NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 01:54 Összes olvasás: 63994| 622. | [tulajdonos]: hasznos | 2020-11-17 10:46 | Az idegen szavak toldalékolása... (PCGURU)
A magyar nyelv alapvető tulajdonsága és sajátossága, hogy agglutináló nyelv (ne tessék most sikítva elrohanni, ígérem, nem lesz tele írásom idegen szakszavakkal!), azaz a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol. (Érdekesség egyébként, hogy a kézenfekvő finnugor és altáji nyelvek mellett a japán nyelv is toldalékoló csakúgy, mint a szuahéli és bantu). Ez elsősorban az idegen szavak toldalékolásánál jelent problémát, ám ha tisztába kerülünk a szabályrendszerrel, és meglátjuk mögötte a logikát, talán egyszerűbb lesz az életünk. Ebben próbálok most segíteni.
Az első lépés mindig könnyű...
Kezdjük tehát az alapvetéssel. Az idegen szavakhoz (legyen az idegen írásrendszerről átírt [például japán, orosz], vagy latin betűs írásrendszerű nyelvből átvett) a toldalékokat pontosan úgy kapcsoljuk, mint a magyar szavakhoz, azaz rendszerint közvetlenül: Habsburgok, Stockholmnál, cowboynak, kuvaiti, cityben, dzsúdózik, winchesterrel, New Yorkban, és így tovább.
DE, AZONBAN, KIVÉVE!
Ha az idegen szó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli, azaz néma betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot a magyarban szokatlan, bonyolult betűegyüttes jelenti, a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk. (Ehhez persze [sajnos] nem árt tisztában lenni az adott nyelv fonetikájával, ami tudom, főleg nem gyakori szavak, nevek esetén azért jelenthet problémát.) Pár példa:
Bernard Shaw-val (kiejtés: só);
Amiens-nél (kiejtés: amien, az „s” néma);
Glasgow-ig (kiejtés: glezgó);
Elvis Presley-vel (kiejtés: preszli);
Disney-vel (kiejtve: dizni);
Renault-val (kiejtés: rönó);
puzzle-ozik (kiejtés: pázl, az „e” néma);
(Vegyük észre, hogy mi a különbség a betű és a betűegyüttes között: a city végén az „y” egy fonéma, kiejtése „i”, ezért simán hozzákapcsoljuk a ragokat; Presley vagy a Disney esetében az utolsó „hangzó”,[kiejtés szerint: preszli, dizni] az „ey”, ebből lesz az „i”, ez már a magyarban szokatlan betűegyüttes, ezért a kötőjel.)
Kis kitérőt hadd ejtsek itt („hadd” és nem „hagy”, erre is is figyeljünk oda!), mert ez is gyakori hiba sajnos: a -val, -vel rag írása. Sokan (bizony, még kollégáim is) nem veszik figyelembe, hogy a magyarban kizárólag ezt a toldalékot használjuk, mégpedig teljes hasonulással, ugyancsak a fonetika szerint: tehát nem 50%-al, hanem 50%-kal, hiszen: százalék+val, ahol a „v” a szóvégi „k”-hoz hasonul, nem 3-al, hanem 3-mal, és a mozaikszavak, betűszók esetében is ez a helyzet: RAM-mal (és nem rammal, ugyanis a RAM betűszó, a Random Access Memoryból), GPU-val, satöbbi.
Az idegen szavak esetében ezen névszórag ugyanígy hasonul, ám ismét csak kiejtés szerint:
Molyneux-val (kiejtve: molinyú, ugyanis bár a neve francia eredetű, de ő angol, így angolszász fonetikával ejti ki, ezen cikk alján található egy hangfájl, ebben saját szájából hallható);
Liége-zsel (kiejtve: liézs, a -vel ragot a kiejtés szerinti zs-hez alakítjuk);
Google-lel (kiejtve: gugl, az l-hez illesztjük a toldalékot);
show-val (kiejtve: sóval);
Price-szal (kiejtve: prájsz);
franchise-zal (kiejtve: frencsájz);
backspace-szel (bekszpész);
Azon idegen szavaknál, amelyekhez közvetlenül kapcsoljuk a toldalékot, természetesen a hasonulás szintén végbemegy: Balzackal, Bachhal, Wellsszel, hertzcel, fixszel.
Kivétel azonban van, mégpedig azon szavaknál, amelyek speciális, többjegyű betűkre végződnek, ezekhez közvetlenül kapcsoljuk a toldalékot:
ae (a latin „é” hangzó): Sopianaeból, curicullum vitaeje;
ee: Tennesseeről, Albeeval;
ii: Hawaiin;
oo: Daewootól, voodoot, Waterlooban;
ou: Anjouk, Pompidounál;
sch: Boschsal (vegyük észre itt is a -val toldalék kiejtés szerinti hasonulását!);
sh: Macintosht, Macintoshsal, royal flusht, squashol;
th: Macbethet, Macbethtel, Meredithszel, Smithszel, Plymouthba;
A két mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot mindig kötőjellel kapcsoljuk: Grimm-mel, Bonn-nál, Scott-tól, Mann-nal (megjegyzem: ugyan létezik a magyar nyelvben egyszerűsítés, tehát meccs+vel = meccsel, és nem meccs-csel, ugyanígy meggyel, griffel, stb., de a tulajdonneveknél ez tilos, hiszen adott esetben lehet, hogy a visszakövetkeztetés bajos lenne, azaz ha valaki nem ismeri Thomas Mann nevét, a „Mannal” egyszerűsített formából azt hihetné, hogy a német író neve Thomas Man).
