NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 00:28 Összes olvasás: 134854| 432. | [tulajdonos]: ... | 2018-08-19 12:26 | Az, hogy a dokkon botrányok vannak, a dokk felépítéséből következik. Ezek a dokkon mindig voltak, lesznek is, hacsak ebbe a felépítésbe bele nem nyúlnak. Jól emlékszem, voltak régen is. Számos, országosan ismert költőt kiutáltak innen, és azok sem kaptak 'külön védelmet', akikkel a szerkesztők kifejezetten jó viszonyt ápoltak. Személyes véleményem: nem szeretném, ha a dokk lényegéhez, ami szerintem a működtetők és a felhasználók közötti dokkhasználat nagyon finom egyensúlyain alapul, hozzányúlnának. Ebben az egyensúlyban benne van az is, hogy a költészet nem egy fennkölt valami, hanem a nem feltétlenül rózsaillatú életeseményekkel párhuzamosan létezik; a Litera Hadd szóljon rovata - nem formálisan, formálisan létezik - akkor szűnt meg, amikor ezt negligálni akarta.
Az a paradoxon, amire a 423. számú naplóbejegyzésemben utaltam, tényleg paradoxon, azaz egymást nem kizáró ellentmondás. Volt gazdátlan is a dokk, és az nem volt jó. Kellettek a szerkesztők. Volt egy jól követhető irányvonal, amibe nem igazán fért bele pl. az abszurd, illetve bizonyos határokon belül. De utólag visszatekintve is azt mondom, jó volt ez így, arca volt a dokknak.
A relatíve gyors változásokkal ez az arc szűnt meg, hiszen az egymást követő szerkesztőváltásokkal egymástól homlokegyenest különböző versízlések érvényesültek. És sokkal nagyobb teret kaptak az egyéni szimpátiák; amikor én aktívan részt vettem a dokk életében, ez szinte egyáltalán nem volt jellemző. Mindamellett hiba lenne szerintem valamiféle utólagos egységesítés; olyan lenne, mint a visszamenőleges törvénykezés, aminek borzasztó eredményét, a jogbizonytalanságot, a politikában megtapasztalhattuk.
Ugyanakkor, a szerkesztői dominancia mellett mindig voltak lehetőségek, amik a 'másvéleménynek' teret adtak. Ennek következményeibe főszerkesztőként bele lehetett fáradni, mégis, nekem jó emlék, hogy törlés, moderálás alig volt, és a rázós eseményekkel párhuzamosan működött valamiféle önszabályozás.
Ami az én permanens ellenzékiségem illeti, az nálam akkor abszolút lojalitásba csapott át, és nem azért, mintha annyira ajnározták volna a verseimet, vagy minden bírálattal egyetértettem volna. Engem JT egy-két válaszával úgy helyretett, hogy utána a támogatásom felé természetes volt, nem zavartak a következetlenségek, esetleges ízlésbeli különbségek; csodáltam a türelmet, hogy a feje tetején táncolhattunk, és mégis tudta érvényesíteni azt az elhivatottságot a költészet felé, amiért a portál létrejött.
Ezt persze nem lehet sokáig bírni. Egy ilyen igénybevételt, miközben az embernek van magánélete, saját munkássága. Talán ha segíteni tudtunk volna...
(Ezt a bejegyzést nem valaki/valakik ellen tettem, csak kapcsolódtam a riporthoz, amit BI feltett.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
