NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 04:39 Összes olvasás: 169608| 1424. | [tulajdonos]: silence | 2020-11-11 17:39 | | Azt álmodtam, h benn voltam az óráján. Nem mint diák, hanem mint betolakodó. Két mozdulattal csendet csinált, jó csendet. (Enyhe ragyogás.) És egyáltalán nem nézett onnan ki engem. Csak én szégyelltem magam rettenetesen, h ott vagyok. | |
| 1423. | [tulajdonos]: plague | 2020-11-10 18:59 | Megtanultam, h akármilyen az arca, a szeme, azt soha nem jelenti, h egy szikra szeretet is lenne benne irántam. Mert számtalanszor, illetve hát tkp mindig másnap elromlott. Úgy mentem reggel, h bíztam a benne levő jóságban, amit láttam, h van, mert nem volt gonosz, hazug, se kétszínű, elméletben nem volt mitől tartani, és hát előző nap is szeretettel nézett rám - és úgy viselkedett velem, mintha én lennék a pestis.
Először, mármint miután visszautasított és elhatárolódott az érzéseimtől, azt hittem, h azért, mert látja rajtam, h jólesik, észrevette már megint rajtam azt az általa utált szerelmet, de később, mikor már annyira vigyáztam, kb mint mikor egy állat moccanni sem mer, h ne adjak ilyen jeleket, nehogy azt higgye, h felmerül bennem, h talán mégis érez irántam vmit, h kénytelen legyen ezt durva viselkedéssel helyrerakni, akkor is ugyanez történt, úgyhogy bármennyire is magamra igyekeztem venni a felelősséget, hiszen a saját viselkedésem volt csak a kezemben, ha a megoldás kulcsa bennem lett volna, akkor lett volna esélyem változtatni, kénytelen voltam észrevenni, h az ok rajtam kívül, valószínűleg benne található.
Az ilyesmibe elég jól tönkre lehet menni. Akkor is, ha nem akarod a végén már, h szeressen, hogy is akarhatnád, meg is ölne, de már azt se, h emberként, vagy, h tiszteljen, mert egyszer azt is leírtad, és másnap durva volt, és akkor is, persze, ha ez az egész nem fizikai, és még csak nem is verbális, pusztán nonverbális gyötrődés, ahol a pozitív jeleknek nincs jelértéke, a negatívaknak viszont van. De a pozitívak mindig hatnak, mert a tudat ugyan nem enged örülni, de isten tudja milyen hormonok ettől még, és akarod, vagy sem olyan nyugalom száll meg, h attól a világ hülye ráncai képesek kisimulni, és ezredszer, ötezredszer is képes vagy úgy felkelni másnap, h bízol a benne levő jóságban, h nem fog bántani.
Pedig addigra már megint te vagy a pestis.
| |
| 1422. | [tulajdonos]: wordless | 2020-11-09 20:28 | tenyerébe vesz a reggel
belesimulok a sápadt fénybe
kapaszkodni nincs miért
pillanatnyi csak a jó, a szép
megérkezni, mikor pislákol az este
benyitni az ajtón, ami mögött várnak
de nem több, nem kezdet,
arcomon meleg légáramlat,
és ennyi, kész,
mert az otthon babaház,
az ajtó mögött a szoba
csak odaragasztott
fényes kép
***
- your face
turning -
| |
| 1421. | [tulajdonos]: not | 2020-11-08 21:50 | | My symptoms have nothing to do with covid if anyone might wonder. | |
| 1420. | [tulajdonos]: Albinoni C-dúr concerto | 2020-11-07 10:46 | Beteg vagyok és rettenetesen fáradt. De ma már felkeltem. Ez remélem, nem azt jelenti, h azok a vérrel elegy tünetek, amik a tegnapi fekvéstől, s talán, mert végre hatni kezdett a rájuk 3 napja szedett gyógyszer, mintegy varázsütésre elmúltak, most ismét visszajönnek.
