leállósáv: fészbuk-poémák 9

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37646 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Ketykó István
  Páros (álom) szonett
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: A VISSZATÉRÉS
Albert Zsolt: Zongorista
Franczen Bea: Nagyi
Pataki Lili: Tiszta
Szilasi Katalin: Vezetőszáron
Szőke Imre: a repülős játék balladája
Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
Bara Anna: ...aki, ha kell
Ötvös Németh Edit: új tavasz
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 7 perce
Gyors & Gyilkos 2 órája
DOKK_FAQ 3 órája
Szilasi Katalin 21 órája
Vezsenyi Ildikó 22 órája
Tóth János Janus 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Farkas György 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Nagyító 2 napja
Bősz Miklós 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Czékmány Sándor 3 napja
Bara Anna 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Péter Béla 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Kicsi Ólomkatona 35 perce
Juli 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
nélküled 3 órája
Gyurcsi 16 órája
Bátai Tibor 21 órája
mix 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Szőnyeg 2 napja
Bara 2 napja
Játék backstage 2 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 2 napja
történések 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2021-05-14 11:51 Összes olvasás: 20783

Korábbi hozzászólások:  
404. [tulajdonos]: fészbuk-poémák 92021-01-30 00:27
113
a felejtés emlékezete


most ez is és utána természetesen megint a semmi
kikristályosodott vonulataiban az össze-vissza foltozott ma
kidobott rongy
a hófoltok között a kert
elfojtott visszaemlékezés a pillanat súlytalanná vált levegőjében

a teraszon felejtett feketére foszlott seprűn az örök idő perceinek
egy-egy végkimenetele
hogy nincs végső távozás tulajdonképpen semmiféle távozás nincs
költözésre készülődés van oda ahol minden mást megtalálhatsz
ami a felejtések emlékezetében nincs meg

szabályos rendben jönnek a gondolataim
szinte már restellem hogy ennyire beölelt a kötelező irány
persze jó is
ilyenkor egyre tisztábban látom a csatárláncok hullazsákjait
az élet-halál harcra összekészített túlélőcsomagokban

210116


114
idézethalom egy korszakváltásból


fekszik az utcán. mozdulatlan. pont
a járda és a járdasziget közötti útszakaszon.
arccal a földnek.
finoman ívelő vér az arcvonal magasságában.
ebből a szögből nehéz eldönteni hogy honnan és merre.
azt a fajta sötétséget érzed amit már tapogatni sem érdemes.
befon.
elzárja a tér kapaszkodó felületeit.
ha voltak egyáltalán.
most csak a saját üresség.
kibeszélhetetlenül őszinte mozdulatlanságban figyelitek egymást.
jól jönne ilyenkor egy felszabadító mosoly
egy hátbaverés
„mizujs öcsi? mióta nem is...” ilyesmi.
kicsit túljátszva vele a találkozás szűkületeinek lebontását.
hogy szétrobbanjanak benned a látvány-görcsök
hogy úgy tudj elmenni mintha soha nem jártál volna erre
és úgy teszel mint aki először látta magát tükörben.
sejted ugyan hogy az előtte fekvő valaki valamiféle kapcsolatban állt veled
lépned kellene de a félelem visszatart.
próbálod beazonosítani a félelem okát kezelhetőségét
de mint mindig
inkább feladod és rábízod magad mások kezdeményezésére.
nem mozdulsz.
tekintetedben befalazott pinceablak.
minden jelzés szerint meg kellett volna állnod
de az út annyira csúszós volt hogy szilánkos göröngyein
a folyamatos egyensúlyozás ritmusa kikényszerítette a haladást.

200120


115
a lét fárasztó meghatározásaiból


soha nem panaszkodom az időjárásra
ahogy egyéb velem kapcsolatos másra sem
többnyire tőlem függetlenül végzik a dolgaim a dolgaikat
én pedig próbálom hozzájuk idomítani a magam képességeit
több-kevesebb sikerrel
gyakori kudarcaimban megnyugtat ha teszek valamit magamért
mindegy mit
a lényeg úgyis hogy önállóságom illúziója
többnyire sikeres alkalmazkodóként láttasson
ez általában elég is ahhoz hogy ne baszogassam magam például azért
amiért szarrá áztam az ernyőm makacssága miatt
és az összetartozásunk jóérzésével csapjam legközelebb a hónom alá
ritkán még annak a tudatában is hogy kint zuhog
és az ernyőmnek – és ezt pontosan érzem – nem lesz kedve megázni

210121


116
önzokogtató


semmivé foszlik minden létezésem
a volt a van a lesz is
úgy mutatja
magát mintha volna
de nincs
örök valójuk és azt hiszem
– ha hitnek nevezhetem az ilyesféle latorságokat –
a létezés foszló káprázat csupán
annyi és olyan ahányat s milyent
magamra véve koptatok magamnak
az
hogy magamra való-e egy is közülük
háááát
elveszett képzelgéseimben találgatom a hol mikor
lehetséges létezéseit
tapogatom
kísértő derűvel azt is
amit
kétségbeesettebb pillanataimban dermesztő káprázatnak gondolok
nos
valószínűleg ő lehet majd az éppen
kiszakadáskor képződő létidőm

