NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-11-17 04:15 Összes olvasás: 207258| 1816. | [tulajdonos]: the glimpse and the gaze | 2024-09-13 12:35 |
Egy tekintet búcsúzik a hegytől
xxx
Tegnap végére értem a Babitsnak. Megrázott, mert onnantól, hogy belékóstolt a halál, nagyon gyorsan vége lett. Előbb az egyik vers latolgatta, hogy hány éve lehet még 10? vagy csak 1? (5 lett a valóságban), aztán szólt arról, hogy az évek egyre gyorsabban körbe pörögnek, hogy kívülálló lett az életben (oh, I understand this) és megváltozott a tekintet, ami a kertet nézte és egyre nagyobbakat hallgatott. Aztán a következő oldalra fordítok és ott az Ősz és tavasz között, amiről tudtam, hogy az utolsó előtti. Aztán a Balázsolás. Ennyi.
A kötet végén a zsengék és kötetbe be nem válogatott versek vannak. Ezeket valószínűleg kihagyom most. Összes verseket és családregényeket olvasni a legszomorúbb műfaj. Mert az elkerülhetetlen vég felé haladnak. Ugyanez volt a Gulyás Pál: Válogatott versek esetében is, amit a nyár elején mentettem meg a kukától és júliusban olvastam végig. Something real. The truth as Virginia Woolf put it:
"There is a kind of sadness that comes from knowing too much, from seeing the world as it truly is. It is the sadness of understanding that life is not a grand adventure, but a series of small, insignificant moments, that love is not a fairy tale, but a fragile, fleeting emotion, that happiness is not a permanent state, but a rare, fleeting glimpse of something we can never hold onto. And in that understanding, there is a profound loneliness, a sense of being cut off from the world, from other people, from oneself."
Néhány napja néztük az Órák-at Rebivel. Miért lett öngyilkos? - kérdezte. Mit lehet erre mondani, ha az ember nem akar rosszat a gyerekének? Maszatoltam, persze.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
