DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37176 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 53 perce
Tóth János Janus 4 órája
Radics Zina 4 órája
Király Ferenc 5 órája
Kiss-Teleki Rita 11 órája
Vezsenyi Ildikó 12 órája
Farkas György 1 napja
Szokolay Zoltán 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Szücsi Csaba 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Bara Anna 2 napja
Dezső Márton 3 napja
Tálos Barbara 3 napja
Szilasi Katalin 4 napja
Petz György 4 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Bazsó Ádám 4 napja
Nyári László 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 4 órája
törmelék 7 órája
EXTITXU-UXTITXE 8 órája
az utolsó alma 11 órája
mix 14 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 14 órája
az univerzum szélén 18 órája
fejlakók 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Készül az album 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Minimal Planet 2 napja
nélküled 2 napja
történések 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: anonima
Legutóbbi olvasó: 2020-05-24 10:51 Összes olvasás: 6457

Korábbi hozzászólások:  
12. [tulajdonos]: Egy film kapcsán...2012-07-30 14:21
Kötél, tánc, ötszázasok

1987-ben az álmom, hogy jó tanár leszek, majdnem szertefoszlott. Harminc éves voltam. Nyelvtan órára mentem be helyettesíteni. Nem ismertem az osztályt, nem tanítottam náluk. Április vége volt. Kint az égen szürke takaró, pocsolyákban sziromlepedő. Becsöngettek. Beléptem a IV. B-be.
- Ez a rohadt szemét még megíratja a dolgozatot!
Kollégám fiát ismertem.
- Nem hiszem, hogy ezt hallod otthon! - tört ki belőlem.
Éreztem, hogy a diákok izgatottan várják, mit teszek. Mit tegyek? Beírjak az ellenőrzőjébe? Küldjem az igazgatóhoz? Hívjam fel szünetben az apját? Tudtam, hogy nincs már órája. Elköszönt.
- Feri, hozd ki az ellenőrződ! - mondtam határozottan, de meggyőződés nélkül.
- Nincs itt!
- Menj haza érte! - vágtam vissza.
Tudtam, hogy a szomszédban laknak. Felállt, kiment. Kiosztottam a feladatlapokat.
Feri nem jött vissza. Már vagy húsz perc eltelt az órából, amikor sziréna hangja szelte ketté a csendet. Remegés futott át rajtam. Pár perc múlva beszólt egy kolléganőm az ablakon.
- Ferike felakasztotta magát.
Többre nem emlékszem. Csak arra, hogy ülök a tanáriban, és nem érzem, hogy ülök. Nem érzem, hogy hátam, combom, lábam érintené a széket. Nem érzem, hogy néznek, állnak körülöttem. Csak kollégám ordítását hallottam az utcáról.
Kirohantam a tanáriból. Az iskola ebédlőjének egyik asztala alá kucorodtam. Fehér terítővel volt letakarva.
Később tudtam meg, hogy kollégám az előző héten kétszer megpofozta fiát, mert rossz jegyet kapott, és nem engedte, hogy találkozzon a lánnyal, akibe szerelmes volt.
Egy hét telhetett el. Egyedül voltam a tanáriban. A kollégám lépett be. Ordított.
- Itt az ellenőrzője! Írj be neki! Itt a kötél! Akaszd fel! Lehet, hogy nem lesz normális!
Rázta a kötelet. Felugrottam, magam elé kaptam a széket, és hátrálni kezdtem az ablak felé. Inkább kiugrom, gondoltam. De az igazgató helyettes meghallotta a kiabálást. Azután mások is bejöttek. Nem emlékszem csak arra, hogy a buszon haza felé nem emlékszem, csak arra, hogy ülök, és nem érzem, hogy ülök, nem érzem, hogy hátam, combom, lábam érintené a széket. Nem érzem, hogy többen néznek.
Kész, vége. Kész, vége, ennyi volt. Nem fogok többé tanítani. Nem leszek tanár. Én ezt nem csinálom. Nem ezért tanultam.


