leállósáv: a facebookról2

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 37493 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Francesco de Orellana
  Közös ügy(etlenkedés)eink
Új maradandokkok

M. Szabó Mihály: Az ősz illata
Nyári László: karácsonyfa
Kiss Anna Mária: Balázs Fecó emlékére
Konta Ildikó: hálószobám
Szakállas Zsolt: függelék vagy. a felfázás monoton
Konta Ildikó: anyám még van
Konta Ildikó: new and newer age
Albert Zsolt: Rózsaablak naivitás
Kiss-Teleki Rita: Én jó voltam
Péter Béla: Időzet
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 1 órája
Pálóczi Antal 13 órája
Péter Béla 16 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Farkas György 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Sági Ferenc Dénes 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
M. Szabó Mihály 8 napja
Tóth Gabriella 9 napja
Nyári László 10 napja
Karaffa Gyula 11 napja
Kiss-Teleki Rita 11 napja
Vezsenyi Ildikó 15 napja
Konta Ildikó 15 napja
Szilágyi Erzsébet 16 napja
FRISS NAPLÓK

 PIMP 2 órája
Hetedíziglen 2 órája
Zúzmara 9 órája
az utolsó alma 13 órája
Fogyinapló 15 órája
nélküled 15 órája
törmelék 18 órája
EXTITXU-UXTITXE 22 órája
Baltazar 22 órája
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
történések 1 napja
Nagyító Előszoba Ajánlatok 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2021-01-26 12:06 Összes olvasás: 19908

Korábbi hozzászólások:  
394. [tulajdonos]: a facebookról22020-09-20 23:41
40
kérdés-felelet játék kérdés-felelet nélkül


szerinted most is el kellene fogadni magunkat olyannak amilyenek voltunk
mennyit is mondtál
tíz százalék liberalizmus nyolcvan százalék szocializmus
és a
maradék tíz százalék az a képlékeny massza
ami bármikor bármi után úgy számolja fel a következményeket
mint egy kivégzőosztag

mondanám még most is de már sejtelmem sincs ebben a ködös valóságban
hogy merre mit és főleg hogyan alakítgatna
a miértek pengeéles sétányain – bármennyire is légiesnek tűnik –
nehezen tudna tömegeket mozgatni
legfeljebb már csak arra lenne jó hogy a szocializmusnak nevezett posvány-
óceán túlélőszigetein megint egy új formátumú kannibalizmus szelektálja
régivé a jövőt

ehh pengetem itt még mindig a már rég csorbára pengetett penge-agyam
két hét bámulatosan terméketlen köldöknézés után
ott tartok még mindig ahol zátonyra futottam (öntelt képzavar
feltételezem benne a vízenjárás képességét) pedig
azóta már megsajnáltam egy diktátort is aki némi véres huzakodás után
most éppen könnyes szemmel próbálja elhitetni kételkedő alattvalóival
hogy vissza fogják még sírni a rendszerét

200819


41
megkésett anziksz

az emberfajhoz tartozom
regisztrált állampolgára vagyok egy országnak ahol
most délután van és pont nemzeti ünnep
ebben a délutánban keresgélek magamnak híreket
de annyira nincs semmi újszerű a kedvenc hírportáljaimon
hogy az már számomra előrevetít egy kisebb kommunikációs katasztrófát

keresem az ünnepi hangulatokat bennük
másképp fogalmazva
béna vagyok az ünnepi hangulatok spontán előállításában
tudom hogy az egyik hanem a legfontosabb közösségi ünnepünkről van szó
és viszolyogva figyelem újra meg újra hogy mit sikerül most is
– mint szinte minden alkalommal – elbasznunk megint

most szinte semmi
lájtos fegyvercsörgetés és egyéb zajképzés mint mindig
természetesen a szokásos melldüllesztő stílusban előadva
adottságaink sérülékenységének tudata enyhe rémülettel figyeli bennem
hogy most vajon kiket akarunk belebolondítani valami
kivont karddal előre káprázatba

de közben meg is nyugtatom magam
csupán szerződési kötelezettség némi operett betétszöveggel előadva
hazáról nemzetről ki- és berekesztésről
olyasmikről amik alig voltak eddig is igazak
de minden alkalommal keserű igazsággá vált mindegyikük
amikor megpróbáltunk tűzzel-vassal érvényt szerezni számukra

vagy nézzük talán a párhuzamos vakság kilátásait a tisztázatlan térben
szabad-e baráti luxusjachton nyaralni kormányzati tisztviselőnek
leüvölti-e a fejét a főnöke vagy csak maradjunk annyiban
hogy le lehetett volna lövetni a gumicsónakos paparazzikat
ahogy azt egy „biztonsági szakértő”olyan magától értetődő módon fejtette ki
mintha ez a parlamenti demokráciák természetes velejárója lenne

