lesz.
Mert lenni kell mindannak, amit elvett a sors.
Lennie létnek. Könyörögve kérlek, tarts ki!
Megyek utánad.

„Ez Ő” című vers szerelmi szenvedélyállapotai egy mozgalmas paradigmasort képeznek: nem más ez, mint az elmúlás profán és szakrális formáinak felsorolása. Az idő vasfoga metafora vonzza a porladás, korhadás igéből képzett főneveket, és ezek a fizikai megsemmisülést vetítik elénk ugyanúgy, mint a fizikokémia, izotóphasadás szakkifejezések. A költő látja szerelme, társa, felesége arcát, amely elporlik, elmállik, nukleárisan kisugárzódik a térbe, és ebben a széthullásban is szépnek, vonzónak tartja szerelmét, de a fizikai elmúlás mellett ott van a „szellemjárás terhe”, amely a szent térbe és a szent időbe teszi át a transzcendensen megidézett kedvest. Az emlékek összekötő ereje, reménye a költő szerint előrevetíti, hogy akár micéliumburokban élhetnek tovább.

Nem könnyű vers. Megkívánja az olvasó természettudományos műveltségét. Intellektuális alkotás, amely a természetes emberi érzelmeket vetíti életünk lélekvásznaira a transzcendens térben: „Bűneinket nem felsorolva, a megbocsátást nem gyakorolva, a zen-Buddhista tértelen egén, lovagolva a végtelen semmijén, az értelem sivár kagylóival nem törődve.” Az értelem sivár kagylóiban nincsenek igazgyöngyök: „csak borongva, romokban tolongva,” „a dudva-lepett kromoszóma, kikelet, kietlen, kelletlen borzasztóan vágyott találkánk lesz”. A belső rímek és az alliterációk halmozása letérítik a költőt a racionális szövegvezetés követéséről.

A vers magas költészeti értelme és értéke csak akkor érthető meg, ha a költő életével kapcso-latos összefüggésekkel együtt vizsgáljuk. Ezt a vers immanens szövegstruktúrájába vázlat-szerűen beépítette a költő. Gondoljunk „Ez Ő. Csak visszajár.” és a „porladás” kifejezésekre, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a kedves meghalt. Az egymásra koncentrálás; a halál utáni létre, hozza fel a vers gyönyörű kérdését: „Szeretnéd a tántorgó nyugalom remegését?”. A nyugalom a mozdulatlanságot sugallja, de itt a tántorgás lassúságában ott van a jel kérése és a költő áldozati vére. Ez a rész a vers csúcspontja, olyan mítosz, amely az ősmágia fragmen-tumaira építi áldozását.

Az utána következő szangvinikus megnyilatkozások a kelleténél kicsit mélyebbre viszik sejtelmeinket, de ez a súlytalanság még varázslatosabbá teszi e remek szabadvers élményt teremtő hatását.

3. [tulajdonos]: Életfilozófia.2018-01-02 15:53
Életfilozófia.

Ne kövessétek, erkölcstelen, nincs első helyen az empátia.

Egy beszélgetésrészlet következik, majd egy hosszabb elvi magyarázat.

Köszi. Csináld a dolgod. Az a fontos nekem is, hogy Te boldog légy, azaz a céljaid megvalósuljanak. Én csak megszokásból, udvariasságból küldök anyagot olyannak is, akinek a munkája sokkal értékesebb, mint az én anyagom olvasgatása. Légy önzö. Tűzön-vízen át törsz a boldogságod felé. Tudod, a jelszavam 2 H, Hedonizmus és Homeosztázis. Ez 50 éven át működött. Gondold át, mit jelent.

Jól irod. Köszönöm.

Az én egyetemista koromban volt a fiatalok jelszava a 3 M.
Marx, Mao, Marcuse. Ekkor én dafke megalkottam az ellenjelszót: 2 H.

Hol marad a kollektív tudat? A politikai kritika? A szélsőséges hajbókolás? A hitszintű imádat. Milyen büszke volt sok fiatal, hogy volt Mao-jelvénye. Az már sztár volt, akinek Mao-kiskönyve is akadt. 1968-ban. Még ma sem tudod, ki volt, mik voltak Marcuse nézetei. Meg mi lett Rudi Duckével, Daniel Chon Bendittel? Az előbbi meghalt, az utóbbi ott fenekedik a magyarokra az Európai Parlamentben.

Marcuse. Keress rá a gúglon! Úgy jársz, mint Engels Anti-Dühringjével. Betéve tudtad a vizsgán, és egy rendszerváltás kellett, hogy megtudd, hogy egy talpas gondolkodású földhözragdt materialista volt. De a pozíciója miatt bökte Engels szemét.

Szóval Hedonizmus. Az élvezetek hajszolása. Mint Róma bukásakor. És a Homeosztázis? Az egyensúly a környeztünkkel. A "környezettudatos gondolkodás". Annyit vegyél el belőle, amennyi a létedhaz biztosítja az energiát. Hiába a szép elvek, az mindig deficit lesz. Nincs más megoldás, mint az akkor dívó abszurd dráma alapéletélménye, célja, a nihil. A halott nem fogyaszt energiát. Nem eszik állatot. Nem melegíti a légkört. Ha csak nem a teste bomlási folyamtával.

Az információtechnológia forradalmának utolsó hulláma alatt hulla itt minden, az erkölcs, az unokáid jövője, a büszke entellektüel fejtartásod. Én jókor éltem. Nem szebesültem életem alapelveink tarthatatlanságával. Kitartott 50 évig az életelv. Mi lesz a tiétek? Nyugaton van szükség a munkádra? Jó lesz, ha már most elkezded felejteni a "magyar". Ember küzdj és bízva-bízzál! De miben?