2000-ben az álmom, hogy jó tanár leszek, majdnem szertefoszlott. Földrajz órára mentem be helyettesíteni. Nem ismertem az osztályt. Szeptemberben kezdtem ebben az iskolában tanítani. Október eleje volt. Kint a nap tátott szájjal sütött.
Becsöngettek. Beléptem az I. B-be. Meglepődtem. Egy derékig kigombolt, fehér ingű cigányfiú tárta szét karját az ajtónál. Alig tudtam elkerülni. Már a tanári asztalnál álltam, amikor elkezdett énekelni és táncolni. Nagyon jól mozgott. A diákokon látszott, hogy izgatottan várják, mit teszek.
Mit tegyek? Beírjak az ellenőrzőjébe? Küldjem az igazgatóhoz?
Suta mozdulatokkal elkezdtem mozogni. Én adtam fel hamarabb.
- Menj a helyedre!
Felszólításom halkra sikeredett, de elindult ruganyos léptekkel.
- Készítsétek ki a felszerelést!
Szemem a táncos fiút leste. Az egyik gyerek bekiabált:
- Soha nincs felszerelése.
Éreztem, hogy várják, mit teszek.
- A tanárnő jól táncol - hallottam a fiú kellemes hangját.
Remegés futott át rajtam. Folyt rólam az izzadtság. Csak dadogni tudtam.
- Léégy szíív-es, figyelj, ha máár nincs felszereléésed!
- Tanárnő, feleltessen! Én nem fogok dadogni! - suhogott át hangja a termen.
Az osztály nevetett.
- Harmadszorra járja az elsőt - mondta valaki.
Ennyi kellett. Elindultam a szép, vigyorgó cigányfiú felé. Azt hittem, ordítani fogok, de csak bizonytalan hangom hallottam.
- Ha nem lennél ilyen nagy, vagy ha férfi lennék, most megpofoználak.
- Azt próbálná meg! Jönne holnap egész cigánybécs kaszával, vasvillával.
Sírva rohantam ki.
Kész. Vége. Kész, vége, ennyi volt! Nem fogok többé tanítani. Nem leszek tanár! Én ezt nem csinálom tovább.


2011. december. Kint már a fagy öltözteti a pocsolyákat. Az összevont iskolába majdnem kétezer diák jár. Testnevelés órára megyek. Helyettesíteni a 10. F-be.
Belépek a tornaterembe. Tíz-tizenkét lány ül a padon. Feszültséget érzek.
- A többiek még öltöznek?
Egyikük a fiúöltöző felé néz.
- Vedd le, vedd le! - hallom az ajtó előtt.
Meglepődök. Átlátszó bugyiban áll a padon egy nagyon szép testű lány. Kezében ötszázasok. Körülötte hat-hét fiú. Nevetnek, kiáltoznak. Kezükben ruhadarabok. Rázzák.
- Ti mit csináltok?
- Mi van, irigyli? - vágja rá a lány, és büszkén tetőtől talpig végigmér.
- Adjátok vissza a ruháit! Öltözz fel! Kifelé mindenki! Szünetben pedig jöttök velem az igazgatóhoz!
- Szarom le! - hallom kellemes hangját.
Végül másképp döntök. Nem jut eszembe, hogy kész, vége, kész vége. Ennyi volt.




11. [tulajdonos]: Ajándék2012-05-03 19:58
Album bátyámnak

Beállítás, rohanj, mosoly, és kiold a masina, magyaráztad. Fotóztál. Magadat is. A nagyszüleinknél még gardróbként funkcionáló helyiségben fotólabort rendeztél be. Nyáron rád lógatták lábaikat a télikabátok, és a kalapdobozok tátogtak a polcokon, alattuk üvegcsékben a fotózáshoz szükséges vegyszereid. Félelmetes sötét volt odabent, de irigyeltelek. Én, tízéves húgod a teraszon csirkét kopasztottam (este jött a kártyatársaság), pedig anya csak forró vizet kért, mire hazaér. De amikor a belek kibuggyantak, bekopogtam hozzád a gardróbba. Maradt róla egy fotó.

Kettőnkről készült képeimet én most hívom elő neked, olvasd örömmel.

1. Hódmezővásárhely 1961.
Gyönyörű a lábadnál. Így hívtad a pulinkat. Akkor kaptad, amikor elsőbe mentél. Olvasol az asztalnál a gangon, a nyelved kicsit kidugva, én babákat öltöztetek egy pléden piros-fehér pöttyös szoknyában. Majd ha olvasni tudok, apa annyira szeret engem is, mint téged.

