leállósáv: fészbuk-poémák13

NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 21:55 Összes olvasás: 26324

408.	[tulajdonos]: fészbuk-poémák13	2021-04-14 20:31
149 körbe zárt kívánság (fészbuk-monológ) elnémuló írásaim mindegyike – mint minden elnémuló – már azzal sem törődik – de lehet mert reménye nincs rá – hogy feltartott kézzel vonuljon biztonságosabb helyre pedig szeretne megállni röpke időre mindegy mikor és mindegy hogy hol csak kerítés ne legyen körülötte álljon ott valahol a semmivel sem jelzett határvonalak között várjon talán rábukkan egy ajtó amin átjuthat majd hozzád akkor is ha eddig sem de ezután már soha nem találkozhatunk 210323 150 egy mondat falán úgy vagyok vele hogy már nyolcvanöt éve nem hiszem el hogy léteznek csodák azt sem hogy voltak nyers törvényeket látok érvényesülni minden véletlenben ma reggel a rideg tavaszi fényben a kerítéstalp betontömbjén csokornyi ibolya levél nincs az alig látható hajszálnyi résből hullámzó zöldesszürke szálakon sziromtömeg az enyhe bíborba futó árnyalat fölött fehér erek közt patakzó kék hogy honnan és mikor és mért pont itt és most mindegy a mocskos-szürke beton testen átbújt egy élet 210324 151 ha most úgy éreznéd hogy végképp eleged lett mindenből ami magadhoz kötött és úgy döntenél hogy ennyi volt és hagynád befejezhetetlenül a befejezhetetlent hogy bárhol ahol jártál változatlanul mindig mindenhol az ígéret földjét jártad a sehová sem tartozás révületével lépve át kiismerhetetlenségig ismerős gondolataid törmelékein amikor így éreznéd ne keresd tovább a titkot most zárd le magadban azzal hogy nincs vannak kiismerhetetlen próbálkozások kiismerhetetlen próbálkozókkal zárt a végén végzetesen lezárt utakkal egy végtelenként elhíresült ponton amin át akkor sem jutsz amikor rádöbbensz hogy te voltál ez a pont megsemmisülésed pillanatában 210328 152 tökéletesre csiszolt változat mit lehetne még mondanom neked ebben a süvöltözve kifakult világban erről a süvöltözve kifakult világról van egy olyan érzésem hogy bármit is mondanék most sem fogadnád el legfeljebb – de csakis akkor ha a magam érzéseit félretolom – újra és újra elhitetnéd velem hogy mindig is naiv voltam az elképzeléseidet abban a valóságteremtő közegében látni amit ha megteremt megvalósulhat benne az univerzális önépítés százszázalékig saját anyagból olyan színvonalon hogy többet eszedbe sem jutna más források és más megvalósulások felé irigykedni így mindenki a maga méltó helyére kerülve csodálhatná a tökéletes világban betöltött helyét azt a zavartalan önzetlenséget amiben mindenki számíthat mindenki csillogó tekintetében saját nagyságának elfoglalt pozíciójának fel- és elismerésére 210330 153 permanens mutációk az agyműködésemben megpróbálok úgy beszélni mintha érteném is amit mondok időnként leállok majd gondolkodni és senkit nem fogok elküldeni a francba csak azért mert türelmesen végighallgatja a fene sem tudja már hogy milyen indíttatású okfejtésemet egy olyan témáról aminek akkor sem lenne oka ha történetesen nálam nagyobb eszmebajnok vinné köztudatba és hagyná is ott megoldatlanul bízva abban hogy bármi is lesz a kifejtés végkimenetele úgy belemosódik a mindennapok locsogásába mint a szabad akarat tiszteletbentartása ami ugye mint azt a bibliából is tudjuk Istentől adományozott jog emberi lény ha meg is változtatja nem lesz rajta áldás akkor sem ha azt mondják az okosok hogy debizony a permanens mutációk elkerülése