Elfut előlem.../jav./
Elfut előlem szép, fiatal tavaszom, csak a könnyű,
tarka-virágos szoknya akad fel a bodzafa ágán,
s úszik utána a szélben a hosszú illat-uszálya.
Elhagy már nyaram is, buja, fullasztó öleléssel
elhervasztja az asszonyiságom, majd lök az őszbe.
Elhallgatnak lassan az egykori, bősz akarások.
Hantol a tél, beborít magaunt élőt. A magasban
varjak, csókák – ég szeplői – keringenek egyre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-07-29 21:41:20
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-29 21:41:20