Versreakció a dokkon: 36-31

NAPLÓK: Versreakció a dokkon
Legutóbbi olvasó: 2026-06-20 05:00 Összes olvasás: 7377

32.	[tulajdonos]: 36-31	2013-12-09 14:06
Gulisio Tímea Rítus Te ne mondd hogy bűnös Én láttam Saját szarában fetrengeni Ne mondd hogy bűnös vagyok amiért végignéztem És adtam neki egy poharat hogy abba pisáljon És egy pofont kockáztatva nem hagytam hogy megigya Te ne mondd hogy bűnös vagyok Amiért versekkel rombolom le a költészetet Én láttam Amint szép szavakkal vettek rá aljasságra szerencsétlen nőket Akik szuperlatívuszokban köszönték meg az Úrnak Hogy térdelhetnek Láttam a Kedvest üres tésztát falni Láttam Őt egy islerért szobára menni Láttam Őt levált tűsarokkal egyedül botladozni Láttam Őt kékrevert szemmel Láttam Őt hetek óta nem fésült hajjal Láttam csuromvér aranyerét Mikor lázálma volt engem bántott Mikor elkergette akivel megcsalt én vigasztaltam Mikor bevett két levél altatót én hánytattam meg Mikor letagadta az unokáit elhittem neki Mikor hozzámvágta a kínai vázát összesöpörtem Mikor lopott a boltban kifizettem És mertem szólni hogy nem jó a sminkje És néha csak illemből tiszteltem az akaratát És végig a magam érzései érdekeltek nem az övé És szexuális izgatásként megtette a fényképe is És barátaim állandóan intim ügyeinken csámcsogtak És a karácsonyt külön töltöttük mert nem volt fűtése Hiányzik reggeli önszánakozása Hiányzik hogy nem fogad el fiúnak Hiányzik hogy gyerekként kezel Hiányzik szépítő hazugsága a férjéről akit megölt Hiányzik a titkolózás előtte az osztályzataimról Hiányzik a strand klóros hideg vize amibe belelökött Nem tudom miért de két évig voltam vele Nem tudom miért hagytam magyarázat nélkül el Nem tudom miért ütöm be a Google-be annyiszor a nevét Nem tudom miért az ő kedvencét rendelem az étteremben Nem tudom miért kell hánynom tőle Nem tudom miért még mindig csak őt bírom gyalázni Ne mondd hogy bűnös én láttam Ne mondd hogy bűnös vagyok Ne mondd hogy bűnös én láttam Ne mondd hogy bűnös vagyok Ne mondd hogy bűnös én láttam Ne mondd hogy bűnös vagyok Péter Béla: olvasgatom a szerző írásait. érdekes, hogy hamar feltépi a közöny, az unalom, a közhelyesség képezte „gondolatvédő” hályogot, ami már ilyen tájban az embert úgy bevonja, mint harangot a patina. először, amolyan pulzusemelő meglepetéssel szolgál . meglep. aztán látnom kell, nincs ebben semmi hókusz-pókusz. de, akkor mi az, ami mégis hat. szépen egymásután érkeznek az egyes fejezetek, mint afféle filmetűdök, filmrészletek. már 5-6 „jelentést” végig olvastam, amikor derengeni kezdett, hogy ez az ideges „ gyomormunka” mikor is volt érezhető egyébként az életem során? hát hát, igen: az ideje akkor volt, amikor úgy hozta sors, hogy illegalitásban kellett működni. gyerekkoromban a csikkből kitermelt, újságpapírba sodort cigarettával való dohányzásaink a györe-kastély pincéjében. titkos horgászatok a téglagyári tavaknál, zeneiskolai tanórák helyett. bizére kiszökni a marcali kaszárnyából, azért az istentelen borért. (szörnyű) vagy később szerelemmel szeretni valakit, aki másé (?) volt. – persze, hogy az illegalitás hoz ilyen gyomormunkát. igen, most már látom, az író magával cipel és kényszerít, arra, hogy én is ott legyek abban az illegális világban, amely az övé. kövessem őt , és én is vívjam meg a kis és nagy küzdelmeit, hogy vegyem már észre, hogy az ember ilyen is. szemünk előtt vonulnak végig a esendőség példaszereplői, s közben szelíd kérlelhetetlenséggel mutat tükröt, amelyben már a saját ábrázatom is felismerhető. A magam részéről köszönettel tartozom, amiért útitársa lehettem a szerzőnek, a művek erejéig, s közelebb kerülhettem olyan emberi konfliktusokhoz, életekhez, amik akkor is ott nehezednek a sorsokon, ha nem óhajtunk tudomást venni róluk.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!