érdekében jól cselekedne a földi hatalom ha semmibevéve az égi adományt különböző trükkökkel rákényszerítené az ódzkodókat az oltakozásra ami nálunk már csak azért sem történhet meg mert köztudottan szabadságszeretők vagyunk mindenki úgy dönt a saját sorsának alakulásáról és ehhez gránitkőbe vésett (s.k. SzJ) alkotmányos joga van mintha nem is társadalomban élne ahol saját biztonsága mellett és érdekében – bizonyos helyzetekben – mások biztonságát is szem előtt illene tartani 210402 154 ünnepi pillanatkép még csak megsaccolni sem tudom hogy meddig tart ez az állapot az emberek ki-kinéznek a mindennapjaikból és időnként belesóvárogják magukat egy-egy távolságba ami talán mindegyis hogy milyen csak egyáltalán ne hasonlítson ahhoz amiben élnek vagy ha már úgyis mindegy megélni szeretnék a veszélyt elmennének akár a campónai bikafuttatásba is valószínűleg esetlen lenne a repülés íve és a csontjaim is megsínylenék de lényeg hogy egy pillanatra hősnek érezhetném magam aki akár egy forradalmat is képes lenne levezényelni az oltásellenesség szent hevületében szóval iszonyatos vadmarha tudnék lenni ebben az állapotomban írtam a fentieket és ki tudja mivé kerekítettem volna ki ha nem csönget ránk a szomszédasszony egy tálka tejszínes és fahéjjal megszórt finomsággal természetesen nem jött be a lakásba ahogy előtte a nagyobbik fiam sem a középső fiával aki az új párját hozta bemutatni és hogy húsvétot köszöntsenek és hogy meglepődjünk a dédunokák karácsonyi ajándékain amíg lányom a legkisebb unokám (tizenkét éves) mesekönyv-legó-stb bedobozolt gyűjteményét hordta ki számukra hátha ők még találnak fantáziát bennük 210403 155 az én országomban vannak titkos helyek ahova akármikor elbújhatok akár magam elől is titokzatos szigetek a nagy semmittevés-óceánban elérhetetlen közelségben az éppen aktuális valóságpartszakasz gyatrán működő világítótornyai körül elsüllyedt hajók zátonyain folyamatosan ütköző és süllyedő érkezésekkel szürkülő naplemente ja és ágyúdörrenések hogy valójában vannak-e ágyúk az még titok de kis napóleonok állnak minden zsákutca nyitott végén lobogó fáklyáikkal képesek lennének beindítani akár parancsszó nélkül is titkos kartácstüzeiket hogy a lázadó csürhét visszasöpörjék otthontalanságaikba DOKK-marad 210405 210208 156 körbefordulás vannak régi fényképeink a múltunkból de alig érdekel bárkit is pontosabban senkit dobozban – óriási méretű dobozban – porosodnak egy végtelen méretűnek tűnő szekrény tetején ahova felmászni még csak-csak de a dobozzal úgy lejönni hogy mindannyiunk épsége biztosítható legyen ahhoz kevés lenne az erőlködés így inkább nem is tesszük szóvá a látogatóban hozzánk tévedőnek hogy van hogy nagyon érdekes múltunk van és erről dokumentumaink is vannak besűrítve tartjuk őket egy óriási dobozban feltettük valamikor – amikor még bírtuk erővel – a nagy szekrény tetejére és hisszük magunkban hogy minden ami ott dokumentálva van az valamikor a valóságunk volt néha szeretnénk ugyan újra látni és megmutatni másoknak is de látogatóink olyan beleéléssel nézegetik körülöttünk a másodperceinket fércelgető jelent hogy olyankor inkább eszünkbe sem jut 210405 157 kiemelés a vonatkozó részletekből túlérzékeny vagyok ma minden tudnivalóra nem tudom megállapítani hogy honnan és meddig terjed és hogy tavasz-e egyáltalán az amit most annak érzek vagy csak a rácsom újabb színezete az én végletekig leegyszerűsített élethalmazának túlkompenzáló