NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-06-11 15:34 Összes olvasás: 4863102| 1916. | [tulajdonos]: Sziveri | 2026-03-02 13:01 | Ha már Sziveri szóba jött dalocska bírálata közben, iderakom azt a versét, ami tényleg releváns az emlékeimmel együtt, amik velem együtt megsemmisülnek majd. Ennek nincs jelentősége, ad hoc némileg, mi marad meg, az is megnyugvásomra szolgált , mikor Birkás Györgynél olvastam, hogy hányszor megsemmisült már az emberiség tudása.
Szóval vers, ami relevánsabb, mint a Bábel (amit egyébként szeretek), az utolsó előtti, amit tudtommal írt, és azt hiszem, az utolsó, amit befejezett.
Sziveri János: Foggal, körömmel
Foggal, körömmel
Túl bizonyos ponton
már mit sem ér a bonton.
Dermedten posztolunk. Angyal oson
át ismerős szobákon, vánkoson.
Alig millió éves.
Lomha, tépett tollai idén is sajognak.
Most tavasz van. Most megint tél.
Emitt hó – csikorgó csillag hull amott. Égi test.
Bágyadt pilléink lassan leragadnak.
Miként Betlehemben, úgy e földön itt.
Szívünk folyton ver s mi jajgatunk.
Leplezve jól kisded csínyeit,
árnyas helyért a szenvelgő alany, ha szem
lesütve is, buzgón tülekedni kész.
Minden kései élő előzménybe vész.
Csontom arccal fal felé teszem.
Addig is: a gőzölgő homoksárból
hajnalig kinő egy tevetábor.
Felhangzik akkor megint egy kardal.
S kivont karddal
jönnek friss Heródesek!
Távolabb a táskaraj alatt néhány
makacs karácsonyi sáska.
József pedig, bár alig fiatal,
foggal-körömmel civódni akar.
Gerjed a szánalmas pária –
büszke, mint Isten volt hajdan a fáira.
S noha már alig fiatal,
és hosszabb ideje
sípol a tüdeje,
a fölöttes terv szerint sokat kell várnia,
az Úr kegyéből míg kihull Mária.
És Három Király – mint kő a vesébe –
a semmiből belép a betlehemi mesébe.
Túl a kialvatlan égen
nem hat a narkózis. Végem.
Ezt a verset én Nyíregyházán hallottam először, 1990 őszén, amikor a magyar irodalom szemináriumon Sz. Jutka felállt és felolvasta. Aztán közölte, hogy azért tette, mert most halt meg a költő, akit nagyon szeretett. Sz. Jutka kicsit idősebb volt nálunk, már akkor publikálta az Alföld, és fura dolgokat mondott, pl hogy a tanyákra most mán dróton dzsál a petrou (diftongus!), meg hogy ő már eljárt egy táncot az ördöggel.
Mindegy is. A versből mindenkinek adott egy példányt, valami fénymásolatszerűség volt, elég ritka dolog 1990. őszén.
Azóta is megvan. Sok egyébbel együtt, amit nem tudom, miért is őrzök még. Sziveriről, Új Symposionról akkor hallottam először. Sz. Jutka azóta is költő. Azt hiszem, külföldön él. Biztos vagyok abban, hogy nem emlékszik rám. Talán arra se, hogy felolvasta akkor a verset. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
