NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-01 11:29 Összes olvasás: 153799| 287. | [tulajdonos]: Zongoraverseny | 2016-01-29 18:24 | A zongoraversenyeket ma már nagy kiszáradt tavak tükörsima medrében bonyolítják le, ahol állandó a szélirány. A versenypályát természetesen a legkorszerűbb infrastrukturális kellékek teszik teljessé. A hangversenyzongorák felhajtott fedele vitorlaként szolgál. A pedálokkal a zongorafedél hajlásszöge és a keréktengelyek elfordulási szöge vezérelhető. Speciális összetételű homoklepergető zsírokkal kenik meg a kerékcsapágyakat,
A lóversenyhez hasonlóan, cingár törpe virtuózok ülnek a forgatható zongoraszékeken, illetve az utánfutókban. Ezzel már elárultuk, hogy kétfajta zongoraverseny létezik: az egyikben a zsoké zongoraszéken ülve irányítja és ostorozza az instrumentumot, ez az Ütögető, a másikban a zongora mögé egy kis kétkerekű homokfutót csatlakoztatnak, abban ül a hajtóművész. Ennek a verziónak az elnevezésére pályázatot bonyolítottak le, a nyertes név a Gallup lett. A zongorák gördülési stílusa mindkettőben szabadon megválasztható.
A zongoraverseny nem olcsó mulatság: csak tőkések vehetnek részt benne. A páncéltőkések stabilabbak, a fatőkések viszont könnyebbek.
Szinte látom magam előtt a zsibongó versenypályát... A hangszórókból lágyan szól az „Ebony and Ivory”. Megtörtént a virtuózok mérlegelése, egyes zongorákra túlsúlyt helyeznek, egy jól kézre álló sapkát, amelynek speciális neve van: Handy Cap. A nézők előtt körbevezetik a benevezett, rajtszámmal ellátott zongorákat. A trénerek még elvégzik az utolsó simításokat a versenyzőkön: itt egy kétvonalas fisz húron kell húzni harminc fokot, amott egy basszus geszt kell tizenöt fokkal lejjebb ereszteni. A küllem sem közömbös: szarvasbőr kendőkkel polírozzák a zongorafedeleket.
A pénztáraknál tolongás, már meghirdették az első futamot, beavatott szájak titkos tippeket súgnak mohó fülekbe, tétre, helyre, befutóra. Bukmékerek csak a számukra érthető kézjelzésekkel váltanak információt egymással, röptében frissítve az aktuális opuszokat. A lelátón olvasgatják a Partiturf tippújságot. Egy idősebb úr egy kiskamasz leányzót kalauzol a pénztárhoz, és súgja neki: próbáld meg picim, szűz kéz ugyebár... mire a leányka kesztyűt húz.
A hétköznapok korántsem ennyire látványosak a Nemzeti Zenedében. Minden zongorának saját boxa van, a sarokban a speciális takarmányként felhalmozott kottapapír-bálák, horganyozott vödrökben bútorlakk van bekészítve; se nem túl fagyos, se nem túl poshadt. Nemrég érkezett az állományba egy afrikai példány: az ő klaviatúráján az egész hangok feketék, a félhangok fehérek. Az instrumentumokat naponta meg kell dolgoztatni, szerződtetett segédvirtuózok skálázgatnak a billentyűkön.
A versenyek izgalmában néha bizony tragédiák is történnek: ha egy zongora látványosan botlik, vagy egy másik a lábára hág, akkor annyira lesántulhat, hogy a leghumánusabb módon kell átsegíteni őt a másvilágra: motoros fűrésszel hasogatják miszlikekre, persze csak egy altatódal-injekció után.
Történnek persze – ha jóval ritkábban is – igazi csodák is ebben a világban. Amikor alig valamivel több mint két évvel ezelőtt a világra pottyant a kis pianínó, mindössze harminchat kiló súllyal és hat és fél oktáv hosszal, ugyanolyan esetlen nyakigláb volt, mint társai. Farfekvéssel született, kerekei még nem voltak, a majdani pedáloknak is még csak a korcs kezdeményei kandikáltak ki. Vérvonala miatt azonban volt esélye figyelemre méltó karrier befutására. Évjáratának megfelelően az Overture nevet kapta.
A zongoraversenyeket, a versenyzők speciális alkatának megfelelően, olyan nyílegyenes pályákon bonyolítják le, amelyeken minden résztvevőnek külön kijelölt, a többitől elválasztott sávja van. Kezdetben emiatt a pályák nagyon szélesek voltak, hiszen nyolc sávot kellett egymás mellé építeni. Aztán elterjedtek a párosversenyek, amikor egyszerre mindig csak két résztvevő mérte össze az erejét; itt tizenhat indulóval kezdenek, és fokozatosan feleződve jutnak el a döntőig. Fogadni természetesen már a legelső futam előtt is lehetett, akár a végső győztesre is: itt a legnagyobb az osztalék.
A hosszú pályák, a sávokat határoló falak, de maguknak a zongoráknak a felülete és a zsokék öltözete is bő teret ad hirdetések, reklámok, márkanevek elhelyezésére, így a versenyek a súlyos költségek ellenére is kezdtek nyereséget hozni. Rohamosan fejlődött a technikai és szervezeti háttér is. A kétnyelvű Kanadában bejegyzett nemzetközi szervezet, a Centre International de Fortepiano Race Associations gyönyörű székházat építtetett Ottavában; csodájára járnak a CIFRA palotának. A központ merész újítása nyomán hamarosan megrendezik az első virtuális interkontinentális zongoraversenyt; ezt videokonferencia formájában bonyolítják le, egyszerre nyolc helyszínen, azonos időpontban való indítással, internetes fogadási lehetőséggel. Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében – a pálya talaja, a széljárás, az eltérő időzónák – tehetős befektetők elkezdtek világszerte fedett zongoraverseny-pályákat építeni. A jövő perspektívái beláthatatlanok...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
