NAPLÓK: hozzá lehet szólni Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 21:36 Összes olvasás: 13519Olvasói hozzászólások nélkül47. | Gyurcsi: igaz! | [tulajdonos]: ne már | 2022-01-20 08:58 | Én ezt nap-mint nap átélem.
Írok, töprengek, írok, javítok, na, ez most jó, rágyújtok, végre egy jó sor, ízlelgetem, igen, de ehhez az életbe nem találok rímet, megcserélem a sor elejét a végével, na, ehhez van rím, jó, de így már nem arról szól, visszaszedek egy fél szakaszt, megvan, basszameg egy szótaggal több, megvan,…
Erre bejön ez a megátalkodott asszony, hogy legalább emeljem fel a lában, míg egy partvissal kihúzza alólam a papírfecniket meg a csikkeket, amiket a szemetes mellé öntöttem…
Csoda, ha a költő ilyenkor talonba teszi a szép lelkét?! Hát lehet ilyen embertelen körülmények között őszintén kitárulkozva himnuszokat írni a szeretetről?
| |
46. | [tulajdonos]: ne már | 2022-01-20 08:40 | Én nem nagyon értem, te hogy látod ezt magad előtt? Éppen benne volt valamiben, de a felesége belezongorázott az ihletbe, ő meg erre eltörte az ujját? Vagy jött a nercbundával és akkor meg ezért? Vagy a konyhapénzzel? Az ember kidolgozza a belét, de ezeknek semmi sem elég? Durr? A cukorbetegség sem rossz, de lehet, hogy nem volt az. Művész viszont volt. Nekik többet elnézünk, mint másoknak. Nekik többet lehet. Mert sokkal érzékenyebbek, azért. Még jó, hogy odacsap, ha a héten már harmadszor kérnek tőle pénzt krumplira. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor nem sóz oda egy nagyot. Aztán egy olyan szerencsétlen együttállás, amikor valaki cukorbeteg is, meg művész is, meg otthon is ezt látta, a felesége meg egy unatkozó pesti dáma, szívja a vérét, nercbundát akar, a következő felesége meg az a félénk, szótlan fajta, aki csak a piacra járna, meg a legrosszabb pillanatban törölgeti a port az íróasztaláról. Örüljenek, hogy nem ölte meg őket. KIhagytam valamit? Az ital. Nehéz ügy. Ha nem jönnek úgy a sikerek, azt is kezelni kell valahogy. Jó, ha ilyenkor kéznél van egy asszony. Az a legjobb, ha épp ekkor zongorázik, meg pénzt kér, idegesít, jól meg lehet ütni.
| | Olvasói hozzászólások nélkül45. | mara: --- | 2022-01-16 17:55 | bocs a hibákért, telefonról írok | | Olvasói hozzászólások nélkül44. | mara: re: vers és lélek | 2022-01-16 17:52 | Lehet, cukorbeteg volt, nálik könnyen felmegy a pumpa, főként, ha belemélyednek az írásba, a felesége elkezdett zongorázni, vagy könyhapénz, esetleg nercbundát követelt, az is lehet, hogy otthon ízt látta, hogy az asszony verve jó,. Egyébként a kitalált történetben (regény, novella,) az író nem mindig azonosúl , nem is tud a szereplőkkel, de a vers az más, ott nem lehet hazudni, mert hiteltelenné válik, persze, ez csak az én véleményem, valszeg azért, mert magamból indulok :) | |
43. | [tulajdonos]: vers és lélek | 2022-01-16 17:08 | szerintem nem érdemes ennyire összemosni a szerzőt a szerzeményeivel, és bántó is
nem vers, de pl. Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk írása alatt és a Liliom írása alatt is egyformán üthette meg a feleségét, barátnőit. Akkor most milyen lelke is lehetett neki egész pontosan? | | Olvasói hozzászólások nélkül42. | mara: re ra ru Nagyító | 2022-01-16 16:22 | ... ha már én is látom, hogy rossz, akkor az már nagyon gáz :) . egyébként, a versei között eddig egyet sem találtam, amelyre nyugodt szívvel nyomnék egy tetsziket :) Amikor nem saját magáról ir a költő, mint ebben a versében, sajnos akkor is úgy érzem, hogy róla szól, a gyűlöletéről, alázatot nem ismerő költészet az övé, ettől aztán beszürkülnek, beszűkülnek a versei. Nem tudom különválasztani az alkotótól az alkotást, hiszen a vers, az író lelke. Bocs. | |