2. [tulajdonos]: Kisérlet sortördeléssel2018-01-02 14:35
A bretoni automatikus írás buktatói

András Farkas: Tegnap kaptam egy kritikát, igaz csak 11 verspárra, nem 19-re. És az illető szerkesztő nagyon szépen, jó indulatúan sok mindent megfejtett a költészetemből, ami miatt nem szeretik az irodalmárok a dolgaimat.

• Válasz • 32 perce

András Farkas: (1) "Írásai valóban rendelkeznek egy sajátos világgal, viszont talán nem feltétlenül szerencsés őket versnek nevezni. A mögöttes tartalom, a gondolatiság érezhetően uralkodó. A lírai forma és nyelv nem tudja kordában tartani az anyagot (v.ö. a szövegek logikája nem verslogika)."

• Válasz • 25 perce • Szerkesztve

András Farkas: "Bíztatnám csiszolgatásra, újraértelmezésre, illetőleg (2) döntésekre azzal kapcsolatban, hogy verset akar-e írni, vagy szövegeket? (Akár a bretoni módszert/technikát továbbérlelve.)"

• Válasz • 7 perce • Szerkesztve

András Farkas: És egyidejűleg jött a bizonyíték. Egyik lapunknál, ahova beküldtem két verset, a hely, ahol be kell tölteni az anyagot, eltünteti (elnyeli) a soremeléseket. És a főszerkesztő hölgy azt hitte, hogy nálam is ez történt. Még nem tudhattam, hogy a soremelést egy speciális kód begépelésével kell elérni. És kedvességből mintegy helyreállította a sortördelést. Nagyon jó lett, ami keletkezett. Voltak benne sorozatos páros rímek, és egyéb lírai formajellemzők. Azaz a "lírai forma és nyelv kordában tudta tartani az anyagot". A szövegek verssé váltak. És mindenki boldog volt, hogy verset olvashat.

• Válasz • 10 perce

András Farkas: Íme egy példa: Spanyolcsizmát ide!

Kerékbe ne törjetek. Ne nyújtsátok meg a testem. Karókkal teli kútba ne essem. Az ujjperctörést ne lessem. Vízpróbának alá ne vessetek. Előre megmondom, tanaim visszavonom. Nem forog, nem esik, ami nektek jól esik. Karóba se húzzatok. Inkább innen elhúzzatok. De van valami, amit szeret-nék. Ha egy spanyolcsizmát felvehetnék. Kétezer Euró, mindjárt eladnám. Tanaim hirdető könyvem kiadnám.

Spanyolcsizmát ide!

Kerékbe ne törjetek.
Ne nyújtsátok meg a testem.
Karókkal teli kútba ne essem.
Az ujjperctörést ne lessem.
Vízpróbának alá ne vessetek.
Előre megmondom,
tanaim visszavonom.
Nem forog, nem esik,
ami nektek jól esik.
Karóba se húzzatok.
Inkább innen elhúzzatok.
De van valami, amit szeretnék.
Ha egy spanyolcsizmát felvehetnék.
Kétezer Euró, mindjárt eladnám.
Tanaim hirdető könyvem kiadnám.

• Válasz • 1 perce • Szerkesztve

1. [tulajdonos]: Hozzászólás Katona Béla György2017-12-30 10:21
Hozzászólás Katona Béla György - Itthagyom c. verséhez

Én nagyra értékelem a szabadságot a gondolatokban. Egy igazán szép szabad asszociációsort kaptam mindjárt az elején: "Az én fejem őszi levéltár, fésülj lombseperővel."

Többszörös áttét: a haj ősz, az ősz a levélhullás ideje, a fésülés megint haj, a lombsepő megint levél. Ritka szép a gondolat szabad oda-visszaszökkenése a két(három)féle értelem között.

Az "odalenn a sárban" eliminálja a fennköltséget. Én nem írtam volna. Hacsak nem éppen a deheroizálás miatt.

"Az én koponyám vesztett
galaxis csillángja,
keresztre feszített
csipkebokor-máglya."

Ez már túlzott halmozása a nagyszerű képeknek. Juhász Ferencnek volt ez a mániája.

Nem hiteles, hogy ilyen teljesítmény után olyan mértékű önértékelési zavarod lenne, hogy "Ezer halálom nem keserültem", azaz értelmezésem szerint nem maradt benned keserűség, hogy ezerszer meghaltál, és hogy most is halálra készülsz: "Az utolsót sem fogom" bánni.

El kell olvasnom sok versed. És megízlelni azt a képi repertoárt, ami most első találkozásra megkapó, de vajon hol vannak a határai? Mennyire vagy redundáns? Engem a változatosság gyönyörködtet(ne).

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 0jjs  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 1do2  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-01-16 21:04 F. Orsolya
2018-01-14 09:30 Sági Ferenc Dénes
2018-01-10 20:58 paricska
2017-11-29 06:51 Gyurcsi
2017-11-02 17:58 Vezsenyi Ildikó
2017-10-29 11:27 szekszelvesztő
2017-10-22 10:13 ekszszerkesztő
2017-10-17 21:14 furim
2017-09-26 06:03 Kármin Lili
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-01-17 18:14   Napló: Frady Endre
2018-01-17 18:06   Napló: Árny a fényben
2018-01-17 17:51   Napló: Volt egy pillanat
2018-01-17 17:23   új fórumbejegyzés: Bakos Fanni
2018-01-17 17:04   Napló: Frady Endre
2018-01-17 16:03   Napló: Frady Endre
2018-01-17 15:56   Napló: Frady Endre
2018-01-17 15:54   Napló: Frady Endre
2018-01-17 15:53   Napló: Frady Endre
2018-01-17 15:46   Napló: Frady Endre