NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 03:14 Összes olvasás: 81122| 835. | [tulajdonos]: stb. | 2022-12-19 10:52 | "Az élet véges. Az ember hisztérikus. Ezért az ember nem nyúl Tandori-könyvhöz. Vagy ha igen, nemsokára leteszi. Ne csinálják ezt vele. Túl bőbeszédű, túl sok idő, és nem éri meg. Vagyis más sokkal jobban megéri. (Talán kicsinyes bosszúból) számomra végeredményben meglehetősen „lisible” (Barthes) a Tandori-irodalom, különösebb „scriptible” flikkflakkok nélkül, laza, kényelmes, eseménytelen, tét és kockázat nélküli írás. Könnyen olvasható. Kiegyensúlyozott, bensőséges, szeretetre méltó világot tár fel. Az, hogy Tandorit nem olvassa az ember, nem stilisztikai, és mégcsak nem is tematikai ezoterizmusában rejlik, hanem abban, hogy túl hosszú. Ahhoz képest, hogy mennyi van benne. S emiatt lesz végül is „végtelenül fárasztó olvasmány” (Radnóti). Az (író)ember ezt nem teheti meg az (olvasó)emberrel. Eltehénkedik. Nagy test, kis élvezet. Értelmes program lehet, hogy „mindent, de mindent ezen a [saját]világon le kell írni”, ám aki ezt ambicionálja, nem várhatja el, hagy – kis költői túlzással – az ember azzal töltse az életét, hogy egy másik életet egyenes adásban olvas. Talán érdekes élet az, de unalmas olvasmány ez. (...)
Az a véleményem ugyanis, hogy nem lehet ennyire figyelmen kívül hagyni a – nevezzük így – hagyományos irodalomolvasói aprioritásokat. Hogy nem lehet végigolvasni a csordultig idioszinkráziákból álló nagyon hosszú beszédet. Hogy a „nembírás” fenyeget, hiába akármekkora költő Slowacki.68 Vagyis Tandori. Hogy itt valami esetleg izgalmas helyett valami biztosan olvashatatlan „irodalom” pótcselekszik. Csupa action gratuit, action direct, végeláthatatlan hétköznapiság, mintha érdekesebb lenne bármelyinkünkénél. Lóversenyezni, utazni, kártyázni, gombfocizni, bajnokságokat rendezni, madarakat gondozni, szövegeket írni biztos jó. De ezeket végeláthatatlan terjedelemben mint irodalmat olvasni biztos, hogy nem jó. Mi sem könnyebb, mint remek esztétikát csinálni ehhez, de akkor se lehet elolvasni. Legyen az „irodalom” minimális definícióinak egyike – nem, amint Ottlik írja, „az, amit kinyomtatnak”, hanem –: az, amit a szerzőn, a szedőn (számítógépes szedés esetén: a gépelőn), az olvasószerkesztőn, a rokonokon, a közeli barátokon és a műről kritikát írókon kívül legalább egy ember (nem bele- vagy -gat, hanem) elolvas, és évente legalább egy ilyen eset van, bárhol a földgolyón."
http://mek.niif.hu/01300/01378/html/tandori.htm | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