2. Hódmezővásárhely 1962.
Kopasz vagy. Én akartam levágatni, hogy dúsabb legyen felnőttként a hajam!, mondod. A teraszlépcsőn állunk kék köpenyes fehér zoknisok. (Te a legfelső fokon.) Én mindkettőt levettem, amikor elváltunk az iskolakapunál.
Van köpenye, abban jött az iskolába, hallom, ahogy válaszolod az igazgatónőnek.
De délután az udvaron meglökted a hintám, és hoztál nekem zöld barackot.

3. Hódmezővásárhely 1963.
Ülsz az asztalnál a gangon, készíted a dobozt, a nyelved kicsit kidugva. Vigyázz a fülbemászóval, belemegy a füledbe és megeszi az agyad! Utáltam, amikor néznem kellett, hogy gombostűvel feltűzöd a bogarakat.
Az egyik még mozog! Csak reflex, feleled. Aztán két év múlva az én bogárgyűjteményem is elkészítetted.

4. Hódmezővásárhely 1964.
Ülsz az ablakban, kilógatod a lábad, büszkén nézed, ahogy a tanítványod (én) állva hajtom a járdán a biciklid. Felülni még nem tudtam rá. Nem engedtél elesni. Leugrottál a párkányról, elkaptad a kezem. A térded bekötöttük. Véletlen estem el kerékpározás közben, ha kérdezi anya, okítottál. De fütyülni sem tanultam meg, hiába ettem a sok sárgarépát.

5. Csopak 1970.
Szép vagy. Hullámos barna hajú, zergetestű kamasz fiú, félmeztelen. Félek a csónakban. Piros jelzést adtak ki. Minden évben, ha vihar van, egy szép lányt feláldoznak, hogy a Balaton istene megnyugodjon, mondod, de izmaid egyre jobban feszülnek.

6. Párizs 1982.
Albérletedben fekszel a földön. A derűs nyári reggel lábujjadon ébred. A szekrénykonyha fele belelóg a képbe. Jó reggelt, mosolyogsz az ágy lábára, ahol ülök. Férjem „az előszoba, fürdő és WC egyben” helyiségben. Ma nincsenek óráim, veletek megyek, mondod. És hogy: Egyedem, begyedem tengertánc, holnap Denver!

7. Rodin Múzeum. Péntek délután. Az egyik terem tükrében a Gondolkodó és Te. Meg én.

8. A múzeum parkjában ülök az egyik szobor talapzatán. Kelj fel! Megbüntetnek! Elhittem neked, pedig összemosolyogtál a férjemmel.

9. Denver 1982.
Egy golf klub előtt. Itt szórakoznak a gazdagok. Majd én is pár év múlva! Ezt nem hittem el neked.

10. Osztrigát szedsz férjemmel az apály hagyta homokban. Már vagy egy órája. Én a száraz partrészen, egy pléden pulóverben. Kicsit fázom. Mellettem papírzacskóban vörösbor, citrom, bagett.
Már megértem a homokosokat, kiáltok, amikor végre meglátlak titeket.

11. New orleans 1988.
Állunk egy múzeum bejáratnál. Mögöttünk szökőkút. Látod, ebbe alulról folyik a víz! Ilyen létezik?, kérdezem. Most sietek, vissza kell mennem dolgozni, majd hívj fel, ha végeztél! Itt van 25 Cent.

12. Florida 1988.
Fehér homok, óceán part. Kisfiad négy éves. Feleségeden és rajtam üdvhadsereges bikini. A Nap se tudja, kire nézzen, kit égessen le, mondod és ránk nevetsz.

13. Szeged 1994.
Ülsz egy laborban. Kezedben pipetta. Mögötted szürkés-fehér gépek, készülékek. Nyugi, ne félj, amíg engem látsz! Tíz perc múlva fogad az orvos, de megálmodtam, hogy nincs semmi bajod.

14. Szeged 2010.
Állsz az autód előtt az idősek apartmanházánál. Anyunk itt lakik két éve. Nagy, sötétkék a kocsid. Tényleg gyönyörű, felelem. Emlékszel arra a fényképre, amelyiken apa egy kocsi előtt áll?, kérdezed. Persze! Neki volt a városban először autója! Elhitted, mint én.

Számozatlan képem sok van még: Eltemeted Gyönyörűt a diófa alatt (menekülő helyem volt), ülünk az udvari pléhkádban öten unokatestvérek (hárman még élünk), vagy amikor csopaki ellenfelek vagyunk, indiánfőnök és az amerikai tábornok lánya.

Magamba ragasztottalak. Kész az album.





