NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-05-20 21:56 Összes olvasás: 151007431. | [tulajdonos]: alapkő | 2016-05-28 19:43 |
Alapkő, letéttel
Kiszállván a helikopterből, illetve az állami terepjáróból, a két férfiú megindult egymás felé a hosszú vörös szőnyegen. Látótávolságba érve szinte egyszerre mutatták fel két ujjukkal a nagy V betűt, amely azonban ezúttal inkább afféle névjegy volt. – Kák gyelá? – kérdezte Vlagyimir a puha, langyos kézfogás közben. – Brüsszel – válaszolt Viktor fintori arccal, kissé összerázkódva. – Ná zdáróvje – reagált az Elnök udvariasan, nyugtatólag Paksolva meg társa vállát. Népviselő leányok penderültek elő, kezükben kenyér és Shaw. A harmadik egy kis mázas cserépedényt balanszírozott a fején. Csábító illatokat árasztott, jól meghúzták. Vlagyimir szakértő szemmel vizslatta a kis boroskancsót. – Köcsög – mondta Viktor, aki tudta, amit tudott. Előkerült egy nagyobbacska titánhenger, már előre bele voltak készítve a tervrajzok, szándéknyilatkozatok, tenderek, szerződések, munkaütemező grafikonok, bankgaranciák, zálogcédulák. Rácsavarozták a fedőt, majd belesüllyesztették a titánhengert az e célra kivájt furatba. – Titkosítás rulez – kacsintott Viktor, miközben értő kezek folyékony betont öntöttek a nyílásba. Vlagyimir elég gyakorlatlanul kezelte a vakolókanalat. – Majd elsimítjuk – nyugtatta meg vendéglátója. A két államférfiú visszaindult járműve felé, a jelen levők dörgő Paksviharától és könnyes tekintetétől kísérve. A világtörténelemre gyakorolt döntő befolyásuk mellett szinte eltörpült a testmagasságuk. Nyilván a perspektíva miatt…
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!