Az utolsó héten nem voltam önmagam. Tegnap, hazafelé, miközben félig voltam csak ébren, olyan jól esett újra látni a fák között azokat a még tiszta, délelőtti fényeket, miközben visz vmi el, ki abból az állapotból azt, ami még maradt belőlem.
Az utolsó 5 nap összefolyik kicsit. Nem tudom, a betegségtől zavarodott meg az agyam, vagy a szívfájdalom hozta ki belőlem a betegséget, vagy a kettő együtt hatott úgy, h átléptem egy határt, amit eddig nem. Mindenesetre nem szeretnék még egyszer odakerülni.
Próbálom magam összeszedni. Meg a dolgaimat is rendbe, mert szétestek a magukra hagyottságtól, én meg észre se vettem. Kiestek dolgok, amiket megcsináltam. Megtalálok lapokat, amiket 5 nappal ezelőtt tettem oda sürgős elintézendőnek, s azóta még csak eszembe se jutott.
Nem, nem beszéltem vele. De róla most biztos nem. Remélem, minden rendben ment neki, mert látom, tudom, h jó abban, amit csinál. Viszont két napig állandóan hozzá beszéltem magamban, ami visszanézve nagyon megijeszt. Csak a fákat nézve ébredtem fel belőle. | |
| 1419. | [tulajdonos]: 2 | 2020-11-06 15:14 | | Bocsáss meg. | |
| 1418. | [tulajdonos]: to | 2020-11-04 17:48 | Gratulálhatnék magamnak akár a jelolvasáshoz, ha lenne kedvem. Tök jó, kurva jó vagyok ebben még mindig, összerakni a kibaszott képet pusztán azzal, h figyelek, meg képes vagyok meglátni azokat a kibaszott ismétlődéseket, mintázatokat, miből mi következik. Emberismeret is jó még mindig anélkül, h az illetőkkel beszélnem kéne. Fasza, h minden szart jól olvastam le róla azt az apróságot kivéve, h szeret-e. Mert azt alaposan sikerült benézni anno, a legfontosabbat, mi mást.
Kilogikázom én a nyomorult kérdéseimre is a választ, nem kell ahhoz se beszélnem vele. Nem fogom itt levezetni, de kb 8 féle variációból max 2 lehetett volna olyan, h attól jobban érezzem magam vmennyire.
De az van, h én ezt önigazolás ás önsajnálat nélkül fogom túlélni, úgyhogy nem fogom azt mondani, h már akkor el voltam késve, mikor ezt a beszélgetősdit kitaláltam, akkor se, ha valószínűleg úgy volt, se azt, h tökmindegy, mert úgyis kurvára kis esély lett volna arra, h elviselhetőbb legyen az, amivel együtt kell élnem innentől. (Pedig már a nem utasítja élből el is max 20%-on állt, és a 8-ból 2-őt ennek figyelembe vételével kell számolni, tehát 1 a 20-hoz lett volna, h a végén ettől nekem jobb lesz.)
De nem mondom, mert utolsó bejegyzésem óta tényleg szembejött azon a rohadt üres folyosón, és nem mentem oda, és ugyan teljesen elutasító volt a testbeszéde, az én orrom meg befelé szivárgó könnyektől dugulva, de alapvetően mégis csak egy gyáva szar vagyok, mert mégis mire számítottam részéről 20%-nál 80 ellenében? És azért sem mondom, mert szartam volna le a nyomorúságos válaszaimat, meg a szaros esélyeket, ha egyszer az életben normálisan beszélt volna hozzám túl a helyettesítés témán.
De egyébként a gyávaságon túl ott van, h most már a minősítésével van elfoglalva, úgyhogy meglehetős önzés lett volna a szarságaimat ráterhelni. Tényleg elkéstem.
