NAPLÓK: az univerzum szélén
Legutóbbi olvasó: 2024-12-27 06:05 Összes olvasás: 59726| 10. | [tulajdonos]: | 2019-04-22 09:08 |
| leülök melléd a fűbe. tavasz van, nyilván (hiszen tényleg az van, de: regénytavasz zajlik). dúl a tavasz, dús a fű, az életünk csak derű, csuhajja. az eget bámulod. fekszel, katatón vagy. az eget bámulod, bámulhatnál engem is, csak annyit kéne tennem, hogy magam felé fordítalak. nem megy, magamat tudom csak ölelni, dülöngélek, szájam sarkán diszkréten nyál folyik, dülöngélek, néha szipogok. viharszag, valahonnan. eső közeleg, nem tudom kimondani. semmit sem tudok kimondani. mindegy, végülis együtt vagyunk, nemsokára hozzák az uzsonnát, én pépeset, te szondásat fogsz kapni. madár csicserg. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
