NAPLÓK: Versreakció a dokkon Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:17 Összes olvasás: 6411| 30. | [tulajdonos]: 34-29 | 2013-12-01 09:11 | 31-26 (Kovácske T. János Rossz grimasz)-hoz gonadolatszilánkok a verselésről K. T. J. üzenőfalán):
862.
2013.11.29 21:21
kovácske t. jános:
nem ugyanezt mondja nekem a szöveg, de elgondolkodtatónak, megszívlelendőnek érzem az olvasatodat. vagyis inkább "de" nélkül. egy kicsit a versírástól búcsúzást jelenti nekem. meg talán önmagamtól, vagy attól a körvonalazatlan vágy-lelkesedés-akarás halmaztól, ami jó ideig elsődlegesnek tűnt (nekem).
867.
2013.11.30 08:18
simon ilona:
a versírástól búcsúzás = önmagamtól búcsúzás.
a vágy-akarás-lelkesedés halmaz elsődleges, de naponta ráébredünk, hogy ez hamis. a valóságnak egy rossz grimasza. és minden ráébredéskor csak káromkodnánk, mint egy kamasz: bassza meg! bassza meg!
jobb nélküle a nem(i) élet is. előtte minden normális volt és kiszámítható. ez meg jön és kiráncigál belőle. egyetlen megoldás elbúcsúzni tőle, de már megtört(ént), már soha többé nem lehetünk olyanok, mint előtte. viszont egy dologban segíthet a kiűzetés. egycsapásra hozzáigazítja a lelket a test valós életkorához, vagy öregebbé teszi annál. amíg van, folyton azt kérdezteti magunktól: ki vagyok én?
hát nem mindegy? az vagyok, akinek látnak. a vers kamaszsága lázadás, amit le kell törni. visszaverni, leigázni, megtagadni és nélküle beilleszkedni a süketség és vakság hómezejébe. miért is nem tekertük ki időben a nyakát, amikor még gyámoltalan csecsemő volt, amikor még örültünk neki. amikor még mindenki értett és mosolyogtak, ha mutogattuk.
ebből a hsz-edből, két versedből (az egyik ez) és az előbbi hsz-emből összeraktam egy másik rossz grimaszt.
-
a versírástól búcsúzás önmagamtól búcsúzás.
a vágy-akarás-lelkesedés halmaz elsődleges,
de naponta ráébredek,
hogy ez a valóságnak egy rossz grimasza.
és minden ráébredéskor csak káromkodnék,
mint egy kamasz: bassza meg! bassza meg!
jobb nélküle a nem(i) élet is.
előtte minden normális volt és kiszámítható,
ez meg jött és kiráncigált belőle.
egyetlen megoldás elbúcsúzni tőle,
de már megtört(ént),
már soha többé nem lehetek olyan, mint előtte.
viszont egy dologban segíthet a kiűzetés.
hozzáigazítja a lelket a test életkorához,
vagy öregebbé, megfáradtabbá teszi annál.
amíg van, folyton azt kérdezteti: ki vagyok én?
hát nem mindegy? az vagyok, akinek látnak.
a vers kamaszsága lázadás, amit le kell törni.
visszaverni, leigázni, megtagadni és nélküle
beilleszkedni a süketség és vakság hómezejébe.
miért is nem tekertem ki időben a nyakát -
amikor még gyámoltalan csecsemő volt,
amikor még örültem neki.
amikor még szerettem.
-
szóval ez lett. szia.
rég nem írtál verset, már nekem is egyre jobban megy leszokni róla, ez most itt csak egy játék. a szavainkkal.
869.
2013.12.01 05:12
kovácske t. ján: rossz grimasz
nem annyira vagyok jóban ezzel a szöveggel. valószínűleg akaratlanul is munkál az emberben valami féltékenység-féle, hogy az "én szövegem", amibe bele vagyok szeretve, és akkor hogy jön ahhoz valaki, hogy kezével illesse; hogy az úgy jó, ahogy befejeztem, és ami eltér tőle, az legyen egész más, de ne ugyanaz máshogy, a gyanúja is kerülje, hogy jobb akar lenni; szóval valami birtoklásérzet-féle, hogy kitűztem egy darab földet és én tűztem ki és én tudom és az enyém, és más játsszon a sajátjával. ezeket az érzéseket éppen mert könnyen adják magukat, igyekszem távol tartani magamtól. inkább az a gondom a szöveggel, hogy elmegy szöveg a szövegről irányba, épp mert afféle verselemzés a kiinduló magja, és bár ezt is lehet, miért is ne, de úgy érzem, hogy az eredeti ötletnek ha volt erősebb oldala, az az érzékiség, alanyiság volt és mintha így, most, nem tenne jót a szövegnek, hogy mintegy önmagára reflektál, szóval attól félek, kevésbé érdekes a köldöknézés miatt, hogy így most ez vers a versírástól búcsúzásról. "hogy ez a valóságnak egy rossz grimasza": az EZ szó úgy érzem, hogy ködös, pontatlan dologra mutat.