200821


42
sajnálom Péter


az írásain keresztül figyelve a személyiségét
nagyon sajnálom
hogy őt sem ismerhettem meg személyesen
persze sokszor találkozhattunk volna ha veszi a fáradtságot
és elballag hozzám
bár lehetséges és most ebben a pillanatban el is hiszem
hogy itt járt
talán többször is
csak éppen én nem voltam itthon
keresett a lakásomban
tűvé tett mindent hogy itt találjon
csak én akkor mindig mint mindig
máshol jártam
az is lehet pont nála
hogy pont otthon kerestem őt
igen
csakis így fordulhatott elő hogy az életben nem találkozhattunk
de odaát talán ez nem fordulhat elő
és hívás nélkül is megtaláljuk majd egymást
és megköszönhetem hogy a hülyeségeim ellenére is megtartottál
portálod szerzői és szerkesztőid között

200823


43
betűk beszéde

körbesétáltatja tekintetét a szürkületben
a tujasor felett húzódó íven
az utcalámpák szivárgó fehér derengésében a mars bukkan fel elsőnek
nem nagy kunszt gondolja
sietség nélkül idézi fel a mars-szondák felvételein morzsolódó tengerfenék
rozsdavörös kőhullámait az emlékezetében

lentebb a fenetudjamianeve bokor sötét kontúrjaiba ágyazott
japán juhar bíbor cakkjai
őshazájában vaskos erdőalkotó de itt nálam szelíd egymásba kucorodása
színnek csendnek
amit még a fenyő ágai közé hazasurranó citromsármányok
sem tudnak megbénítani

szótöredékek a kert egyre sötétedő zugaiban
valamikor teljes szavak voltak kifeszítve a jelentés elkülönítő pillanatain
mára ez maradt
ez a minden eresztékeiben recsegő-csorgó
hétköznapok görcseibe idézett
ünnepi hallgatás

200826


44
hajnali didergés


és még mindig a hajnalok
amikor már lehetne de még nem tudok mit kezdeni az ébredéssel
szilánkokra töri körülöttem az időt
formálódó veszteségeimben ott van mindenki
akik valaha is megpróbálták kitaláltatni velem a titkaikat
szavak születnek és halnak el bennük míg olyan közel nem kerülök magamhoz
hogy felismerhetetlenné válnak számomra óriásplakátokkal teleszórt
igazságaik

és mégis
bármennyire el szeretném kerülni
lassan elkerülhetetlenné válik a felismerés hogy ma még elkerülhetetlenül
felébredtem

200829


45
na hogy mi is a költészet

van amikor azt hiszem hogy az írásnak semmi értelme
a beszédnek talán van de ebben sem vagyok biztos
a pillanat hangulata határozza meg úgyis – nálam biztosan –
hogy mikor mit fogadok el
illetve kitől mit
van olyan is amikor senkitől semmit
mert mindenki gyanús aki adni akar
mert hátha akar érte valamit valami olyat amim nincs
és utálom ha úgy köteleznek le hogy még mozdulni sem tudok
és nézni sem
és gondolni sem másra
csak arra hogy minél messzebb onnan ahol fogva tartanak
ahol elvárnak tőlem valamit amim ha lenne máris odaadnám
csakhogy szabaduljak a pillanat hangulatából
amibe valahogy valamiért belegabalyodtam
pedig csak szavak voltak
ügyesen csomózott kilátástalanságokban a remény villanásai
hogy ezek nélkül is érthetnénk egymás adományait
akkor is ha bennünk maradva
féltve őrzött titokként figyelnénk egymás féltve őrzött titkait
akkor is ha már rég nincsenek
és talán nem is voltak soha
de mégis úgy szórtuk őket szerteszét magunkban
mintha valós értékek lennének
tisztatüzű fényesre csiszolt gondolatimitációk az érthetőség ingoványában

200830


46
„az ember az anyag és a szellem egysége”

belefáradtam ebbe a kilátástalannak tűnő értelmezésbe
az ember
az önmagában önmagával folyamatosan viaskodó ember semmit sem tud
a fájdalomról amíg nem találkozik vele
akkor persze elkezdődik benne Isten és vele a reménykedés hogy mégiscsak volt
van
és lesz
valahol valamikor értelme mindennek

