NAPLÓK: nem csak magamnak
Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 17:18 Összes olvasás: 38934| 8. | [tulajdonos]: katarzis elveszőben | 2006-03-06 19:51 |
Tizennégy évesen egy horvátországi szigeten szabadtéri diszkóban táncoltam épp. Nem volt meg a képesség bennem, hogy örüljek a tengernek. Mindig is rossz turista voltam. Kék hullámok, napfény, sziklás sziget, homok. Nem szeretem a tengert azóta sem. Ott vagyok, élek a partján, gyönyörködöm és folyton keresem. Keresem az én tengerem. Talán akkor kezdődött ez, abban a diszkóban. Táncoltunk épp. Egy fél karú szerb cigány gyerek udvarolt nekem. Meg Dragan. Belőle csak a név maradt, a cigány fiúból a fájdalom. Meg ott volt a tanárúr, aki folyton a lábaimat nézte. Én is azt hittem fontos, hogy szépek. Mindenki táncolt. Valahogy úgy voltam akkor, hogy a táncot is csak kerestem. Olyannyira, hogy le kellett állnom, s körbenéznem. A kibetonozott tér szélére leültem. Nem emlékszem gondolataimra. Talán csak a kérdésre: mi ez? miért? minek? Ha nem szigeten lettem volna akkor, megindultam volna bárhová, csak el. El. Valahová haza.
Eszembe jutott most ez az este, a sziget, a megtorpanás, a kívüllkerülés.
Olyasmi gondolat kavarog bennem, hogy ülök most is, és iszonyú fegyelemmel gondolom végig, hogyan álljak föl és miért, s hogyan táncolok el majd egészen a tengerig.
A fegyelem maradt most az egyetlen eszköz. Így katarzis után.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
