NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-22 02:06 Összes olvasás: 171954| 1484. | [tulajdonos]: use | 2021-02-04 17:08 | Azt már írtam, h általában, amit tanulok, az utána hasznosul. Lehet, h az egyik saját belső motorom ez, h mindenáron mindent felhasználni vmire. Arról jutott eszembe, h osztályfőnöki munkám során határozottan hasznosul ennek a szutyadék érzésnek, mint emberi tapasztalatnak egy része. Persze nem közvetlenül, hanem a párlata, a konkrét személyektől elvonatkoztatott megélt emberi, kapcsolati tanulságai.
Kortárs mentor program működik a suliban a bullying kivédésére/kezelésére, én kortárs mentor tanár vagyok hatodikban. Hétfőn jelzett az egyik mentor diák, h beszélni akar velem, mert történt vmi. Ezért flytam bele egy tkp 4 fős konfliktusba, aminek során többször sikerült olyat mondanom, h az addig fenekedő diák átfordult és azt mondta, tudom, miről beszél, ezt már én is átéltem.
Ma meg a konfliktus két főszereplőjét leültettem egy padra az udvaron A. a bal, J. a jobb oldalamra, s bár úgy indultunk, h ők nem hajlandók egymással beszélni, az lett belőle, h egy idő múlva nem hozzám, hanem egymással beszélték meg az egészet, csak rajtam keresztül, alig kellett egy-egy szót beleraknom. Nagyon csodáltam, milyen intelligensek tudtak lenni. Itt is volt kb 3 jó mondatom, ami pont attól volt hiteles, h megélt szutyok van mögötte, ilyenek pl, h "ha attól fél vki, h elveszít vkit, nagyon nagy marhaságokat tud csinálni". Elég intuitív tudok lenni, értem az indulataikat, itt pl telitalálatom volt, h J., az agresszor mitől bolondult meg hétfőn.
A végén nem békültek ugyan ki, de olyan jó nyugi volt. Jött az osztályom többi része, és teljesen természetesnek találták, ahogy ott ülünk. Aztán ebédelni mentek. A nap meg sütött tovább. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
