NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-10-24 13:25 Összes olvasás: 55564816. | [tulajdonos]: | 2024-10-13 10:12 | Babics Imre
Halálos beszély
Lustán forgolódik, forgolódik a Halál, ringatja magát a szélben. -- Így érek ajtódig. asztalodon ital áll: ismét iszol, ahogy véltem
Pillék szárnyán érlelt, kérészek szárnyán párolt illatát előre küldi. -- A Lét meddőn kérlelt: sose mondom, hogy kár volt azért, ki általam hűl ki.
Légyölő galócák gyilkos galócák tönkjén vert ízét a házba tölti. -- Nézd a Föld bohócát! Fontos neki a tömjén, s közben fajokat öl ki.
S mélázik dodókon, dodókon, őstulkokon, és erszényes tigriseken. -- Nem kérték a csókom, de a kétlábú rokon mégis munkát adott nekem.
Aztán királynőként, királynőként ellejt ő a szürke kis alak előtt. -- Ezt imádom főként: a nagy titkokat rejtő vad lelket s csekény agyvelőt.
De tánca megtorpan, tánca megáll hirtelen, mert nem érti, mi van ma itt. -- Miért jönnek sorban és pimaszkodnak velem pokolra hullt barátaid?
S kísértetek törnek, árnyékfiúk törnek át a Halálon szakadatlan. -- Lám, ők mind tömörnek tűnnek, s űrnek én... tehát nevetésük is felcsattan.
Majd nagy kacagásban, vad kacagásban pislog és toporog órahosszat. -- Azt akarják, lássam, ez itt angyalnál is jobb lehet s ördögnél is rosszabb?
S aztán unottan, unottan legyint ő, mint akit álomkór kezel. -- Milyen megkopott tan, csak önmagadnak intő: laposságból építkezel.
Erre hallgatás, hallgatás árad szerte, és a lények helye másutt. -- Vidd csak őket, Patás! Dolgaim megkeverte szánalmas próbálkozásuk.
És lenézi ismét, mert lenézi rendszerint kísértetek kísérletét. -- Ezer galaxislét is csak annyit érne, mint halottnak a lúdtalpbetét.
Majd látja, hogy angyal, őrangyal korcsolyázik jól köszörült konyhakésen. -- Mit ér e kalanddal? Csak képzet, láztól lázig igyekszik, hogy el ne késsen.
S kaszáját a késre, a konyhakésre lustán, szinte undorral ledobja. -- Most aztán végy észre! Farkatlan fénymókuskám, vár rád fenn egy felhőboglya.
És gázvezetékben, gázvezetékben, hallja, ahogy pogány bálvány zörög. -- Nem vittem el, még nem, mozog még jobbja, balja, de a türelmem nem örök.
S csuklyáját imák, imák töltik meg egyre, lázas asszonyi fohászok. -- Utálom e rimát! Rászállok nejedre, mielőtt a falra mászok!
S bő köpenye alatt, köpenye alatt korcs eb nyüszít folyton gazdájáért. -- Miért nem tart halat? Hogy vigye el a rosseb, ez a dög is éppen ráért!
S unja a hajcihőt, a hajcihőt nem állja, gátolja őt számos dolog. -- Ma nem halsz meg, ripők! untat a pojácák bálja! De minden nap rád gondolok.
S elröppen a Halál, s a Halál egy ér felett, elhajítja kellékeit. -- Maradt egy puha áll, majd Semmi: női jelek, végül Isten békéje itt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|