A magánhangzók illesztése
Nagyon fontos részszabály, hogy az idegen szavak szó végi rövid magánhangzójához (a, e, o, ö) szintén a magyar fonetika szabályai szerint illesztjük a ragot, ami azt jelenti, hogy adott esetben a magánhangzó nyúlását (alma – almát, körte – körtével) fel kell tüntetnünk: Malmö – Malmőben, signorina – signorinák, Coca-Cola – Coca-Colát, Goethe – goethés, allegro – allegróban.
A névelők „hangzásigazítása”
Az idegenes írásmódú idegen szavakhoz a névelő mindig a kiejtés szerint kapcsolódik:
a Ubisoft (kiejtve: jubiszoft; sokan gondolják egyébként, hogy francia vállalatról lévén szó „übi” lenne az „ubi”, ám a nemzetközi jellegre tekintettel hivatalosan angol fonetika szerint ejtendő);
az hacienda (spanyol szó, kiejtés szerint: ászienda)
az hommage (francia szó, kiejtve omázs)
A melléknevek képzése, az a bizonyos -i...
A melléknevek képzésénél a fenti szabályokat kell figyelembe vennünk, és alkalmaznunk ennek megfelelően: csehovi, wroclawi, microsoftos, windowsos, illetve shakespeare-i, bordeaux-i (ejtsd: bordói), voltaire-izmus.
Ha az -i képzőt „i” betűre végződő idegen helységnevekhez tapasztjuk, a magyar helységnevekhez hasonlóan járunk el, azaz csak egy „i”-t írunk: Helsinki -- helsinki olimpia, Pompeji – pompeji romok; ha azonban y-ra végződik a helységnév, és ez egyelemű, nem szokatlan betűkapcsolat része, akkor kitesszük a képzőt: calgaryi, vichyi, coventryi.
A több elemű idegen tulajdonneveknél, a hasonló magyar tulajdonnevekkel megegyezően (Eötvös József-i, Csokonai Vitéz Mihály-os), a melléknévképzőt mindig kötőjellel kapcsoljuk, az alapformában lévő nagy kezdőbetűk megtartásával: New York-i, Leonardo da Vinci-s. A szóvégi rövid magánhangzót azonban (bármilyen furcsa is lehet elsőre), ez esetben is megnyújtjuk, mivel nyelvünkben minden esetben a fonetika, azaz a kiejtés szerinti írásmód az iránymutató: Victor Hugó-i, Rio de Janeiró-i, San Franciscó-i.
És végül: ha az idegen szó előtag
Ha egy idegen írásmódú szó előtagként egy magyaros írásmódú utótaggal alkot összetételt, kétféle rögzítési forma lehetséges.
Ha az idegen szó utolsó betűje a magyarban is megszokott hangértékkel bír, teljes egybeírást alkalmazunk: cowboyvirtus, pacemakerműtét, showmanszerű, baseballmeccs.
Amennyiben azonban az idegen előtag néma betűre végződik, vagy a végén a magyar nyelvben szokatlan betűegyüttes áll, a ragozáshoz hasonlóan kötőjellel kapcsoljuk az utótagot: barbecue-szósz, show-elem, cabernet-fogyasztás.
Hozzáteszem, a helyesírási szabályzat megengedi, hogy a szótagszámlálási szabálynak megfelelően, esztétikai-tagoló jelleggel az amúgy egybeírandó tagokat kötőjellel kapcsoljuk, így a pacemakerbeültetés a könnyebb értelmezés kedvéért írható pacemaker-beültetés formában is, de ilyen lehet például az ecstasy-túladagolás is.
Amennyiben az idegen írásmódú szóalak már eleve tartalmaz kötőjelet, az utótagot célszerű különírni: e-mail cím, folk-rock rajongó, night-club reklám.
A többszavas kifejezések esetében különírást alkalmazunk: heavy metal őrület, eau de parfume minta, ham and eggs különlegesség.
Még egy részszabály: ha az idegen szóhoz képzőszerű utótagot kapcsolunk, a szóvégi rövid magánhangzó nem nyúlik meg: tehát ugye allegro, allegróban, de: allegroszerű. A többelemű szavak esetében is hozzáragasztjuk a képzőszerű utótagokat az előtaghoz: maine coon állomány, de maine coonszerű.
(Felhasznált forrás: Laczkó Krisztina — Mártonfi Attila: Helyesírás; Osiris Kiadó, Budapest, 2004 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
