NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-11-01 23:25 Összes olvasás: 153881| 209. | [tulajdonos]: szerki | 2012-11-06 10:39 |
Olvasgatom az utóbbi időkben itt megjelenő főszerkesztői észrevételeket, és egy karcos, régi film kezd peregni a belső vásznamon. Egy forgácsoló műhelyt látunk, egy svájcisapkás meós (érdekes szó-egybeesés) a normalap által előírt idomszerrel méri az éppen megmunkált tengely átmérőjét. Mind a jobb, mind a bal oldalán van egy-egy faláda; az előbbi (rajta „Jó” felirat) szinte már megtelt, az utóbbiban (rajta „Selejt” felirat) alig van pár darab. Az adott ellenőrzési ponton a meós döntését objektívnak kell tekinteni; a mérce az, hogy bárki állhatna ott helyette, az egyes megmunkált darabokról a döntést gyakorlatilag nem ő, hanem az idomszer hozza meg.
Dolgoztam „hagyományos” kiadói szervezetben, megpróbálok visszaemlékezni, hogyan is működött. A döntésre arról, hogy egy beküldött kézirat megjelenjék-e, egy lektor tett javaslatot, és ha kedvező volt a megítélése, akkor a lektori véleményében már te(hete)tt bizonyos javaslatokat a majdani szöveg struktúrájára, az elhagyandó szakaszokra, a kívánatos kiegészítésekre stb. Ezt követően egyfajta közös munka kezdődött meg a szerző és egy kijelölt szerkesztő között, míg kialakult a nyers szöveg. Az aprómunkát – olykor beleértve a korrektor munkáját is – az olvasószerkesztő végezte el. Része volt a folyamatnak a levonat elküldése a szerzőnek, majd a szerzői módosítások után egy végső korrektori menet következett; ezután került a szöveg a műszaki szerkesztőhöz. Mindezt azért próbáltam meg felidézni, hogy lássam: a fentiek közül milyen feladatokat lát el jelenleg az a személy, akinek a neve itt „szerki”.
Még magam sem vagyok biztos benne, hogy van-e összefüggés a két fenti bekezdés között.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
