NAPLÓK: Zavaros Víz
Legutóbbi olvasó: 2026-08-10 16:37 Összes olvasás: 4870| 8. | [tulajdonos]: beszélni róla | 2018-02-06 13:56 |
1.
még kicsinek
esthosszakat bámultam
nagyanyám díszes
cifra-kockás asztalterítőit
és mára tudom jól
azokon volt minden
mit embernek tudni érdemes de
beszélni róla nem lehet: látod épp
bele-se kezdek
máris egy versszak
nem esett szó akkor
különösebb dolgokról
hatalmas szélnek suttogó abroszok
susogására emlékszem de csak akként
miként messze induló vándor fülébe visszhangzanak elhagyott
távoli völgybe vesző egykori falucska neszei
hisz tudod
szökésben voltam a valóság elől mindig
egyfajta éber kitörni kész hátrálásban
mert megfontolt a sárkány ki tudja jól
kifogástalanul meredtek a Szaturnusz gyűrűi
igéző képzetek és térillúziók között
kárpitmotívumokból kivirágzó vásári forgatagban lődörögtem
hol minden a maga jelmezében kitárulkozó-nemtelen:
irány és törekvés nélkül való – s nélkülünk
kik itt kódorgunk föl-alá egymás álarcaiban
irány- és történéslabirintusok káprázatába veszve
rettentő abroszok csattogása közt
nem hittem én már akkor sem a tarka időben
egyetlen pontot rajzolok a porba
hogy elhordja a szél míg forgok
képzelt tengelyem körül
és emlékezem ki magam kárhozom és ekként
többet adok kelleténél a dolgok látszatának – de
kétszeresen átkozott mindaz
ki távolba néz vakon
sápadt mécsesek kihunyó fényénél ...
2.
fölhullámzott torkunkban a cukrozott
hideg sejtelem
csupasz talpaink alatt
tűntek el e végtelenbe futó rojtszőnyegek mentén
a ritkán és halkan emlegetettek
hínár-sötét folyosókon lopództunk
tarkónk felett szikrázóan fényes izgalmakkal
mozdulatlan csöndbe fagyott szobák ajtaja felé
és tudtam jól valahol a párkányokon túl
ahol a kócos fák összeérnek egy fülledt betondélutánban
apró mézédes napsárga körték teremnek csüngőn
alig szakítunk mi abból már
sarkon is fordultunk visszahajítva férges zsákmányainkat
buggyantan erjedő ölébe
a csoroszlya-nyárnak
3.
nem aludtunk egy hétig
bennem lavórnyi poshadt vízként
terül el a világ megmártóztam mindenben s hiába
a disznók orrukkal a vályú szélére túrtak
miféle tekintetes úrnak
fúrnak a majomkenyérfák utat
ne kérdezd - én nem tudhatom
fél fülemmel hallgatom ahogy
szó esik olykor azért még rólad is
sanyarú sorsodat boncolgatják
s kiegyeznek vele végül mondván hogy
"hát hiába bele kell törődni bizony ebbe is"
együtt élsz te már békében
az azt se tudod mivel
mondhatni
elég jól viseled
pedig mióta eltűntél te magad is jól tudod
a kacskaringós rojtszőnyegek ugyanabba a világba vezetnek vissza
és hogy azt a makulátlan vegytiszta csendet
csak a halottak képesek fenntartani
akik hirteleneket csapva néha
a konyhaasztal szegletére
nagyokat csuklanak mostanában
kitöltetlen rengő boruk felett
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