10. [tulajdonos]: Tartalmunk?2012-04-28 15:53
Ártatlan tárgyak

Itthon akarok maradni, Katival játszani, mondtam anyának, miközben a nyálammal benedvesített szemem dörzsölgettem. Kati barátnőm volt, a "cicám", hisz anya nem engedett a lakásba négylábúakat. Mégis nagymamáéknál kellett nyaralnom azon a nyáron is Pesten. Ani a szomszédban lakott. Két évvel volt nálam idősebb. Én tavasszal tíz lettem. Ani nem volt szép lány, a házuk sem tetszett, de az apját hatalmas fekete Csajka hozta-vitte minden nap. Csillogott a kocsi mindig, mint Ani szeme. Valami minisztériumban dolgozott, lakatos volt a szakmája. Ő készítette a korlátokat a fák köré az árokparton, ahol esténként az utcabeli gyerekekkel Komámasszony hol az ollót játszottunk. Legalább azon is ugrálhattunk.
Lakásukban kifakult művirágok meredeztek üvegvázákban rojtos csipketerítőkön, és gipszkutya meg cicanippek a vitrinben. El is gondolkoztam azon, hogy Katinak mégis más nevet kellene kitalálnom. Ő puha és barna volt.
Nagymama nem szerette, ha átmegyek Anihoz. Unokabátyámat is gyakran hívta Ani, de nem jött, reggeltől-estig a rákendrollt hallgatta szobájában. Minden nap táncoltam vele, twisztpulóverjéből facsarni lehetett a vizet. Felkapott, jobbra-balra lendített, majd a lába közé, utána fel a vállára, többször egymás után. Ő a vendégszobában aludt, én a rokokós nappaliban. Az ágyból épp nagymama portréját láthattam. Nem néztem nagymama szemébe - az életben sem -, mégis úgy éreztem, hogy a gondolataim is látja, de ez nem lehetett igaz, mert akkor egy idő után nem engedett volna át Anihoz soha.
Napközben nem volt otthon senki náluk. Anival "pillangóztunk" az udvaron, azaz értelmetlenül szaladgáltunk a virágágyások között. Ha valamelyikünk elesett, a másiknak rá kellett borulni a „megsérült” testrészre, és puszival meggyógyítani. Hátul a kertben rozsdás hordóból langyos esővizet csapkodtunk egymásra. Rózsaszín puffos ujjú blúzomból nem jöttek ki otthon se a mohazöld foltok. Egyszer belemásztunk a hordóba. Nem vettük le a fürdőruhánkat. Bent, a lakásban utána hiába kereste Ani a játék orvosi táskáját, de hozott helyette fülpálcikát, üvegcséket, vattát, kanalat és ollót "a köldökzsinór elvágásához". Elmagyarázta mi az, rajzolt az ujjával a hasamra, puncimra, megérintett, simogatott, közben mindenfélét mondott. Az Emberi test című könyvből tudta. Aztán én lettem az orvos. Az én puncim akkor még csupasz volt, Anién egy kis pamacs, mint az ecset vége a suliban.
Este a fürdőszobában megnéztem az enyémet. Nagypapa nagyítós tükre ott lógott a polc mellett, abban nyomkodta a mitesszereket. Mikor nagymama beszólt, hogy mit csinálok ennyi ideig, már a zuhanyrózsával játszottam.
Nem leveleztünk Anival. A következő nyárra kis barna kefe nőtt a puncimra. Át akartam menni hozzájuk már az első nap.
- Elköltöztek - mondta nagymama.
- De hová?
- Nem jelentették be - csapott le villámló hangsúllyal.
Éjszaka arra ébredtem, hogy valaki felhajtja a paplanom. Ani bújt be mellém az ágyba. Hideg volt keze-lába. Később vécére kellett mennem. Hirtelen elsötétült minden, hiába nyitottam ki a szemem. Nagymama bejött, letérdelt mellém a kőre.
- Talán gyomorrontás. Mit evett? Kicsit magas a láza, de különben semmi komoly - nyugtatta meg nagymamát az orvos.

A következő nyáron már nem volt hol nyaralnom. Ősszel meghalt nagypapa. Reméltem, hogy a temetésére eljön apukájával Ani is. Nem jöttek el. Miatta inkább sírtam. Pár hónap múlva nagymama temetésére nem mentünk fel Pestre, mert napok óta esett a hó, a vonatok órákat késtek. Nagymamának otthon gyújtottunk gyertyát. Egy pillanatra a lángban mintha Ani arcát láttam volna.


