Ébredés



Valami hideg moccan a csöndben,
talán jég a pohár alján – reped,
a világ, mit magamba zártam,
ujjhegyemen felejtetted.

Ajtómon végig simít a reggel,
szinte bocsánatkérőn lép be,
mint aki érzi, még próbálok,
egy eltévedt isten szerepére.

Nem történik semmi, csak a világ
roppan bennem hangtalan,
egy madár ül párkányomon,
s én még mindig mozdulatlan.

A fény nem győz, de jelen van,
akár egy arc, amit rég nem láttam,
és belül lassan nyers szavak helyett,
imává magasztosul a lázam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-04-18 00:21:38
Utolsó módosítás ideje: 2025-04-18 00:21:38