41. | [tulajdonos]: hónuk alatt | 2022-01-16 11:13 | Vannak ebben a műfajban is jó szövegek, Erdős Virág pár évvel ezelőtt született verse, a Na most akkor például ilyen. De miért? Mert friss és mai. A fenti szöveg kínos, a hang pedig hamis, és szerintem ez vele a legnagyobb baj, nem pedig az, hogy ne lehetne a fenti témában verselni 2022-ben. Szóval meg kellene tisztelni azokat is, akikről írunk azzal, hogy nem viszünk pátoszt és színházat a szövegbe. Vagyis nem a hatásra törekszünk, ami öncélú, hanem arra, hogy megragadjuk, amit látunk. Hogy a világban létezik olyan nyomor, amiről nekünk fogalmunk sem lehet, az szerintem még nem jelenti azt, hogy ne lehetne arról a nyomorról írni, amit az ember maga körül lát. Ha nem lehet, mert az eleve hiteltelen és modoros gesztus csak az előzőek miatt, akkor az életünk minden rezdülése is az, Rómeó és Júlia után minden szerelmi bánat is, például, (bocs, ronda egy relativizálás ez). De ne így. A szöveg múltszázadi. Ez a baj. És ez miért baj? Hiszen Arany is olyan szépeket írt. Olyan jó olvasni őt még ma is. Igen, de ma már Arany sem írna úgy, ahogy egykor írt. Többek között azért jó őt még ma is olvasni, mert ő a maga korában nagyon is korszerű volt, sőt a kortársai előtt járt, modern volt. Még akkor is, ha a költészete nem előzmény nélküli.
A szerző dühös és el van keseredve? Akkor írja meg ezt a dühöt és elkeseredettséget, úgy ahogy azt ő megéli. Szike, lélek, jaj. Csak van valami, amit a saját bőrén érez, amit átérez, ami papírra kívánkozik. Olyasmi ez, mint amikor a professzor a kórházi folyosón latin kifejezésekkel és ugyanakkor általánosságban, nagyon távolról szól a beteghez, aki a vakbélműtétéről kérdezné. Az ő ügyéről beszél, de nem hozzá szól. Olyasmi ez, mint amikor valaki kifakad az ügyintézőnek, mert nincs tüzifa és ő elkezd filozofálni. Olyasmi ez, mint egy országgyűlési felszólalás a borsodi munkanélküliségről, de az sem ma, hanem az 1900-as évek elején. A költészet nem azért költészet, mert a földtől elrugaszkodott, meg a fellegekben jár, vagy a sírokba jár hálni. A költészetnél semmi sem áll szilárdabban kétlábon a földön. Hogy aztán kivirágozhasson.
Bele lehet azért élni magunkat egy ilyen színjátékba? Át lehet érezni, amiről a szerző ír? Ó, nagyon is. Szívfacsaró és bátor. Végre valaki. Itt kellene szerintem megállni és elgondolkodni azon, hogy a szövegről beszélünk-e még, vagy másról.
Nem póz ez is? Ez az átélés? Ez a szimpátia? Vagy ellenszimpátia? A véleményünk biztos, hogy a versről szól? Vagy csak arról? Nem alkalom csupán a vers, a témája miatt, hogy felsorakozzunk mögé vagy épp vele szemben, és a politika mentén támadjuk egymást, szidjuk, ami van, vagy védjük, ami van? És amíg a másikkal vagyunk elfoglalva, a szöveg és a szerző magára marad. Innen nézve tényleg kínos, hogy egy hóhéros, síros-sírós, szolgás, felboncolt világos, így megírt szöveget bátoríthat és kortárs versnek tekinthet ma bárki is. Egy elhibázott hangnál azon gondolkodni, hogy az egyik sor jobb vagy a másik....mint egy odakozmált sültnél azon filózni, hogy kellett-e volna még bele só.
| |
40. | [tulajdonos]: - | 2021-12-28 14:17 | ez túlmutat a verseken, gondolom | |
39. | [tulajdonos]: - | 2021-12-28 14:16 | úgy beszélgetünk róla, mintha lenne | |
38. | [tulajdonos]: történelmi állandó | 2021-12-28 14:15 | gyakrabban előfordul, mint gondolnánk, hogy nincs vers a cím alatt és mégis hosszasan beszélgetünk róla
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|