az igazságnak
és az igazságtalanságnak is

200902


47
elvétett tévedés

ahhoz hogy kitaláljam mi is a nagy magyar igazság
ki kellene találnom a nagy magyar igazságot
vergődés
ahogy végig vergődtetem magam a vergődők listáján
akik már mind kitalálták
és most azt próbálják kitalálni hogy mind kitalálták-e
vagy csak egyikük találta ki
aki talán nem is tud róla – vagy csak ugyanúgy hiszi hogy igen
mint bármelyike a kitalálóknak
akik közül sokan annyi igazságot találtak már ki
hogy hiába is kérdeznéd tőlük valójában melyik is lenne az a sok közül
csak néznének rád nagy tudományos tekintettel
belenéznének az üres tenyeredbe
és megpróbálnák rajta elhelyezni a világ igazságait
csak úgy a maguk zavarbaejtő meztelenségében
ahogy születésükkor a szavak lehorzsolták róluk a gondolatokat
és rád bíznák hogy mit adsz rájuk és hogyan
hogy adsz-e egyáltalán rájuk bármit is
vagy hagyod őket úgy ahogy kaptad a maguk döbbenetes ürességét
templomtornyot játszani az ingoványszéli ördöglángban
aminek mozgásában ott van az összes többi még akkor is
amikor már rég nincs semmi a kezedben
egy ócska egylövetű karabély sincs
még az sem
hogy érvényt szerezz annak ami netán megmaradt volna tenyered redőiben

200906


48
a nemesérés változataiból

senki nem tudja mi lesz még belőle
homokvárakat építünk rá de ezeknek a váraknak nincs kijárata
tökéletes biztonságban érezhetnénk magunkat
ha nem védene meg minket folyamatosan a vár percenként leomló tornyaival
harangjaik közben győzelmet kongatnak
a folyamatos éljenzéstől beszakadnak a háztetők
éa ha a király kiadná a tűzparancsot
a főtisztek kardjukba dőlnének
példát mutatva
a követő mozgásérzékelők pásztázó elektronhullámaiban
önmagát keresgélő embertömegnek
mindenkiből lehet hős villogják az újra és folyamatosan önújratöltő
útszéli reklámtáblák
és a király elégedett
nagyobb és érthetőbb lett így számára a tér
az idő meg úgyis csak létezésmutáció egy kozmikus viccben
ki nem szarja le

200908


49
a láthatatlanság domborzatai

elhatároztam hogy többé nem határozok el semmit
elhatározásaimat eddig is csak többnyire üdítő színfoltoknak szántam
tunyaságom na meg gyávaságom áramlás nélküli sodrásában
inkább tűntek befejezhetetlen töprengésnek
időnként a megtett járdaszakaszokon csillogó hullámtörőkként játszadoztak
együtt és külön-külön is
attól függően melyik irányból nézte őket a szemlélő
az innenső oldalon még csak-csak látott valamit
mert általában reménykeltő nagy szelet csapott mindegyikük
főleg az indulás pillanatában
hogy a következőben megjuhászodva latolgassa a mesebeliség hátrányait
és belesimuljon a felejtésbe
a túlsó oldalon pedig valahogy úgy jelentkeztek be mindig
hogy amikor a megalkuvások kacskaringói már nagyon untattak
határvonalakat húztam a semmibe
és eltöprengtem színváltásaik gazdagságán
amikből
többnyire falak épültek pengékkel teleaggatott kerítések
ilyenkor kapkodva magamra rángatott álmaim próbálták elhitetni velem
hogy ilyesmi akkor sincs ha már végképp van

200918


50
Dokk-lét ma

néha elképzelem hogy költő vagyok
valahol egy lakott bolygó alig lakott zugában
és verset írok
valami többmilliárd x a többmilliárdon sorszámú bolygócska
bennem (csak bennem) létező életjelenségeiről
amikből természetesen nem kellene nagy feneket keríteni
és beletemetni az én-képzelgéseit

szóval elvagyok így néha magammal
különösebb segítségre még ahhoz sincs szükségem
hogy undorodjak az írásaimtól amikor éppen olyasmit forgat ki magamból
amit helyből rühellek hogy van
(vagy voltak vagy mit tudom én már)
annyira sekélyes ez a viaskodás bennem
mintha több pártra szakadva ugyanazt szajkóznám mint az ellenfeleim
de hangsúlyoznám benne az előítéleteim előjelnélküliségét
mint egy hitvallásnélküli köztársaságban

ehh
olyan ez is itt mint minden éjfélközeli öngyulladásom
füstölgök magamban magamnak
pár percre még talán el is hiszem hogy nemes trágya érik a sok szemét között
aztán legyintek
egy idegen kóvályog magamban
és keresi hogy hol mikor lettünk egymás számára ennyire idegenek

200920







Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-01-26 10:58   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:MOST VETTEM ÉSZRE/
2021-01-26 10:11   Napló: PIMP
2021-01-26 09:59   Napló: Hetedíziglen
2021-01-26 07:38       ÚJ bírálandokk-VERS: Hepp Béla Simítsd a homlokom
2021-01-26 02:31   Napló: Zúzmara
2021-01-25 22:53       ÚJ bírálandokk-VERS: Vajdics Anikó Valahol egy rétnek
2021-01-25 22:48   új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2021-01-25 22:14   Napló: az utolsó alma
2021-01-25 20:41   Napló: Fogyinapló
2021-01-25 20:33   Napló: Hetedíziglen