- Úristen, olyan, mint Ani - kiáltottam fel meglepődve tegnap este. Egy filmet néztünk a tévében.
- Ki az az Ani - kérdezte a lányom.
- Nem érdekes - rázkódtam össze.
Éjszaka a rokokós nappali falán, a festményen pillangószárnnyal Ani lebegett. Nyálas ujjal csíkot húztam az arcára.




9. [tulajdonos]: A kutyás kispróza új befejezés2012-04-26 10:52
Pár hónappal később egy délután egyedül voltam otthon. Főztem, vagy olvastam, már nem tudom. Az ablak nyitva, tavasz lehetett. Top hangjára kaptam fel a fejem. Soha nem hallottam tőle olyan hangokat. Nyüszített. Ritmusosan nyüszített. Nagyon megijedtem és kirohantam. Ült a kapu előtt belülről a betonon. Hátranézett rám vádlón és elhallgatott. Kint az utcán a „kurva kuvasz”-a egy (korcs) német juhásszal párosodott.

Éjszaka arra ébredtem, hogy alig tudok nyelni, tele van a szám fehér szőrrel, Top meg a mancsát nyomkodja ajkaim közé. Felkeltem, ittam pár korty vizet, közben bámultam ki az ablakon. A teraszon Top összebújva egy sárgásfehér pár hónapos kölyökkel békésen aludt.

8. [tulajdonos]: Önámítás2012-04-26 07:43
Ráolvasás

Otthon szült könyvvel a kezében. Majdnem. A terhesség alatt egész végig feküdt és olvasott. Nem lettem könnyű: 3.60, mint később a kenyér, amiért jártam. Nagymama bibliája pinceszagú volt. Féltem az oroszlánjaitól, pedig felolvasta többször Dániel könyvéből: Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.
Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyörű, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a szőr. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.
Apa A félkegyelműt vitte be a kórházba. Piros kötésű volt. A könyv hazakerült.
Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvédő szögeire.
Anya utána egy ideig nem olvasott, csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a 13 éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelzők végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályfőnökit adtak: Mariann órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott belőle, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Égető Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.
Ma mit mondana?
Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költők semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit.
A regényeket is. Merle Csikóéveink olvasása közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a főtéren. Felnőtt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége előtt 30-40 oldallal úgy fél órára abbahagyni. Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt.

Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket. Egyet tényleg ketté is téptem. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom. Allergia. A könyvekre?
Anya mostanában már keveset olvas. Szemüveggel is fárasztja. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, hogyan működik a youtube.
Egy novellát fejeztem be épp, mielőtt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A főszereplő három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt.






7. [tulajdonos]: Hrabal macskái kapcsán2012-04-25 20:11
A kutya se érti

- Jaj Top, azt hiszed, nem veszlek észre, pedig hányszor mondtam, ha te nem is látod az ellenfelet, azért ők még láthatnak! –hallottam.
Duzzogott a kis sárgásbarna gömbölyeg. Behúzódott a ház sarka és a farakás közé. A lemenő nap a két mancsára bukott.
Három hónapja kapta fiunk a kis kutyát, amikor ötödikben romlottak jegyei. Topnak hívta. A rejtelmes sziget regényt még én olvastam fel másodikban esténként neki. Akkor megfogadta, hogy ha kutyája lesz, Topnak fogja nevezni.
Ugatós kölyök lett. Leginkább a fiunk volt az áldozata, pedig úgy néztek legtöbbször egymásra, mint a szerelmesek. Sokszor voltam mérges rájuk. Például, amikor Top a szárító kötélről lehúzta és szétszaggatta a legszebb ruhám, vagy szilveszterkor, amikor a tűzijátéknál megtisztelte a bokám. Hazáig védte a kutyát fiunk. A harisnyám is megszáradt addigra.

