NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 23:45 Összes olvasás: 63983616. | [tulajdonos]: vájt-szeműeknek | 2020-11-12 13:50 |
"Beteljesül a végzetünk kegyetlenül. Ma elkerül, de holnap a szájra ül. Beteljesül. Hiába holmi strucc allűr. Az irha menthetetlen, a bunda kihűl.
Van, aki belehal abba, mit a füle hall, Vagy belehal a ténybe, hogy létezik. Van, aki belehal, hogy valaki belefal, Ha épp étkezik, s rosszkor érkezik.
E földön minden áldott lény egy elvi tetem. Ki földre hull, jogát a földhöz elvitatom! A test, ha el is enyész, a gondja engem emészt. A munka örök és dögnehéz.
Tetem a "dógom", így ha marni kezd egy agyar, Szavamra, készen állok bármire az ügyér'. Hozom a kegyeletet, viszem a tetemeket, Vagyok, hogy bekebelezzelek!" |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!