NAPLÓK: odetamo (V. A.) Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 14:26 Összes olvasás: 22448. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-04 23:18 | 1.2. Az ambivalencia fogalom- és tárgyköre
•K. Erika Zeitlinger pszichodráma-elméleti tankönyvében így határozza meg az ambivalenciát: "Egymásnak ellentmondó cselekvési késztetetések és érzelmek, melyek egyidejűleg vannak jelen, pl. szeretet és gyűlölet, ugyanazon tárgy iránt." (Zeitlinger, 177. o)
•Beck a különböző időpontokban érzett ellentétes érzéseket is az ambivalencia tárgykörébe sorolja: "Az ambivalencia azaz pozitív és negatív képek, hiedelmek, érzések és vágyak váltakozó vagy szimultán előfordulása igen gyakori, talán általános is a közeli kapcsolatokban. A legnyilvánvalóbb módon akkor jelenik meg az ambivalencia, amikor a partnerek egyik pillanatban szeretik egymást, a másik pillanatban legszívesebben darabokra tépnék szét egymást." (Beck, 153.o.) •Fontosnak tartom, és ahol lehet, külön kezelem az Atkinson és társai által meghatározott ambivalencia-fogalom másik fajtáját, "egy egyszerre negatív és pozitív céltárgy által okozott konfliktust". (Atkinson, R. L. és társai, 1999, p. 572.)
A tárgy ellentmondásossága a pszichodráma színpadán úgy jelenhet meg, mint az antagonista (vagy egy nem személyes céltárgy) kétarcúsága, egyszerre vonzó és taszító mivolta (Janus-arcúság).
Az ambivalencia fajtái
Az ambivalens érzések életünk szükségszerű velejárói. Gond, mint majd látni fogjuk, az esetek jó részében éppen abból adódik, hogy valaki nem képes elviselni az ambivalenciával járó feszültségeket, és tagadja, vagy más módon hárítja a jelenlétüket. Vannak azonban az ambivalenciának olyan megnyilvánulási formái, is, amelyek túlmutatnak az egészséges vagy szükségszerű állapoton. Például akkor, amikor valaki soha nem tud elköteleződni egy kapcsolatban a benne dúló ellentétes késztetések miatt. (Lásd az Oltári nő /Runaway bride/ című nagysikerű film főhősnőjét, akit csak oltárig jut el a választottjaival, a házasságba már nem mer velük belépni.) Ilyen esetekben nem az ambivalencia további élezése a cél, hanem az elköteleződés akadályainak feltárása a továbblépés érdekében. Más esetekben, amikor az ambivalencia a valóság és a teljesíthetetlen vágyak határán való megtorpanást jelenti, ugyancsak az a célszerű, ha kimozdulunk a holtpontról, hogy a realitás felé billenhessen el a mérleg. Idetartoznak azok az ambivalens helyzetek is, amelyekben a vágyaknak nem fizikai valóság, hanem az etika, a morál szab határt.
A fentiek értelmében különbséget kell tennünk a) szükségszerű, elviselendő, egészséges ambivalenciákról, amelyek esetén inkább az ellentétes érzések elfogadása, elfogadtatása a cél, b) és olyan tarthatatlan, káros vagy egyenes pusztító, kóros (patológiás) ambivalenciák között, amelyekből valamilyen irányban ki kell mozdulni, ahhoz hogy a személyiség egészségesen fejlődhessen tovább.
Beck szerint, aki könyve egyik fejezetében az ellentétes érzések párkapcsolati dinamikáját elemzi, ugyancsak kétfajta ambivalencia létezik: 1. Az a fajta ambivalencia, amely a kapcsolatok "szokásos apály-dagály mozgásából" következik. Egyszerű értékrendbeli vagy stílusbeli különbségeket foglal magában. 2. "Az a fajta ambivalencia, amely aláássa a kapcsolatot, és annak felbomlásához vezet." (Beck, 154.o)
A témához tartozik a fentieken kívül az ambivalencia feltűnő hiánya (pl. az eszményített anya és/vagy annak reprezentánsai Szilvia anyajátékában az 5. ülésen, vagy a kizárólag gyűlöletet ébresztő anya Piroska esetében), a hasításokban megnyilvánuló kettősségek, amelyek az ambivalencia elviselésének hiányából adódnak: "én képviselem az igazat, a másiknak nincs igaza", a "csak rossznak" megélt világból menekülés a "csak jóba" (lásd Rózsa fekete és rózsaszín falevelei). Ennek megfelelően a negatív (illetve pozitív) érzések felvállalásának nehézségeit is az ambivalencia tárgykörébe sorolom. Nehéz bevallani, hogy nem mindig tisztán csak jó érzéseket táplálunk a környezetünk iránt. Mindenkinek természetes törekvése, hogy kedvesnek, türelmesnek, szeretetre méltónak, elfogadónak mutassa magát. Az olyan negatív indulatoktól, mint a harag, féltékenység, irigység, gyűlölet (hacsak nincs rá extrém okunk, mint Piroska esetében, aki a ló másik oldalára esve, csak gyűlölni tudja a szüleit), feszültség támad bennünk, és ennek a feszültségnek az elhárítására komoly eszköztár áll rendelkezésünkre. Az olyan elhárító mechanizmusok tehát, mint a hasítás, a projekció, a projektív identifikáció, a mágikus tagadás, az idealizáció, ugyancsak az ambivalencia témakörébe tartoznak.
A "jó és rossz" ellentétpár
Az ambivalencia két oldalának megnevezésére a "gyűlölet és szeretet" szópár mellett a "jó és rossz" ellentétpárt használom gyűjtőfogalomként. A "jó" és a "rossz" fogalmát, mint ellentétpárt tág értelemben használom az ambivalens viszonyulások két oldalának gyűjtőfogalmaként. a) A "jó" oldalt a pozitív érzések, a szeretet, odaadás, intimitás megnyilvánulásai mellett a vágyak, elképzelések, ábrándok, célok képviselhetik. b) A "rossz" oldalt a negatív érzések, a gyűlölet, irigység, versengés, féltékenység, stb. mellett a realitás korlátai, a hiányosságaink, valóságos képességeink, a büntetéstől való félelem, a kegyetlen valóság is jelenthetik. Ebben az értelemben a jó nem feltétlenül azért "jó", mert abba az irányba kell elmozdulni az ambivalenciából, hanem mert az egyén arra hajlik, hogy csak azt az oldalt lássa, és a másikat, mint számára kellemetlent, rosszat eltagadja Ugyanígy a "rossz" itt nem erkölcsi értelemben rossz, hanem azért, mert az egyén arra hajlik, hogy figyelmen kívül hagyja, tagadja, hárítsa stb., mert "nem jó" (rossz) érzés vele szembenézni, tudomásul venni. Ebben a megvilágításban már érthetőbb, ha azt mondjuk, szükség van a rossz aspektusok tudomásul vételére, a tudatunkba való beépítésére (integrációjára). A közelség-távolság vagy egység-elszakadás mint ambivalencia-képző problematika esetében az egyén hol az egyik, hol a másik oldalt éli meg rossznak, attól függően, hogy merre billent el és melyiket éli meg szorongáskeltőbbnek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|