NAPLÓK: menedék Legutóbbi olvasó: 2026-03-10 22:03 Összes olvasás: 12349| 94. | [tulajdonos]: záruljon | 2013-12-21 13:13 | | Leoltom a villanyt és fejemben a forróságot. A család már békésen alszik. Jó ez a csend, ahogy zümmög a fejemben. Nem kellenek a szavak, nem kell a pisla fény. Karácsony közeleg, már, még nem számít semmi. Nem jár fejemben a folyton emlegetett, csak a család és az ajéndékozás öröme, mosolya, a szeretet lehetősége. | |
| 93. | [tulajdonos]: kuckó | 2013-12-20 12:19 | | Félhomályban kevésbé fázom. A gáztűzhely melegénél, és a gázrózsa fényénél reggelizem, kisebbnek tűnik a konyha, alig villan szemmebe a kinti nyomasztó sötötség, kicsiny helyre beszorítva minden egymás közelébe kuckóssá teszi a helyet, mint a tromantikus sátrazások nyári hidegben, mikor egymáshoz bújnak a testek, és összeérnek a lelkek. Mecsoda giccs, és miféle képzavar, és mégis, mégis jó erre gondolni. S milyen lehet tüzet gyújtani egy féhomályos eszkimó kunyhó kupolája alatt? | |
| 92. | [tulajdonos]: elütés | 2013-12-19 11:13 | Annyira nyitott, annyira őszinte, s annyira soványka életet él, hogy már-már átlátszó.
Ha én lennék, így beszélhetnének rólam ifjabb szeretteim: Átlátszó papa írt. Ráadásul átlátszó papírra, hogy a másik oldalról a visszáját, és fonákját olvashatjuk majd a papír gyűrődései, ráncai mentén. Csak egy ötlet, egyetlen elütésből,egyetlen fölöslegesnek látszó betű nyomán.
| |
| 91. | [tulajdonos]: szó, szöveg | 2013-12-18 12:52 | Még hiszek, még bízom a leírt szöveg rugalmasságában, kellő ízléssel és formakészséggel bizton átalakítható költeménnyé a legmerevebb próza is, és fordítva, egymást olhatják ki elméletek, formák, vagy játszhatnak egymásba, lehetnek egxymás untermanjai, mint árnyék és fény.
Nem kérek teát, kávét, kakaót, sem finom italokat, nem kérek használt könyvet, elnyűtt cipőt, sem levetett ruhát, nem kérek szállást, reggelit, sem vigaszt, nem kérek csak puszta csendet, egy helyet, hol megülhetek, pár percet, míg kibeszélem magam, aztán nyom nélkül távozom.
| |
| 90. | [tulajdonos]: pakk | 2013-12-17 12:48 | És kell még a csomagba néhány fénykép a házról, az alkonyban megbúvó szobáról és néhány csomag tealevél meg aprósütemény, rögnyi kis föld, víz kicsiny flaskában, sok-sok levegő és tér, és kell még a csomagba egyetlen fénykép, egyetlen gyűrött lap mely nem szól semmiről, és elmond mindent. Kicsi súlyos és sűrű, akár a méz, és kell még hártyavékony lemezen a feledés és emlékezés mámorának nyoma...