véletlenében amin túl meseszerűen elrendezett valamik teszik úgy a dolgukat hogy meseszerű valaminek tűnjön a változások magyarázataiban a legmegdöbbentőbb állandóság is minden élő élni akar és szaporodni még akkor is ha terjeszkedésével felszámolja szaporodási környezetét 210408 158 mert szép az élet milyen már ez az áprilisi hóvihar is amikor erőlködve próbálja mindenki lábon tartani magát a téli szürkeség után irigyelve a hideg árnyékok napsütéseit fel-felnéz hátha hátha jön egy új egy kedvező fordulata az életnek amit nem tudok mert nem is lehet kitalálni úgy jön majd ahogy ez a hóesés is jött mintha lepedőt zuhogtatott volna a szél a konyhaablak előtt nagy sehova se tartó lobogással vonultak a hatalmas hópelyhek a kitalálhatatlan maradás irányába és aztán mégis eltűntek egy pillanat volt és egy pillanat volt az eltűnés is a zöldesszürke állandóságba nem mozdulok olyan ez most mint a reggel merevségén át szivárgó ébredés irigykedve figyeli a kert hideg árnyékainak szikrázó napsütéseiben magát ahogy elsüvít a hóvihar után 210409 159 a történelem csorba tükrében szeretem nézni ahogy mutálódik egy társadalom főleg a tömegviszonyok érdekelnek pontosabban a tömeghatáson megnyilvánuló egyéni módosulat az ami igazán lázba tud hozni a ki mire hogyan szemléletbeli különbségein a megismételhetetlennek tűnő hibák amikben magam is felismerhető vagyok anélkül persze hogy el kellene hinnem a bennem is lejátszódó össztársadalmi változás dogmatikus kényszereit például most éppen este van és mert semmi más nem jut eszembe mint egyik származékom születésnapi ajándéka (konzervatívan öröklődő genetikai markerek feltérképezése) amiből kiderült a fiam genomjaiból hogy a kárpátmedencében cca háromezer éve megfordult bárki lehet valamelyik ősének az őse beleértve a vikingeket is de mivel édesanyja csaba királyfiig erdélyi ősökkel rendelkezik a viking ős valószínűleg az én egyik ősanyámmal pajzánkodhatott ha ötven-ötven százalékot veszek alapul vagy nem tudom a hiba lehetősége minden ponton adott és korrekciómentes mint általában a zuhanás némi tájékoztatást ezen a linken el lehet ugyan érni https://mek.oszk.hu/01200/01267/html/04kotet/04r03f05.htm de sok biztosat ezekből sem tudhat meg az ember csak azt hogy az érkezésünkig – mármint magyarilag – eléggé cifra lenne a nemzetazonosítóm 160 a szakadás záróigéi talán az enyém volt talán a másé is ki tudná eldönteni most mikor senkié vagy mindenkié egykézbe összefogva mi királyi kegyként osztogat kétes érdemek csatolt díjaként mondom talán de ostoba lennék ha elhinném magamnak ezt a kétes kételkedést mert nagyon is láttatva osztják kinek miért mikor és cserébe mi jár ha jár egyáltalán mert járandóságként már nem lenne ugyanaz az erő mint adomány mint suhanc kutyának az elhajított bot és a repülve ugrás a konc után vetődés nem ugyanaz a játék és a díj sem hiszen így enyém a tér a nyitott hatalom a játékból nyert lábhoz szoktatás -- minden más kényszer és a kényszerben mindig ott a leintett önérzett-veszély – a figyelő- a szoktató- parancs és egyéb eszköz lazán ahogy a folyton ébresztett-növelt szenvedély visz és hoz a gondolati súly nem kötne így és a távolság is csak alig fegyelmez szükségtelen a riogató-füttyögő lábhoz intés is magától oldódik minden ellenállás az öntetszelgő görcs kiéli magát másban vagy ugyanebben persze attól függ mikor kinek és mennyiért 210114

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!