NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-21 22:28 Összes olvasás: 171947| 1485. | [tulajdonos]: texture | 2021-02-07 16:44 | Sok szálon, sokféleképp, ahogy írtam korábban, el lehetne mondani attól függően, h mit emelnék ki, mire fűzném fel. Még akkor is, ha a fele le van némítva, az ő oldaláról annyit tudok, amit írásba adott, a testbeszéd részét meg valószínűleg egy az egyben kukázni kéne, annyira értelmezhetetlen az én fogalmaimmal. Voltak ugyan megint jellemtani adalékok, de nem vagyok hajlandó venni a fáradságot, h akkor most kirakjam azt, ami belőlük már megint kijönne.
Unom. Gondolom, magamat, hiszen tök egyedül vagyok ebben mindenféle szempontból, a körbefutásomat benne, h sehonnan sehova, a kibaszott sokadik ismétlődéseit bizonyos állapotoknak, ez egész feleslegességét, méltatlanságát. Abbahagyhatnám. Nincs benne számomra semmi.
(Ja, igen, volt egy gondolat. H talán azt legnehezebb felfogni, ha vkinek nincsenek érzései velünk kapcsolatban. Mármint, ha nekünk viszont vannak. Ezért tulajdonítunk utálatot, haragot, h ne a felfoghatatlan üresség legyen, aminek a felszínén békésen megfér az, h vkinek hol ezt, hol meg amazt közvetíti a testbeszéde. Mert hogy mindkettő jelentés nélküli. A saját hiányomat nézem a szemében, mert nintha ott se lennék.
Tényleg nem tom, h teljes közöny volt-e, vagy mégis csak ott volt az a viszolygás kezdetben, amit nagyon határozottan éreztem akkor. Ahhoz hasonlított, mint mikor egy hajléktalan tömegközlekedésre száll, s egyenrangú utasnak tartja magát, a többiek viszont a szaga miatt nem tekintik annak. Vmi ezzel analóg volt részéről akkor sztem. Vagy ezt is képzeltem. De az biztos, h teljesen érdektelen.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