b.meg, b.meg: a káromkodás, bár versben nem az illem a fő vezérelv, de épp mert csak az hitelesítené a káromkodást, hogy egyszerűen nincs más, ami a helyén állhatna a szövegben, ott és azt kell kimondani és ki KELL mondani, és mert itt azt a drámát, a muszájt nem érzem, talán jobb volna, ha kimaradna. végülis mit fejez ki, leír egy máskor, máshol fellépő érzést, tulajdonképpen idézet, holott talán erősebb is lehetne aszöveg, ha nem idézne, vagy nem ezt, vagy ezt, de nem ilyen eltávolított formában káromkodná, hanem/vagy ha már, akkor közvetlenül, a lehető legerősebben.
nem(i), megtört(ént): a zárójelezés, bár a szöveg amit írtam tele van indokoloatlan, csak úgy szemre elhelyezett (sorminta) zárójelekkel, de azt hiszem, hogy akkor tud erős lenni, ha az így keletkező értelmezési lehetőségek (kivétel nélkül) szükségesek és megállják a helyüket és összhangban, összjátékban vannak egymással. hogy végül a szöveg értelme végigpattoghasson a zárójeleken és sehol se kapjon gellert. a (nem élet) és a (nemi élet) között ezt a pályát, amin a szöveg értelme követhető utat járna be, nem érzem. ugyanez a gondom a (megtörtént)-(megtört ént) esetében is. és a zárójellel előhívott többértelműség minden lehetőségének szerintem a zárójelen kívüli részekkel, tehát a teljes szöveggel összhangban kell lenni, értelmezhetőnek, összeolvashatónak. (jó, elismerem, ez a kritika éppígy megállja a helyét az általam elkövetett zárójelezéssel szemben is, elég szomorú is vagyok:)
"a vágy-akarás-lelkesedés halmaz elsődleges": mintha nem illeszkedne hézagmentesen az első sorhoz, valami bővebb kifejtés, felvezetés kéne neki, hogy helyén legyen a szövegben.
a vágy-akarás... nélkül jobb a nem élet, a nemlét? ugyanez nélkül jobb a nemi élet? egyik állítást sem tudom hova tenni.
előtte: mi előtt? "ez", mármint a vágy-akarás? amelytől már az első sorban elbúcsúztunk, és mégis még mindig a búcsú előttnél tartunk, amikor van, és soroljuk, mi a gond vele? és miért is van vele gond, és miért is épp az, amit a szövegben felpanaszolunk? minden normálius volt: elég ködös, pontatlan. "ez" meg jött és kiráncigált: miből is, a "normális mindenből"? hova (hacsak nem a "nemnormális mindenbe":)?
többé nem lehetek olyan: olyan milyen? konkrétumot, vagy elaluszik az olvasó! (és akkor milyen a nemolyan...?)
a kiűzetés: ez most az "ez" helyett van, hogy változatosabb legyen a szöveg? én akkor inkább még egy "ez"-t tennék a helyére.
hozzáigazítja: ezt a sort is ködösnek érzem, elejétől végéig. elvisz szerintem a zavarosba az életkor szó is. már maga a szó egy ilyen körülírós, magyarázós összetétel, jelentése hogy mennyi éve él/van egy dolog, inkább objektív, külső nézőpontból vett dolog, mint "átélt" idő, állapot. azt hiszem.
a vágy-akarás-stb miért a valóságnak egy rossz grimasza? mit jelent itt a "valóság" szó?
nem tudtunk meg semmit a lélek-a test és -az életkor hármas viszonyáról, cak azt, hogy az valamilyen irányba megváltozik: "hozzáigazítja" öregíti, vagy fiatalítja? miért (épp az, és nem fordítva)?
vagy öregebbé teszi: akkor az előbb a fiatalításra kellett volna gondolni? nekem kicsit későn derül ez itt ki.
kérdezteti: ez is olyan sok-képzős, jól elgörbített szó. valahogy egyszerűbben, tömörebben, lendületesebben lenne jó ezt. (vagy inkább nem ezt, ha ezt csak ÍGY lehet:)
hát nem mindegy: namost itt átmentünk idézetből egyenes beszédbe és megfeleltünk a saját (a szöveg) kérdésére/kérdésünkre. és a válaszunk eléggé a "hát nem mindegy? vállvonogatás" kategóriába esik, úgy érzem.
a vers: hát itt ugye visszakanyarodtunk a verselemzéshez, lásd köldöknézés, azt hiszem. csecsemő? ki-mi, a vers? önmagam? (sláger: "ha előrelátó csecsemő lettél volna" - becseng. nem biztos, hogy ez a becsengés jó a szövegnek.)(volt még ott korábban egy becsengés: a "nem élet az életem, ha a nemi életem nem veled..." szöveggel, az sem volt szerintem hasznos.)
hát nem mindegy, vagyok aki vagyok - vö. köv sorban tök ellentmond ennek, hogy le kell törni.
miért nem tekertem ki (ki kellett volna tekerni) a nyakát amikor még szerettem: nekem ez önellentmondó, tudathasadásos mondatnak tűnik.
az ívet hiányolom igazából: hogy mindegy honnan, mindegy hogyan (csak szép röppálya legyen) eljutunk valahová, ahová érdemes eljutni. a vége szerintem még nincs lezárva, nem ide akarok (szerintem) leérkezni.
-éss persze bocs, dehát mit is kezdhetnék egy szöveggel, mint hogy hangosan elgondolkodom róla:)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
