NAPLÓK: törmelék
Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 19:47 Összes olvasás: 25304| 52. | [tulajdonos]: tud, nem tud | 2020-04-12 16:12 |
2018.05.23.
"Végre felvettek az egyetemre. 28 voltam, családfenntartó, egy gyermek anyja. Levelező nyilván. Azt a boldogságot a TUDÁSra éhesen. Tényleg azt hittem, mki ezért van itt. És tényleg elcsodálkoztam később, h társaim a papírért. Azon is, h rajtam kívül mki puskázik. Nyelvészetből mégis csak én írtam ötöst. Fegyvertelenül.
Mindegy. Első óra angol irodalomból. Irodalom a lelkemben, végre, végre. Csupa nagybetű. A nő mézszín hajú, s mivel akkor még éppen csak voltam idősebb, mint a velem ellentétben sikeresek, max 4 évvel fiatalabb nálam. Beszél-beszél, aztán hirtelen kérdez. Elég evidenset, hát várok. Nézek jobbra, nézek balra: senki. Akkor megmondom: Defoe. Mézszínű haj erre: DANIEL Defoe. OK. Beszél tovább, aztán megint kérdez. Nézek jobbra, nézek balra: senki. Mondom: Swift. Mire mézszín még korholóbban: JONATHAN Swift. És folytatja. Mondja, mondja és harmadszor is kérdez. Én jobbra, balra, és ismét senki. Akkor mondom: Fielding. HENRY Fielding, villámolja ő.
Sose tudtam ötöst írni nála. Csak nála nem tudtam ötöst írni. Ma már tanszékvezető." |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