| |
| 89. | [tulajdonos]: kerekasztal | 2013-12-11 13:00 | | Arra érek be a múzeumba, hogy kerekasztalok várakoznak az emeleti aulában. tudom, lesz valami délután. összejövetel, ahol majd asztaloknál ücsörögve elmondjuk egymásnak minden ezévi gyötrelmünket, vagy kényszeredetten nevetünk az ezerszer hallott vicceken. Miért vagyok ennyire negatív? Egyszóval: tapasztalat. Két szóval: nehéz ki vagy átkapcsolni, s önfeldtnek mutatkozni, mikor agyunk leghátsó rekeszében ott nyomakszik az üres zseb effektus, és hogy valami egész mást volna jó most csinálni, akár otthon, akár másutt. Lássuk be, a munkahely elsősorban kenyérkereső intézmény, ahol igyekszünk jól érezni magunk, de sokunk a nyolc óra elteltével mégis inkább választott szeretteivel lenne valahol másutt, mert minden igyekezetem ellenére mégsem képes második otthonommá válni a hely, ahol azért vagyok, hogy aztán valamiből másutt jobban érezhessem magam. Ennél rejtetebb és világosabb már nem is szeretnék lenni. Sem reflektor, sem telihol nem kell a meghitt beszélgetésekhez, a panaszkodásból meg most már elég. Karácsony közeleg. S az ajándék már megvan. | |
| 88. | [tulajdonos]: mérleg | 2013-12-10 13:08 | | Nem is lehet mérlegelés kérdése, csalóka optimizmussal napfényt keresek az égen, s maradék filléreimből kicsiny ajándékot veszek, azt a csekket meg fizesse be, akit két anya szült. A hivatal nyilván link alaknak tart, de fontosabb szeretteim öröme, mint az, hogy mit gondolnak rólam, éppen megérthetnék fokozódó szegénységemet is. Nem arról híresek. S azért sem bukom a mélybe, nem dugom fejem a homokba, majd lesz valahogy, az utolsó óra megoldást hoz, de az utolsó pillanatban már zárva az üzletek, tehát a szeretet apró jeleit előbb kell beszerezni, vagy elkészíteni. De még az elkészítéshez is zsebembe kell nyúlni eszközökért, zsebkendőért, vagy pénzért bizonyos eszközökhöz. Mert minden mindennel kapcsdolatban van, s ha az örvénybe erősen és mosolygó arccal állsz bele, talán ki is vet, és teli marokkal érhetsz partot. | |
| 87. | [tulajdonos]: ihleni | 2013-12-06 16:39 | | "Olykor felszáll egy-egy súlytalan, fekete selyemdarabra emlékeztető korompihe, s a levegő hátán kering a helyiségben, mielőtt leereszkedne valahol a földre vagy szertefoszlana a sötétben". W. G. Sebald: A Szaturnusz gyűrűi, 129. old. Leírtam ezt az idézetet, hátha jó lesz valahol, valamikor, valamire. Beljebb vagyok nagyjából három sorral. Mert még egy jobb-rosszabb naplójegyzethez is kell ihlet. Az nem fontos, mi történt egész nap, mert hátha semmi, vagy teljesen érdektelen, alig tettem ki a lábam, csak néztem a szelet, olykor dühösen seprűt ragadtam, és elsöpörtem a küszöbre sodort leveleket. A szavak is úgy kavarognak tehetetlen hópihék módjára, míg elnyerik végsőnek vélt átmeneti rendjüket. Így, hát így. Elég, ha én tudom, mindez mihez járul hozzá. | |
| 86. | [tulajdonos]: szemmel olvasó | 2013-12-05 12:15 | | Reggel a buszon mellém ült egy hölgy, elővette a könyvét, olvasni kezdett. Mint egy utazó olvasókör kissé elidegenedett tagjai ültünk szűk ülésünkön, és olvastunk. Érdekelt a könyv címe, még az a lehetetlen helyzet is megfordult a fejemben, hogy talán ugyanattól az írótól, mint én. S majdnem. egy óvatlan pillanatban, lapozásnál úgy állt a borító, hogy el tudtam olvasni a könyv címét, és megállapíthattam, ha nem is ugyanaz a szerző, de nőnemű, miként az én olvasmányomé is. Bal kezével fogta a könyvet, jobb kezével átnyúlt fölötte, és folyton vakargatta, mintegy birizgálta a csuklóját, s látótrembe folyton belekerült a fárasztóan ismétlődő mozdulat látványa. Kancsal lennék tán, vagy ily szűkösen ülünk, vagy beteges kíváncsiságom foglya lenne a látásom, nem tudom. Mily kevés elég egy bosszantóan roszz, és belterjes naplójegyzethez. Azért marad, tanúnak, és tanulságnak. | |
| 85. | [tulajdonos]: hold és veder | 2013-11-28 13:27 | | Hajnaltájt,mikor más felébred, ajtót nyitok és félig felöltözve, vagy pizsamában kezemben vödörrel kilépek a kertbe kelő, vagy nyugvó holdat vizslatni. Az látszat csupán, hogy holdkóros módjára a kerítésig cammogok, és ott némi fáradt vizet locsolok vödörből egy aprócska lyukba. Talajlazítás céljából? Ha valaki végre használhatóvá tenné az átemelőt.... Pedig milyen költői módon indult: kajla kisember laza öltözetben, kezében vödörrel caplat a saját útján, közben fel-felnéz, mikor leplezi le minden félbehagyott mozdulatát a telihold. Arra a filmre gondolok, a katona a frontról kezében vödörrel elindul haza, s kérdőre fogják, csak annyit mond: vízért megy. De milyen is van az a víz. Az igazi víz... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
