leállósáv: fészbuk-poémák 4

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 37493 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Francesco de Orellana
  Közös ügy(etlenkedés)eink
Új maradandokkok

M. Szabó Mihály: Az ősz illata
Nyári László: karácsonyfa
Kiss Anna Mária: Balázs Fecó emlékére
Konta Ildikó: hálószobám
Szakállas Zsolt: függelék vagy. a felfázás monoton
Konta Ildikó: anyám még van
Konta Ildikó: new and newer age
Albert Zsolt: Rózsaablak naivitás
Kiss-Teleki Rita: Én jó voltam
Péter Béla: Időzet
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 1 órája
Pálóczi Antal 13 órája
Péter Béla 16 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Farkas György 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Sági Ferenc Dénes 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
M. Szabó Mihály 8 napja
Tóth Gabriella 9 napja
Nyári László 10 napja
Karaffa Gyula 11 napja
Kiss-Teleki Rita 11 napja
Vezsenyi Ildikó 15 napja
Konta Ildikó 15 napja
Szilágyi Erzsébet 16 napja
FRISS NAPLÓK

 PIMP 2 órája
Hetedíziglen 2 órája
Zúzmara 9 órája
az utolsó alma 14 órája
Fogyinapló 15 órája
nélküled 15 órája
törmelék 18 órája
EXTITXU-UXTITXE 22 órája
Baltazar 23 órája
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
történések 1 napja
Nagyító Előszoba Ajánlatok 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2021-01-26 12:13 Összes olvasás: 19909

Korábbi hozzászólások:  
399. [tulajdonos]: fészbuk-poémák 42020-11-02 23:22

69
hitvitáinkat

úgy viseljük mintha valaha is lekerülhetne rólunk az álarc
széles látómezők garmadáiba helyezzük magunkat vele
és büszkék vagyunk őseink képlékenységére anélkül hogy mérlegelnénk
mik lettünk és mivé válhatunk még maszklétük mögött
ha komolyan vesszük képzeletünk öröklét utáni sóvárgását
valóságunk jobb teljesebb átélésének reményét a túlsó parton
aminek ideát csak a másolatait próbálgathattuk
egyre valószerűtlenebb színpadokon fuldokolva kísérleteink kudarcaiban

201019


70
az ennyi volt lehetetlenségének megpillantása


nincs idő a megváltásra
egyre hűvösebbek az éjszakák de a hajnalok köde miután felkíséri a Napot
foszlik is szét mint egy valaha volt élet pillanatai a durván hanyatló emberi emlékezetben
a távolsághoz vezető út megrepedt
ki tudja mióta
de csak most érzékeled
most
belekapaszkodva a megsemmisülés közelségébe
nem tudom
nem tudom érdemes-e visszaszámlálni a lemaradó perceket
ha már elkezdődött a visszaszámlálás
tétova kilátás minden egyes másodpercben a múltra
és ha azt hiszed hogy megúszod ennyivel
összeszorult torokkal kételkedni kezdesz megmaradt utolsó hitedben

201020


71
a létezés apró ellentmondásai

valószerűtlen ez a túlfokozott rémület
ahogy a hatalom hétköznapi megnyilvánulásait fogadjuk
próbáljuk nem elhinni
úgy érezzük
a hatalmi megnyilvánulás következményeivel is csak az a dolgunk
mint a pszichedelikus élményeinkkel
tudjuk hogy benne vagyunk nyakig
valós jelenségként érzékeljük a velünk zajló változásokat
de csak annyira
amennyire egy történelmi szakdolgozatban lapozgatva
újrateremtenénk azt a világot ami már nemhogy elmúlt
de feltehetően közel sem volt olyan mint amilyennek a történész
a maga érdek- és értékrendjében átforgatva mutogatja
persze ez semmit sem változtat a lényegen
hogy a jelenlegi túlfokozott rémületünk jogos
és nagy valószínűséggel nem is tehetünk mást
mint
a hatalom hétköznapi megnyilvánulásaiban elfogadni a tehetetlenségünket
és próbáljuk meg nemes egyszerűséggel leszarni

201023


72
a népfolyamok változékony törvényeiből


képzeletben próbálom létrehozni azt az egységet
amit alighanem elmulasztottunk tegnap
képzeletben próbálom megrajzolni magamban azt a távolságot
ami kivétel nélkül mindannyiunk között ott feszült
és bármennyire is szerettük volna
folyamatosan megtagadta számunkra az egymáshoz közeledés méltóságát
együtt vonult
a múlt a jelen és a jövő kisemmizettjeinek pár ezer képviselője
minden lépésük alatt szakadék
a szakadékokba azonosságok zuhogtak
a számonkérés legkisebb jele nélkül hogy
hogyan kik és miért

lehet
talán mert nincs is itt a számonkérés ideje
talán nem is lehet számonkérni soha senkin semmit
mert mindig rettegünk valamitől ami bizonytalanná tesz bennünket
megítéléseinkben
és inkább rábízzuk magunkat másokra
felvállalva a kockázatát annak is
hogy bizalmunkkal mint most is és mindig
– valamilyen népüdvözítő eszme „papjaiként” –
visszaélnek