Így ez marad véglegesen a szerelem. Semmi eddig, semmi ezután. Csak ezután a jelenléte nélkül, ami olyan minőségi különbség, mint ami a nincs és a van közt van. Vmi művelet, amitől minimum az előjel változik, de lehet vmi durvább, amit mára már elfelejtettem, pedig fénykoromban még tudtam, h hogy működik.
Semmi. Meg az ellenkezője. Az összes kibaszott tagadásom ellenkezője. Temetni, ölni, persze, persze. Elhazudni, csakis. Letagadni, persze, sőt. Pótolni mással? Hát, az viszont nem fog menni. Szar ügy.
| |
| 1417. | [tulajdonos]: late | 2020-11-04 13:27 | Hogy a sors mit akart, azt nem tudom, mert tegnap papírforma szerint ugyan lennie kellett volna két helyzetnek, amikor tudok vele beszélni, de igazgatói utasításra először őt, aztán engem osztottak helyettesíteni, így ezek meghiúsultak. Viszont 2x is úgy voltunk a folyosón ketten, h nem, illetve csak messze volt más, de hirtelen kellett volna reagálnom, nem ment. Egyáltalán nem volt egyértelmű a tegnapi nap.
Több meg, mint ma kiderült számomra, nem lesz. | |
| 1416. | [tulajdonos]: tiszta | 2020-11-02 17:45 | Azt mondtam, a sorsra bízom, h lesz-e ennek vmi kissé más vége. Úgy értem, h beszélek legalább 1x vele normálisan, vagy marad ez , így a végleges.
Így lesz, és vesztésre állok. Ha jól olvasom a jeleket (és ezt a franc se tudja), napok kérdése és nem lesz. Gyakorlatilag nem tudom, h másnap még lesz-e. Az esély meg, h kettesben, h egyáltalán megkérdezzem, h beszélhetnék-e vele 10 percet, szinte nulla. Egyébként egyáltalán nem biztos, h egyáltalán össze tudnám a bátorságom szedni, h odamenjek.
Óriási távolság van köztünk. Ma tiszta és nyugodt volt az arca. Szép és rettenetesen fiatal. Akihez, ha odamegyek, rögtön zaklatóvá válok és szörnyeteggé. Bármit is akarnék. Mert a barátnőimmel azért tudtam beszélni, mert azt ők akarták, arra nekik volt szükségük. Jó, talán nekem is. De éreztem, h úgy tisztességes, ha nem úszom meg. De most ez csak nekem lenne fontos. Nem tudom és nem is akarom az akaratom ráerőltetni. Szívességet kérni meg amúgy se nagyon tudok. (De alkalom se lesz, így félre bú.)
Pedig átgondoltam, le tudom 3 kérdésre egyszerűsíteni, amiből minimum 2 eldöntendő. És nyilván nem beszélnék szerelemről. Tudom, h ő nem, illetve, h kellemetlen neki, ha én igen. Akár le is írhatnám, de minek, nincs akit érdekelhetne.
| |
| 1415. | [tulajdonos]: to write | 2020-10-27 11:33 | Gondolkoztam, h írjak-e erről. Mert így is folyton a méltatlan téma kap figyelmet. Korunk a trollok kora.
Továbbra is csinálom az ír versforditó órákat, és nagyon örülök neki, h tehetem, mert ez teljesen az, amit szeretek, ami én vagyok megalkuvás nélkül. Nem egyszerű, sok munka, elmélyedés és jó esetben ihlet kell hozzá, h egy-egy verset újraalkosson az ember magyarul. Meg alázat, illetve mindkét nyelv iránt vmi olyasmi, ami leginkább a szerelemre hasonlít.
Erre olvasom, h vki úgy akar verselni angolul, h a nyelvet nem akarja megtanulni, mert utálja, mint a konzumidiotizmus nyelvét, és mert amennyire kell, tudja úgyis a populáris (konzum) zenéből, h hogyan működik. Így is lehet. Ez viszont a nemi erőszakkal rokon számomra. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
