NAPLÓK: anonima Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 04:49 Összes olvasás: 8049| 5. | [tulajdonos]: Fojt. | 2012-04-24 19:52 | Búcsúzás
Az esti fény a szomszéd ház falára posztert készített, és a konyhaablakra szúnyoghálót csent az est. Vacsorát főztem 2004. szeptember 4-én. Kezemben összeszorított mosogatórongy. Egy vízfoltban a földön elfogyott a hold, sápadt csempe gondolkodott, hogy lehulljon-e. Töltött hús sült a sütőben, a törlőruha hamarosan füstzászlót kergetett.
Két óra múlva az ablakban álltam, csillagokat szórt elém az éjszaka. Fiam már aludt a fal felé fordulva. Mindjárt jövök, írtam egy lapra.
Az utcán ismeretlen jelzésekkel rajzolt térképet a képzelet. Elhagyott az élelmiszerbolt, a kulcsos, a zöldséges, a háztartási üzlet, a Teleki tér pultjai mogorván álmukban sóhajtották: Ne félj, barna bőrű éj vigyázza, amit lopni lehet. A büfénél csótányok indultak, akár egyiptomi sáskahad. Később a szél, mint karikás ostor csapkodta a fák levelét, egy kutya a szemétben kotort, mellette piaclakó. Megijedtek, fényeket láttak, de csak egy autó. Mögöttük vizeletcsík mászott az útra, szégyenlős kamerák alatt, ahol hajnalban ásító ember, munkanélküli szórólapokkal, vagy buliból hazafelé a diák óvatosan megy át, mert pengefény villanhat. A kocsma szája hatkor fáradt hangokat hányt, tócsát okádott ablaka. Bent füstben fuldokolva lengett a lámpa, egy ötvenes férfit ölelt félig leszakadt zsebű, nőt rég nem látott kabátja. A második korsó rávicsorított, de a feles már karjába vette, mint régen anyja, ő meg szívta, szívta az utolsó cseppeket.
Visszafelé a házfalak védelmében, mint mantrát mondogattam: nem leszek többé, nem leszek többé dublőröd, fiam. Másnap reggel ő az egyetemre ment, én busszal haza. Harangoztak, mikor megérkeztem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
