NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 09:47 Összes olvasás: 171727| 1343. | [tulajdonos]: uccsó | 2020-08-17 11:06 | Utolsó napjaimat élem viszonylagos szabad emberként, a napokban a tudatom ismét gyarmatosítva lesz, ellepi mindaz, aminek értelme nincs, amit azért csinálok, h legyen pénz, aminek egy része olyan kiadásokra megy, amik nem is lennének, ha nem kéne, vagy nem ezt kéne dolgoznom.
***
Egészen okos embereknek is lehetnek egészen buta meglátásaik. Nem a tekintély teszi az érvet.
Mostanában két szellemi tekintélynél is belefutottam ebbe. Azt egyébként értem, h miért könnyebb tekintélyek gondolatait, levezetéseit átvenni. Megkímél a gondolkozástól, ami, valjuk be, nem sétafgalopp, fájdalmas, meg fárasztó is bír lenni, oszt az ember a végén még az se biztos, h egy marék arannyal marad ott, lehet, h csak szétszerelte, és reménytelenül néz körbe azon a sok szerteheverőn, h akkor hogy a francba fogja most összereleni. Hogy lesz ebből még, ha nem is olyan, mint annak előtte, de bármi.
Mikor Zs. feldúlta a tudatom, és pl azt üvöltözte magyarórán, h "A., volt neked már egyáltalán véleményed? Úgy értem, SAJÁT?", akkor félig igaza volt, mert nem tudtam annyit a világról, a dolgokról, h legyen. És tudtam is, h nem tudok eleget. Úgyhogy én is így kezdtem, megkönnyebbülten soroltam be egy-egy hiteles ember mögé, h ha ő ezt gondolja, akkor az egy erkölcsileg valid gondolat. Akkor azt el lehet fogadni. 10 évig Zs. volt a mérce, újabb 10 év kellett, h teljesen összemenjen a szememben, bár amit elért nálam, így is elég figyelemre méltó, akármilyen hitvány, törpe motivációk is vezették.
Szóval értem én, könnyebb és termékenyebb követni. Elengedni magam annak biztonságában, h a jó oldalon vagyok, a jobbik részt választottam és ráhagyatkozni másokkal együtt a szellemi áramlatokra. Ennyiből is látszik, h nem az én műfajom. A többször emlegetett bizalomjáték, h háttal elengedem magam, a többiek meg elkapnak, se működik nálam. Mert engem az életem ara tanított, h akiknek el kéne kapniuk, azok nem lesznek ott. Történik velük vmi, szájukba szál egy bogár, görcs áll a lábukba, nem tudnak elkapni. Így nem hagyatkozom. S fel is tűnik, h az az okos ember most ebben meg ebben, itt meg itt nem stimmel.
Asszem az iszonyú fontos, h az ember tudja, h mit nem tud, vagy miről nem tud eleget. Mert ha még a nyelvet is bírja , akkor nagyon könnyen hoz létre fals építményeket. Mert mint korábban idéztem, a téves gondolatok struktúrája ugyanúgy racionális. Attól, h vmi brilliáns retorikailag és tényekből indul ki és azokkal támaszt alá, még lehet hamis. Az alkotó felelőssége nem leírni, amiben nem 100%-ig biztos, rájönni a saját vakfoltjaira. Ellenállni bizonyos gyönyörű íveknek, ha rájön, h vhol, egyetlen ponton is inog. Mondtam, h kurvára fárasztó. Meg időigényes.
***
Elvonulni, h meghalljam a saját gondolataimat, Zsákfalvás évem után akartam először, tehát 2018-ban. Azt hittem, h ezt a saját gondolatok meghallását én találtam ki. Az biztos, h akkor saját gondolatnak véltem, s örültem, h sikerült megfogalmazni azt a sürgető érzést, ami bennem akkor volt.
Most viszont már nem egy ismerősnél olvasom ezt a dolgot ugyanígy, sőt, online női magazinban is belefutottam már idén. Ugyanígy, pár napja, legnagyobb döbbenetemre a női igénybe, h elvonuljunk egyedül. Jó, ők úgy fogalmaztak, h 'egyedül nyaralni', de az alapkoncepció ugyanaz. Ami ebben zavar nemcsak a saját egyediségem megkérdőjeleződése, bár zavar az is, hanem az önállóságomé. Hogy én itt most sodródok vmi korszellemiségben, mikor a legsajátabb gondolataimat gondolom és a leginkább lecsupaszítom magamat a lényegre? Az, h előrébb járok, mint a többiek gondolatban számtalanszor megesett velem, jellegzetes vonása a történetemnek. De hogy ki akarja, amit akarok, végső soron mikor ki irányít az életemben, az nem egyértelmű. Lehet, h mint a mintázat része teszem azt, ami ahhoz kell, h madártávlatból, vagy még messzebbről kirajzolódjon egy bizonyos forma? Hogy kiszolgáltatott, rabszolga patkánylétemből a nagy gépezetben következik az összes lehetséges gondolatom és megoldásom, és ha változnak ezek, a változás nem belülről, belőlem indul, hanem a gépezetből, ami aztán hat rám (s milliom másikra)? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