Egy év múlva a büszke kamasz, belga juhász már a vaskapu rácsaival nyelvelt. Vicsorgott sokat. Rá a kovácsoltvas virágok, míg V-alakú füle lehajlott. Aztán egy este, mikor sétáltatta a gazdája, már csak a szagokat figyelte, és egyszer hirtelen kitépte magát a kezéből. Elloholt. Teleugatta az éjszakát. Másnapra töviskoronája lett, de hazajött, ahogy a kiszámíthatatlan ifjú, az éjszaka kóbora. Meggondolatlan, bátor vaddá nőtt. Minden kutyába belekötött a vaskerítésen át. Az udvarba betévedt macskákat izzadásig kergette. Szerintem csak játszottak. Ismerték jól az utca kedvencei egymást.
Fiunk gondos gazdaként mindennel ellátta kutyáját. Hiába. Az mindent felfalt, amihez a piacon hozzájutott, amikor megszökött. Olykor verébcsont recsegett fogai között. Egy nap séta közben egy csinos, hegyes fülű, fajtiszta kuvasz szuka illatfelhőjébe beleszeretett. Kába lett. Titokban esténként a házában négykézláb nyáladzott. Elképzelte, hogy beléragad, és nyalogatta bőszen magát.

Pár nap múlva reggel észrevettem, hogy az udvaron sok a fehér szőr. Nem értettem, de hát nem tudtam a két kutya szerelméről. A fiam felvilágosított.
Éjszaka aztán megkeserültem, hogy detektívet játszottam. Alig tudtam kikergetni a „kurva kuvasz”-t. Top olyan vádlón nézett rám felcsapott fülekkel és farokkal, hogy majdnem szégyelltem magam. Mindenesetre belefájdult a fejem Vérnyomáscsökkentőt kellett bevennem.
Másnap délután a férjem a kapu és a kerítés közötti nagyobb réseket az utca felől bedeszkázta, drótokkal erősítette fel a 60X20-as puhafa deszkákat. Reggelre véres forgácsok voltak a járdán, de az udvaron legalább semmi szőr.
A fiam hallgatott, de tudom, hogy mit gondolt. Persze hamar elfelejtette, mert azután ismét egymásba lehettek habarodva.
Néha idilli kép fogadott, amikor hazaértem a munkából. A kutya fiunk combjához simulva áhítattal nézte őt, aki kezében tankönyvvel boldogan tanult.

Aztán egy délután egyedül voltam otthon. Főztem, vagy olvastam, már nem tudom. Az ablak nyitva, tavasz lehetett. Top hangjára kaptam fel a fejem. Soha nem hallottam tőle olyan hangokat. Úgy „sírt”, hogy megijedtem és kirohantam. Ült a kapu előtt belülről. Hátranézett rám vádlón. Kint az utcán a „kurva kuvasz”-a egy (korcs) német juhásszal párosodott.

Pár nap múlva a férjem becsempészte fiunk íróasztalára Fritz Kahn A szerelem iskolája című könyvét. Én a Káma szútrát még nem akartam.

6. [tulajdonos]: Igaz is félig-meddig2012-04-25 13:12
Emlék-szem
(B. Sárinak)

Az első pár alkalommal leesett másnapra a vérnyomása és hányt. Most elszállt végleg, mesélte Jutka egy nyelvészet előadás előtt. Meglepődtünk. Honnan szerzett drogot, és miből fizethetett? A sarki presszóban páran a csoportból egy vodka mellett beszéltünk meg.
Emlékszem, nem vették fel Sárit KISZ-tagnak. Talán azért mert egy faluból járt be, állatokszagú volt, és mindig gyűrött, mint a pulóvere. Amikor megkérdeztem tőle, hogy tényleg vallásos-e, azt felelte, nem. Én ezért léptem ki a KISZ-ből. Csoporttársam volt a KISZ-titkár. Amikor összevesztem vele a folyosón, odahívtam Sárit, ő csak nézett rám kérdőn, mély szemébe fejest ugorhatott volna a csend. Miattam nem kellett volna, mondta és elment.
Tudtam, hogy írogat, de kit érdekelt más karikás szemű egyedülléte?

Jutka már a kávé mellett Sári egy versét is felolvasta nekünk.

Holdfogyatkozás

Napok óta viselem a csendet.
Gyűrött, mint a pulóverem.
Kört írok a szobában levél helyett,
és elterülök az ágyon. Majd
törlődnek a tárgyak,
arcok. kintről
valami zaj: Anya,
még kapaszkodom
a pillanatba, de
karomban tű, intravénás nihil.

- Pár napja adta ide, de aznap vesztünk össze Tibivel - szabadkozott.

Hegedűs professzor órájáról nem akartunk hiányozni, indulunk kellett.
Az ajtó nyikorgott.






