NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 20:34 Összes olvasás: 63966619. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-15 17:30 |
"Donka arról mesélt Annának, hogy mit álmodott. Anna hirtelen megszólalt: nem igaz, ezt én is álmodtam, és nem így volt!
Egyik kolozsvári kórházban kipróbáltak egy altatót. Ébredés után minden beteg ugyanarról számolt be: azt álmodta, hogy egy ferdén megbillent, sötét folyosón haladt előre, nehezen egyensúlyozva magát, itt-ott jobbról kis folyosók nyíltak, túlsó végükön vakítóan világos ablakkal.
Mit példáz a két történet? Azt, hogy olyan körülmények közt, mikor emberek együtt nőnek fel, ugyanazt az ételt eszik, és ugyanazt az altatót adják be nekik, ilyen körülmények között ugyanazt álmodják; és ezért nem lehet felelőtlenül összevissza beszélni, hogy ezt meg ezt álmodtam – bármikor megszólalhat egy hang: ezt én is álmodtam, és nem erről volt szó." (Szőcs Géza, in: Merre mutat a versünk?) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!