Hogy mid áll meg, Pálóczi-Szabó? Az eszed? Na ne röhögtess.
Nem gyaláztalak, pusztán egy tényt közöltem, és meg is ismétlem (szaladhatsz a bíróságra felőlem): egy UNDORÍTÓ ALAK VAGY.
Ismét nem szóltam egy büdös szót sem hozzád, te kezdted megint, te rángatsz elő állandóan, és kaffogsz, mint a veszett kutya: Rácsai-Karaffa-Karaffa-Szokolay-Vesztergom-Rácsai-Karaffa-Szokolay... Megismétlem, bár minek, ismerlek már annyira, hogy az érvek leperegnek rólad, mint olajos bőrről a köpés, pofátlanul hazudozol, ferdítesz, szítod a békétlenséged, kötözködsz... mindez azért, mert egy tehetségtelen SENKI vagy. Egy nulla. Sose lesz belőled költő, csak egy dilettáns, nagyképű, öntelt... izé (majdnem kiírtam azt, amit Gyurcsi írt anno rólad, ritka találó volt).
És éppen ezért képes vagy előrángatni évtizedes dolgokat - persze jól elferdítve - hogy ideokádd a szemeted. Szánalmas vagy, Pálóczi-Szabó. Szánalmas. És tehetségtelen. Nulla :) Nyilván ez a kisebbrendűségi érzés íratja veled ezeket a marhaságokat, amin sajnos kacagni nem nagyon lehet, mert tönkreteszel mindent.
Most már kushadjál el. Megismétlem: akkor vegyél a szádra - de akkor egész nyugodtan - ha én megszólítalak. Én békén hagylak, de te ezt nem bírod elviselni, mert egy rosszindulatú, gonosz alak vagy, aki képtelen békességben élni.
Kattanj le rólam, kapálózz mással, aki eltűri (ahogy elnézem, egyre kevesebben...)
|
