Archívum

1.

Vonatok robognak.
Ki tudja, hová.
Vársz, pedig
nincs idő már semmire –
megelőz a képzelt
halál,
és ritka az élők
kegyelme.

2.

Amit a beteg érez,
ha az orvosi
lámpába néz –
valahol
egy kopasz fa áll
a hajnali csöndben,
ágai az eget
tapogatják.

3.

Lassan
jelentésüket vesztik
a tárgyak közötti
összefüggések –
ami maradt,
hömpölygő, sáros folyó.
Úszik benne
a világ.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pannon Tükör, 2022/1.
Kötetben: PENdrive antológia (Budapest, 2024)
Kiadó: Magyar PEN Club
Feltöltés ideje: 2025-06-01 18:17:35
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-01 18:17:35