NAPLÓK: anonima Legutóbbi olvasó: 2026-05-02 21:01 Összes olvasás: 8993| 8. | [tulajdonos]: Önámítás | 2012-04-26 07:43 | Ráolvasás
Otthon szült könyvvel a kezében. Majdnem. A terhesség alatt egész végig feküdt és olvasott. Nem lettem könnyű: 3.60, mint később a kenyér, amiért jártam. Nagymama bibliája pinceszagú volt. Féltem az oroszlánjaitól, pedig felolvasta többször Dániel könyvéből: Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.
Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyörű, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a szőr. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.
Apa A félkegyelműt vitte be a kórházba. Piros kötésű volt. A könyv hazakerült.
Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvédő szögeire.
Anya utána egy ideig nem olvasott, csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a 13 éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelzők végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályfőnökit adtak: Mariann órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott belőle, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Égető Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.
Ma mit mondana?
Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költők semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit.
A regényeket is. Merle Csikóéveink olvasása közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a főtéren. Felnőtt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége előtt 30-40 oldallal úgy fél órára abbahagyni. Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt.
Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket. Egyet tényleg ketté is téptem. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom. Allergia. A könyvekre?
Anya mostanában már keveset olvas. Szemüveggel is fárasztja. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, hogyan működik a youtube.
Egy novellát fejeztem be épp, mielőtt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A főszereplő három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
