NAPLÓK: utinapló Legutóbbi olvasó: 2025-06-12 14:56 Összes olvasás: 138234| 800. | [tulajdonos]: Apu | 2025-06-10 09:00 | | még csak 15 volt, amikor a vízhordói fizetésből, az első hosszú szárú nadrágjába bújhatott. 17 volt, amikor a lóci szerpentinen saját Jubileum kerékpárjával száguldozott lefelé, s a lendület átgurította a falun, de kerékpárral vágott neki a háborúnak is, mint aknavető. Ámde, Ausztriában ruszki fogságba esett szakaszostól, biciklistől, amit aztán hosszú menetelés követett egészen a neuhameri fogolytáborig. Ott érte a béke és a szabadulás, úgyhogy már ’45 szeptemberére elérte a lóci hegyeket. Békeidő, egy nehéz szakma: Szécsényben kitanulta a bognárságot, de segédnek Mezőkovácsházára költözött, hogy nagyanyám vasakaratának ellentmondhasson, Később mégis vasöntőnek állt Angyalföldön, mert mennie kellett a bognárműhelyből a mester fiatal felesége miatt. 25 volt, amikor az angyalföldi piacon, belenézett anyuka szép, zöld szemébe, úgy hogy el is vette Jáger Máriát Abonyban. Ingázás Szolnokra, ÉM asztalos műhelyébe. Reggel elemózsiát vitt a táskájában, este szenet hozott a fűtőház környékéről, hogy legyen mit tenni az ötös kályhába télvíz idején. Aztán Apu bólintott, s Fekete doktor fogóval húzott ki a halálos szorultságomból, majd kijelentette, ilyen nudli fejű gyerek nem kell több ide! Építkezni kezdtünk a Függetlenség utcában és kétkerekű hintó készült a téeszelnöknek. Végre boldognak láttuk őt, megszületett Mari húgom. Apu maszek volt az ötvenes évek végétől, majd hat évig otthonfusizó és karbantartó a téglagyárban. Péter Bertalan Fűrészelő, ez volt a táblán, a műhelyablakban. Aztán csak vágta az irgalmatlan fenyő rönköket, hogy a házaknak legyen tetőszerkezetük, közben megvette első autóját, egy Skoda Oktávia Super-t. Első utunk Lócba vezetett, ahol nagymamám széles mosollyal fogadott és taxinak mondta a mi járgányunkat. Apu, újra és végleg a maga ura lett. Egyszer még a Kutyahegyen építünk házat, ha az Isten megsegít mondogatta olykor- olykor anyukának. Aztán önjáró fűrészgépet vásárolt, s kottatartót faragott Mari húgomnak, aki csellista volt. Szerette a Dunakanyart, s az ottani lapát - nagy dévéreket, sütve. Apu azt akarta, hogy többre vigyük, mint ő, s hogy érettségi után tanuljam ki az autóvillamossági műszerészséget Pick Lacinál. Meg azt, hogy fejezzem be a helyi lap szerkesztését, és ne focizzak az Abonyi KSK-ban, s hogy ne járjak Zsuzsával, mert ha egy nő így dücög, az nem sok jót ígér. Apu csak hallgatott, amikor a marcali tüzérezredből félév múltán, végre hazaengedtek, arra gondolt, mit vétett ez a gyerek? Amikor elváltam Zsuzsától, figyelmeztetett, hogy megmondta előre, ám Katinak faragott egy szép paraszt tükröt. Apu szeme felvillant, amikor Juditot bemutattam, széles arcon ismerős zöld szemek csillogtak. Ez érdekes, mondta. 1989-ben, csak annyit szólt: még négy-öt évig tarthatott volna a Kádár-rendszer. Már ötszáz nem elég egy tank benzinre. Sokat emlegette: Anyátok mindig jajgat, ez fáj, az fáj, de száz évig fog élni, majd meglátjátok. Ő hatvankilenc volt, amikor agyvérzés és szívinfarktus végzett vele. Az én apám végül, csak nem költözött a Kutyahegyre, ahonnan látni lehet egész Nagylócot, s ahonnan a tárogató hangja úgy tudott zengeni faluszerte, amikor ő még gyerek volt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
