NAPLÓK: Zavaros Víz
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 00:28 Összes olvasás: 3567| 3. | [tulajdonos]: 20170528 | 2017-05-28 20:13 |
kirajzolódni a halmok alól
mondjuk
egy könyvtárszobában
ahol már
nem virraszt senki
(a faggyúfoltok
egy letűnt eszmeiség jegyei)
ahogy a
szántatlan-vetetlen szikkadt földeken
elhevert üres flakonok
némán meredünk vissza magunkra
mint szeretni feledettek
mint nem-szeretve lenni feledettek
mint akiket magukhoz vettek
azután magukra hagytak
írásjelek melyeket
belefirkáltak a kozmoszba
de többé talán el se olvas senki
de nem feledhetnek, oh, nem , nem
nem feledhettek el bennünket
okkult jeleket
anyáink
mind e gyarló lelkek
általunk
szolgálatot tehettek
önzetlent
s a legnemesebb módon
hisz birtokba mégsem vettek
eképp
nem szolgáltattak ki
önmaguknak
szenteltessék meg tehát
mind az ő természetük
ki megszült és elhagyott
lehetővé és szabaddá így tett
olvasd s zúgd hát fennkölt
kisajátítatlan tenmagad
óh ember!
bárha minden s az övé semmi
semmi semmi sem lehet
minden testet öltött önvalója
saját lélegzete teste-vére
amazok birtokolják őt
hurkok e dolgok
bilincsek kötések és csomók
anyám lehulltam rólad
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