5. [tulajdonos]: Fojt.2012-04-24 19:52
Búcsúzás

Az esti fény a szomszéd ház falára posztert készített, és a konyhaablakra szúnyoghálót csent az est. Vacsorát főztem 2004. szeptember 4-én. Kezemben összeszorított mosogatórongy. Egy vízfoltban a földön elfogyott a hold, sápadt csempe gondolkodott, hogy lehulljon-e. Töltött hús sült a sütőben, a törlőruha hamarosan füstzászlót kergetett.
Két óra múlva az ablakban álltam, csillagokat szórt elém az éjszaka. Fiam már aludt a fal felé fordulva. Mindjárt jövök, írtam egy lapra.
Az utcán ismeretlen jelzésekkel rajzolt térképet a képzelet. Elhagyott az élelmiszerbolt, a kulcsos, a zöldséges, a háztartási üzlet, a Teleki tér pultjai mogorván álmukban sóhajtották: Ne félj, barna bőrű éj vigyázza, amit lopni lehet. A büfénél csótányok indultak, akár egyiptomi sáskahad. Később a szél, mint karikás ostor csapkodta a fák levelét, egy kutya a szemétben kotort, mellette piaclakó. Megijedtek, fényeket láttak, de csak egy autó. Mögöttük vizeletcsík mászott az útra, szégyenlős kamerák alatt, ahol hajnalban ásító ember, munkanélküli szórólapokkal, vagy buliból hazafelé a diák óvatosan megy át, mert pengefény villanhat. A kocsma szája hatkor fáradt hangokat hányt, tócsát okádott ablaka. Bent füstben fuldokolva lengett a lámpa, egy ötvenes férfit ölelt félig leszakadt zsebű, nőt rég nem látott kabátja. A második korsó rávicsorított, de a feles már karjába vette, mint régen anyja, ő meg szívta, szívta az utolsó cseppeket.
Visszafelé a házfalak védelmében, mint mantrát mondogattam: nem leszek többé, nem leszek többé dublőröd, fiam. Másnap reggel ő az egyetemre ment, én busszal haza. Harangoztak, mikor megérkeztem.


4. [tulajdonos]: Álmom2012-04-22 09:44
Piros lábnyomok

Valaki elém tette a "Következő vásárló" feliratú rudacskát. A futószalagra ültem.
Átkulcsolva térdem jobbra-balra pislogtam. Klattyogott a pénztárgép. Kerestem a nő szemét. De ő felemelt, végighúzott egy sötét, üvegszerű lapocskán. Átvilágított a sugárnyaláb. Kihúzta a nyelvem. Sietősen belepréselte kis fekete gépébe. Megrántotta. Meglökött, a bevásárlókocsiba buktam. A szürke rács hideg volt. Arcom steppelt párnára hasonlított. Fel akartam tápászkodni, de hol erre, hol arra gurultam. Kocsistól kitoltak. Kint havazott. Az orrom csöpögött. A földre plattyant pár vércsepp. Még hallottam, hogy valaki azt mondta: Jé, piros hó esik.

3. [tulajdonos]: Szkájp2011-12-01 10:55
Egy másik nap reggel

Összerezzenek, bekapcsolt a fűtés. Még van negyed órám.
A lábujjam sincs kedvem kidugni. Magamhoz húzom a paplant.

Álmomban verset írtam. Arra emlékszem, hogy egy korlát volt benne. Valaki (vagy én) kapaszkodott, majd megnyúlt a karja. Mint karácsonyi műfenyő-sújtás kígyózott.

Hogy lesz a karácsony?
Megfordulok. Fénycirádás a fal. Fel kellene húzni a redőnyt, milyen az idő?

Alig fáj a derekam. Az esti szülőpózos gerinctorna hatott.
A lányomék kint még hat órát alszanak.

Majd találkozunk skype-unokák!



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-06 02:41   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-06-05 23:16   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2020-06-05 22:59       ÚJ bírálandokk-VERS: Albert Zsolt Verseny utca
2020-06-05 22:52   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-06-05 22:28   új fórumbejegyzés: Király Ferenc
2020-06-05 20:26   Napló: törmelék
2020-06-05 20:23   Napló: Hetedíziglen
2020-06-05 18:55   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-06-05 17:31   új fórumbejegyzés: Király Ferenc
2020-06-05 16:43   új fórumbejegyzés: Király Ferenc