NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-08-05 13:00 Összes olvasás: 4994886| 253. | [tulajdonos]: intertext, szívközel | 2016-04-03 17:13 |
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szívem.)
/József Attila: Óda 5./
Napszállta? — már ki éri meg?
Még visszanéz. Szalad. Liheg.
Van út — kiút nincsen. — Ha már
halni kell: hát szemből, Halál!
Szemből, szívem, egyem, valóm.
Hadd lássalak még meghalón.
Érezzelek, tapintsalak.
Aztán nincs már kín, nincs salak,
verejték, szégyen, semmi gond.
Mért fut az élet, a bolond?
utolsó percig! — Nincsen ír rá,
toll, tinta, kéz, amely leírná,
agy, hogy fölfogja, lássa szem.
„El vagyok veszve, azt hiszem.”
/Szilágyi Domokos Héjjasfalva felé IV./ |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