210122



117
régebben ritkán érezted így, de most


állandóan ezen tépelődsz.
egyszerűbb lenne remeteként átmenni az ismeretlen végbe.
nem érdekelne, hogy kik és hogyan
osztoznak majd nemlétező örökségeden.

nyomod sem érdekelne.
sajnálnád ugyan vérszerinti utódaid sérüléseit,
de ismerve képességeik részleteit, talán
rájuk bízhatnád a nem túl rózsásnak ígérkező jövőt.

csakhát kit ütnek majd agyon. kik és miért.
mennyire lesz semleges a hit, ha egyszer
rendezgetni kell a puszta életet majd
a végtelenszer bukott valóságunk szerint.

és ha valaki lent a fent nevében úgy ítéli meg,
hogy a hazugság szent, és mindenek előtt van az,
aki önmaga vakon képződött lázálmaiban hisz:
törékeny menlevél lesz nála hogy élni szerettem.

egy halálos örvény kelős közepén pénz, kapcsolat
és hit nélkül nehéz (ezt akár húsz másodpercenként
hússzor is elhiszem), de hogy másképp is lehetne
– így, hogy mögém nézek – nehéz. nagyon nehéz a kétely.

210124



118
a demencia küszöbén


időnként megpattan bennem a valóság
most meg nem tudnám mondani hogy melyik
de ahogy a saját valóságlátásom néha keverem
mindenképpen arra a következtetésre kellett jutnom
hogy keresnem kell egy a magaménál megbízhatóbb
– tőlem független – valóságot
ami nincs kitéve a szűkítés bővítés folyamatos változtatás-kényszerének
ami persze abszurd elvárás még akkor is
ha pontosan tudom ez még ahhoz mérten is lehetetlen
ha holnap úgy döntenék hogy megmászom a föld legmagasabb hegycsúcsát
szinte biztos
ha fel is jutnék
leérve kiderülne hogy pont akkor amikor az Everest-en voltam
a K2 éppen magasabb volt
– bohózat bezárva –
visszatérve az eredeti felvetésre
időnként nagyjából úgy érzem hogy talán már nem is vagyok emberi lény
péntek hajnalonként valaki beszél hozzám
– najó
rajtam kívül még párszázezerhez de az is lehet hogy millióhoz –
hallom miket mond és elhiszem neki hogy amiket mond az a valóság
nem
nem az van hogy szeretnék hinni hanem konkrét képekben látom hogy
igen
ez pontosan így igaz
és megnyugodva hátradőlök hogy basszus
semmi ok a nyugtalanságra
csak megint rosszul mértem fel a heti valóságadagomat

210126



119
kéregrajz


az időnk egy
de mindkettőnkben más a hozzánk tartozó Isten
a semmi öröktől fogva létező kalandja
a szédület
a parki padok bokrok árnyékaiban megbújó
testek esélytelenül halogatott maradásvágya

210128



120
lebegőpontos képábrázolás


nem tudom most mire gondolsz
gondolsz-e egyáltalán bármire is azok közül
amik folyamatosan foglalkoztatnak
példát nem mondanék mert akkor azonnal rávágnád hogy hát pont igen
pont erre gondoltam és semmi másra
és órákig fejtegetnéd az okot
amiért
és nekem nincsenek óráim végighallgatni
gondolataid hullámverésében recsegő-ropogó érvrendszereid
kétségbeesett meneküléseiben létezésed szükségszerűségét

egy hajó vagy
magad tákolta vitorlák és kormány nélküli bárka
talán noénak volt hasonló
mert mindegyis ahogy neki is tökmindegy volt
amíg az özönvíz tart úgysem tudod merre jársz és amikor megállsz
– egyszer talán megállsz –
úgyis magába szippant a felejtés örvénye téged is
oda ahol mindenki ott van aki volt
és ahol soha nem is volt senki

210129



121
csak kérdezem

ha rám küldenéd titkos hatalmad titkos zsandárjait
akkor nagyobb ember lennél-e mint most
védhetetlen hiányosságaid ismeretében azt mondom
hogy
ettől csak te lennél kisebb
titkos hatalmad titkos védelmezői mögött
semmi sem maradt már ami kicsit is hasonlíthatna rád
meztelenné váltál a folyamatosan kivont kardok árnyékában
amikor aranyat szórsz akkor is átlátszódik gondolataid súlytalansága
az itt-ott látványosra formázott ürességeden

200130


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-05-14 11:58   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2021-05-14 10:46   Napló: Juli
2021-05-14 09:50   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:38   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:31   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:10   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 08:46   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 08:39   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-05-14 08:30   Napló: nélküled