NAPLÓK: hozzá lehet szólni
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 20:58 Összes olvasás: 15141| 2. | [tulajdonos]: dőkanyar, avagy mindörökké Deb | 2021-11-21 17:23 |
gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta(honnan hová?) a hámlott ruhájú(?)
kertes házakat
a csapó két oldalát(?) a /kanyargós emlékeihez(?)/ igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados
zörgő-zakatoló tuják(?) végigdöcögjenek
a város gyomrába(?) a rég felszedett síneken
még rápillantott a templomra
a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig (hmm)
ahol a szél mintha a parasztkantáta
akkordjait sodorta volna felé
/hegedűtanára lakásából, (nem kell)/
gyermeki örömmel kanyarodott be
a péterfiára de a kapuhoz érve
az otthona helyén egy pláza állt (például)
(és nem: a pláza ormótlan tömbje
kavart hullámokat emlékfolyama tükrén?)
elsodorva a jegesember rekedt kiáltozását
a kenyérhéjat gyűjtő nénit a szomszédház pincéjéből
( itt, ha esetleg meg lennének korábban említve ezek a dolgok és emberek, vissza lehetne utalni rájuk, utána lehet bővíteni a felsorolást)
a tojásszén ropogását a vaskályhákból
a kéményseprők szénporos arcát
és elsodorta az utcabeli játszótársakat is
hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot (hol, akkor otthon volt?)
a kanyarbérház(? van ilyen? lehet, ha nincs erőltetett)
zajos és poros világából (? két független tény, nem fontos, lényegtelen)
az erkélyen pihenő galamb ijedten rebbent fel
és elszállt egyenesen a krematórium felé (? ezt nem is értem, hogy jön ez ide? az elveszett gyerekkor, egy hajdanvolt város és a krematórium idézte rettenet egyszintre hozása, mondjuk aránytalan)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