201024


73
időhurokban


hajnali háromról vissza kettőre ma éjjel egy órával tovább alszom
amennyiben alvásnak nevezhető az a félálomszerű valami
amiben izzadtra vergődőm az ébrenlétet
kérdések hangzanak el és ezekre kapásból kell válaszolnom
ha késlekedek könyörtelen pontossággal jön az újabb kérdés
és van úgy hogy féltucat kérdés áll sorban egyetlen válaszért

hülye játék
ráadásul a kérdéstolulásoknál rendszerint felébredek
és így kellene választ adnom olyan kérdésekre
amikre álmomban sem tudtam vagy ha tudtam is
ébredéskor azonnal el is felejtettem így csak a kérdések izzó gyötrése marad
a válaszadás lehetőségének legkisebb esélye nélkül

201024


74
selaginella lepidophylla


mint egy vasúti sín melletti levágott fej még álomittas tekintete
nyílik rám a honnan és hová egybegyúrt tanácstalansága
marjuk itt egymást
győzködünk az egyre teljesebb egyre letisztultabb érzés tulajdonjogáért
és közben ki-ki hisz abban amiben tud
a komposztlét valóságától a szellem világának örök és örökölhető létezésében
érintve a fizikai feltámasztás ma már nem is annyira elképzelhetetlen
támasztékait is (kijavított újracsiszolt továbbadható génkészlettel)

ez megint nem az ami miatt érdemes a billentyűzetet koptatnom
eredeti szándékom az volt
hogy nézve ezt a kis összegubancolódott száraz izét
amit köpetnyi vízzel szinte pillanatok alatt visszatámaszthatnék
mutatva magamnak mekkora csoda is amit életnek hiszek
és a mellé biggyesztett megváltó szándék mennyire kicsinyes ostobaság
amikor keverem a járvány keserű riadalmát
az életre döbbenés csodájával

201026


75
gyémánttá izzított füst


ez már a zarándoklét
folyton folyvást menetelés a teljes kiéheztetés útvonalán
krétával körberajzolt üres képkeretek az üres falakon
ennyi ami látszódik és a monogám dölyf köpetnyomai

megérkezés- és távozássorozatok
élükre állított padokon üveg- és műanyagpalackokkal betemetett papírfecnik
néha fellángol róluk egy-egy szó
bizonytalan körvonalaik még sokáig ott füstölögnek a lámpabúrákon
időnként megpróbálva a lehetetlent
visszaszivárogni a Napba
hogy beállítsák frissen mosott arcukhoz a világítást

201027


76
archetipikus ellentmondások

a tekinteted már megint fénytelen
de lehet hogy mindig is az volt csak én látok bele a régi képeiden annyit
ami valószínűvé teszi utólag is a múltad
szinte hihetetlen de ez a nap már az a mai nap
amiről csak álmodoztam harminc évvel ezelőtt
zárt tükörfoszlányok tükörképeire aggatott jelentéseket arról
amit majd elkövetek és amiket soha nem követtem el
még akkor sem amikor megtörténtek és úgy szöktem el a szembesítések elől
mintha bármikor visszatérhetnék jóvátenni mindent
ami örök időkre jóvátehetetlenül megtörtént

nem tudom kire és mit foghatnék magamra is
hogy igazam legyen abban amiben azt hittem ma sem lesz igazam
fények zuhannak ki a csukott alagútból és nem látszik bennük semmi más
csak az alagutak zárt sötétsége
a hiten túl és a hiten innen élők kiszolgáltatottsága a mindenkori hatalom
ezüst pénzeivel álcázott rabszolgaság judásainak
önmagunknak
lassan elfogynának a kérdéseink is de már rég elfogytak
már jelzéseik sincsenek
megválaszolhatatlanság-keselyük jelzik azt a helyet ahol valaha létezhettek

201028


77
a monitorra felfeszített téveszméimből


ül a gép előtt és nézi a semmi monitorát
küldtek valahonnan egy halom ilyen-olyan változtatási ajánlatot
de nem mer hozzájuk nyúlni nehogy elbaltázza megint a beállításait
mint tette ezt már annyiszor amikor még azt hitte
fel tudja ismerni a számára kedvezőt és meg tudja állni
hogy merő kíváncsiskodásból belebirizgáljon másba is
amivel feldobhatná a magába vetett hitet
mármint
hogy nem annyira vén még mint amilyennek
nyikorgó tekervényei éreztetik
jól jönne ilyenkor ha az ember topra készen ismerné az agyát
– ha már az egyéb testrészei látványosan kizárják magukat
az együttműködésből –
hogy számíthat-e még rá némi koffein-beöntés után
vagy hagyja már őt is békésen szunyókálni az agyzugi fotelek
valamelyikében

