NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2025-11-29 21:44 Összes olvasás: 33715| 178. | [tulajdonos]: 2 | 2021-07-16 21:35 | Két tanulság azóta, amit már jó régóta készülök leírni. (Minek? Semminek. Azért, mert nincs más, amit tehetnék.)
1. Az igazgatónővel a beszélgetés (megint) szörnyű volt. Ismét átélhetem, h vannak, akik ha fejreállok, akkor se értenek. Viszont egy idő múlva elkezdenek támadni, ha nem. Rettenetes, de elrendeződik. Mert segít L. aki isten tudja, miért, de szeret engem. És elmagyarázza, amit már akkor kétkedve fogadok legbelül, h az ignő, csupa empátia és segíteni akarás. Aztán egy hármas beszélgetés, ahol a szemem láttára, ahol látom, h az empátia és segíteni akarás csak L. arcán ragyog és onnan vetíti ki az ignő arcára.
Az események segítenek, mert azután kénytelen vagyok 4 interjút végigcsinálni az ignővel. A kzös munka mindig segítette az elfogadásomat. De rettenetes tapasztalat mégis, h nem, nem lehet a magam lényegét megértetni. Fal.
***
C1 szinten vizsgáztatni, emelt szinten érettségiztetni ugyanaz a lehangoló tapasztalat. Mert az mát túl van a közhelyen, ott kiderül, h mit gondol a vizsgázó a világról, társadalmi folyamatokról. És hidegzuhany és émely mindig, mikor jön a saját tenyészet, mert a sima álorca mögött felsejlik a ...semmi. Az utolsó ilyen élményem a kislány, aki DÖK elnöknek is pályázott, és telerakta a beszédét a megfelelő szavakkal (climb the corporate ladder" pl), és nyomja hosszan-hosszan, de megfeszített figyelmem se elég, h eljussunk bárhova, mert, mint nagy nehezen leesik, ezen kívül, a szavakon, a frázisokon kívül, nincs a fejében semmi. Nem gondol a dolgokról semmit.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
