Egyre fogy a türelmem. Mindenen elsírom magam, tehetetlen vagyok. Valami okosat ki kell találnom, mert csak vegetálok. Ez nem élet így.
Felhagytam már sok mindennel. Nem kézimunkázok, nem rajzolok, megváltozott a kézügyességem, a látásom is romlott. Nem írok többé verseket sem, s a történeteim sem mulatságosak. Depi, depi, depi!!!
Bezárkóznék egy sötét, hangszűrt odúba. Azt hiszem, újból meg fogok bolondulni. Pedig nincs kívülálló ok!
Már nincs sok időm itt a Földön, napról napra gyengébb vagyok. De!!! Még valamit fel szeretnék mutatni.
A bűn abszolút természete az embernek. Kódolt a történelem, amelyhez nem a szív, hanem a furfangos ész a kulcs. Sok-sok kérdés az élet. S a válaszok gyakran elmaradnak. Pár ezer évenként kibillen sarkából a Föld, így az elzüllött társadalom felett is ítél a természet és az idő. Vigaszt várunk, igazságot, igazságosságot, és törődést. Becsapjuk magunkat, aztán vállrándítva beállunk a sorba. Vagy...
karvalycsőrével szabdal darabokra gyógyít - mondják dea tükörben az igazság csupa sunnyadás megtört arcélek a test egyre törődöttebb néha nyűg meghalni volna jó talán de kiszabott az életünk majd eljön a vég
Olvasom valahol: szánalmas ahogy a középszer az asztaltetőre igyekszik, vagy valami ilyesmit. Épp olyan szánalmas a felfuvalkodott "nagygondolkodó". Vagy mi fene.
Létezik ártatlanság? A gyermekek talán azok a maguk tudatlanságában. Ahogy növekszik az ember tudástára, válaszutak elé kerül. Helyes - nem helyes. Ha mindig azon görcsölünk, jó úton járunk-e, megrontjuk az életünket. Mégis muszáj kontrollálni tetteinket, különben óriásit tévedhetünk, ami örökre nyomot hagy. Az önelemzés is lehet hasznos és káros. Mindenkori tudatállapotunktól függ. Vannak, akik mindig másokra mutogatnak, és vannak mártíralkatok. Két véglet. Hol az egyensúly?
Nagyon sok változás jött, jön az életembe. Sajnos, nem inspirál versek írására. Sőt! Szeretném magam százfelé szakítani, hogy minden elvárásnak megfeleljek, de nem megy. A minap afféle kisfőnöknek neveztek ki. Én nem értek a vezetéshez, akkor sem, ha csak néhány emberről van szó. Ódzkodtam is, de bíznak bennem. Bárcsak én bíznék magamban!
Nincs hova mennem. Íráskényszerem csitulóban. A kedves ismerőseim elmennek sorban, nem kellene nekem itt rontani a légkört. :( Persze máshol sem. Nyitottam egy blogot, jó lesz az nekem, ha lesz olvasóm jó, ha nem ...nem.