egyszóval bénázás sorozatokkal ütöm el a még hátralévő
értékesnek szánt időm
lehívok a kínálatból aztán „jézusmária”
anyám kedvenc jajveszékelésével próbálok visszamenekülni
de már valami törlődött amit meg kellene keresnem ahhoz hogy
újrakezdhessem a kalandozást
persze nem megy
hideg veríték önt el
most megint fel kell hívnom a kisebbik fiam hogy ugyan már
kerüljön felénk hazafelé menet
ettől meg a lányom fog kiborulni az esti telefonban
hogy már megint?
hogy be is ment?!
legalább a cipőjét levetette?
rajta volt a maszk?
és rajtad?
és most már legalább tudod hogy mit tökítettél el?
de hányszor megbeszéltük!
stb stb

a fiam szokás szerint az első tizedmásodpercben orvosolta az elállítást
a második tizedmásodpercben megkérdezte hogy értem-e
a harmadikban megismételtette velem a műveletet
a negyedikben már ott sem volt
az ötödikben meg úgy felejtettem el mindent mintha meg sem mutatta volna
így kezdhettem az öngyalázást elölről
és ráment az egész estém hogy egy tetves meggondolatlan döntés után
pontosan ott álljak ahol az első leütést megtettem
eltakarítom a használhatatlanná tett idegsejtjeimet
leteszem a főesküt hogy soha többet
próbálom megnyugtatni a feleségem hogy már újra normális vagyok
gondolatban kétszer falhozvágom a számítógépet
szintén gondolatban egy célzott rúgással elküldöm édesanyja irányába
a távoktatóm
remegő gyomorral leülök a gép elé és már csak ilyeneket merek beírni
mint ez

201030


78
a jövő pazar látványáról

ami mostanában épül
– vagy akar épülni –
egyre nagyobb egyre magasabb egyre látványosabb lesz
ami majd továbbépül a gépek önszorgalmából
és ha addigra eltanulják az emberi gondolkodásmódot
olyan marhák lesznek hogy még akkor is folytatják a pazarnál pazarabb
építgetést amikor lángvágóval kényszerülnek szétszabdalni egymás seggét
hogy – ha a fene fenét eszik is –
mindenáron felépüljön az a lehetetlen valami amire valamikor valakinek
valamiért nagy szüksége volt
de melyik program fog majd emlékezni
az egymásra acsarkodó bájtok éhségdühében hogy miért

201031


79
lépcsőszöveg 1


valahol mindig felnégyelnek lefejeznek valakit
valahol mindig összeomlik egy gyönyörűre összerakott világkép
hogy átadja helyét a guberáló többség
emlékroncsutánzatainak a tegnap faragott vitrinben
valahol ahol csak helikopteren megközelíthető magánszigetek léteznek
géppuskák célkeresztjeiben elárvult hajóroncs
és futókörök egy önmagától megszabadított város zsibbadt talapzatán
vénemberek fiatalságuk ígéretével
vonszolják magukkal utódaikra festett arcukat
és amikor már minden olyan lesz mint egy tájjellegű település
közgyűjteményében a kiterített múlt
fellélegzünk

201101


80
lépcsőszöveg 2


már megint este
szinte kúszva érkezett és figyeli ahogy
próbálgatom még magamban visszafogni az elmúlt napból
a fény az emlék a képzelet összeillő változatait
soha nem tudom hogy miért
hogy mért teszem még nehezebbé a távozást hiszen
már minden maradék életmozzanat
mást sugall és én szembe vele
mint hátára döntött szarvasbogár miért
próbálkozom
homokba túrt fejjel talpra állni

a vers
a belső ritmus még életre utal
talán szándék is van benne
kevés erőlködés ahogy
az életösztön bejelentkezik
ilyenkor a gépzúgás is csak múló idegenség
ha nagyon figyelek néha hallom is
benne a jövőt
a kiborg álmokat
a vacogó Istent ahogy az Idő
belém fagyasztva magába képzeli

201102



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-01-26 10:58   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:MOST VETTEM ÉSZRE/
2021-01-26 10:11   Napló: PIMP
2021-01-26 09:59   Napló: Hetedíziglen
2021-01-26 07:38       ÚJ bírálandokk-VERS: Hepp Béla Simítsd a homlokom
2021-01-26 02:31   Napló: Zúzmara
2021-01-25 22:53       ÚJ bírálandokk-VERS: Vajdics Anikó Valahol egy rétnek
2021-01-25 22:48   új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2021-01-25 22:14   Napló: az utolsó alma
2021-01-25 20:41   Napló: Fogyinapló
2021-01-25 20:33   Napló: Hetedíziglen