NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-05-09 07:02 Összes olvasás: 192167| 1755. | [tulajdonos]: élni, halni | 2023-11-05 15:53 | „Ugye nem hitte el senki,
hogy meghalni muszáj?” (Kispál és a Borz)
Szembejött egy interjú a jövőkutató Rab Árpáddal ezzel a hangzatos címmel: „20 év múlva megszülethetnek azok a magyarok, akiknek sohasem kell majd meghalniuk. Rém hosszú szöveg, ami csak a végén tér rá arra a témára, amire a cím utal. Röviden: elromlott testrészek, szervek cseréje, mert mint mondja: „A test persze öregszik, körülbelül 40 évre vagyunk belőve, de az ember nem 40 évig akar élni, az elég kevés neki. Orvosi eszközökkel már most elérjük a 80-100 évet. Ezt már eszközökkel, például testpótlásokkal, a nanotechnológia segítségével, a munkához való hozzáállásunk megváltoztatásával simán ki fogjuk tolni még hosszabbra. Ennek biztosan lesz olyan végső kifutása, hogy a test így vagy úgy a végtelenségig karbantarthatóvá váljék.”
Ez a 40 év szíven üt. S persze rá két napra a templomban a 90. zsoltár, ami rögtön eszembe jutott: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő.” Nem negyven? S eszembe jut az is, amit meg régebben olvastam, s azt hiszem, köztudomású, hogy ideális esetben 120 évig is élhetnénk, mert az agyunk annyira van beprogramozva/addig bírná. S felmerül bennem, hogy ha a sok elromlott alkatrész után végül az agy cseréjére kerülne sor, az ugyan hogy maradhatna még ugyanaz az ember? Említi a kutató is, hogy a” sci-fi mindig inkább ott van, hogy a tudatot hogyan tudnánk átdobni, átörökíteni”, gondolom, az elképzelés az, hogy agyműtét előtt letöltenék valami hipermodern akkori tárhelyre, aztán meg rá az új winchesterre. És akkor az még ugyanaz az ember?
Mióta beteg vagyok az a meggyőződésem, hogy nem. A tudatnak része a test. (Vagy a testnek a tudat?) Nem vagyok ugyanaz az ember, mióta kivették a méhemet. A testem nélkül nem vagyok. A tudat a testből van.
Szombat reggel az első email, amit kapok arra kér, hogy ma este 8-kor imádkozzunk együtt K.M-ért, akiről „bizonyára hallottátok, hogy nagyon beteg”. K.M. évkezdéskor még ott volt, de kb szeptember közepe óta helyettesítjük. Pontosan annyi idős, mint én. Ő a harmadik 1970-es születésű, akinek „olyan” baja van: V-nek mell-, nekem méh-, neki petefészek. Ezen a héten jött szembe egy cikkben az a mondat is, hogy egy negyvenéves férfinek kevesebb esélye van megérni a 80 évet, mint egy 65 évesnek. Mert sokan az ötvenes években lesznek halálos betegek. Ez is letaglózott kissé, mert eddig a félreértett statisztika hamis nyugalma biztatott: ha 65-70 a születéskor várható élettartam, akkor odáig jó eséllyel el fogok élni, a neheze onnan jön. Ami épp olyan butaság, mint átlagbérből a többség tényleges jövedelmére következtetni. Azt hiszem, inkább arra lennék kíváncsi, s talán valósabb képet adna, hogy hány évesen halnak meg legtöbben? Azon belül is a férfiak. A nők A tanárnők. Talán mediánt kéne számolni?
A templomban a hirdetésekből kiderül, hogy egy halottunk van: 53 éves nő, akit „első nekifutásra” vitt el a rák. 1970-es ő is. (Amikor rájössz, h a mostani viszonylagos nyugalom lehet, h csak a „hosszan tartó” a súlyos előtt, ami meg tavaly volt az az egyik nekifutás.)
De legalább, mikor leültem, az énekeskönyv erre a szövegre nyílt rá: „Megszabadultam már én a testi haláltól”.
Kár, hogy temetési ének.
+++
A Rab Árpád interjú linkje:
https://www.penzcentrum.hu/tech/20231102/rab-arpad-20-even-belul-megszulethetnek-azok-a-magyarok-akiknek-sohasem-kell-majd-meghalniuk-1142978#
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
