NAPLÓK: Versreakció a dokkon Legutóbbi olvasó: 2025-10-28 09:11 Összes olvasás: 6957| 29. | [tulajdonos]: 33-28 | 2013-11-30 14:56 | Egy érdekes „találat” a „Kuckó”-naplóban :1056-os poszton
kóbor ló: Pessoa 2013-11-30 08:35
A költő, az nagy színlelő.
Méghozzá zseniális:
valós fájdalmat színlel ő,
még ha valóban fáj is.
És olvasói rendszerint
jól érzik ott a rímben –
nem e kettős költői kínt,
csak magukét, mi nincsen.
S így körbe-körbe járogat,
cicáz az értelemmel
ez a felhúzós kisvonat,
mit szívnek hív az ember.
Fernando Pessoa: Autopszichográfia
(ford. Havasi Attila)
az 1060-as poszton:
M. Krisztina! Kérve kérlek, felejtsd el azt a fogalmat, hogy "szabadvers"!!!
És űzd ki a fejedből azt is, hogy "jó vers", "rossz vers", "javítani a verset"!
Ezek mérgező fogalmak. Minél mélyebben beléd ivódnak, annál nehezebben fogsz tudni írni. E fogalmakat azok teremtették, akik eszközrendszert akarnak birtokolni ahhoz, hogy csak az övék legyen a költészet teljes mezeje, kilökhessenek onnan bárkit, aki oda kóborolt, mert azt hiszi, verset ír. Majd ők megmondják, mi a vers. Csak az, amit ők írnak.
Szabadvers? Ugyan! Szabad a másikat arcon rúgni? Szabad öngyilkosság szélére hajszolni? Szabad gúnyolódni a betegségein? Szabad kisemmizni, hajléktalanná tenni? Ezek mind friss példák, az utóbbi évtizedekből arra, amit a szabadság nevében elkövettek.
Én, K.L., azt mondom, nem szabad.
Engem, Mórotz Krisztina, bevallom, nem érdekelnek a pénzért oklevelet nyomtató "akadémiák", sem a "magasiskolák". Nem érdekelnek a verstan-könyvek se, hiába hivatkoznak rá olyan dilettánsok, akiknek nincs egy hibátlan mondatuk sem.
A költő az anyanyelvét ismerje mindenki másnál jobban, a nyelv ritmikájához és zeneiségéhez értsen, a gondolatok ritmikájához és zeneiségéhez értsen, a lélek mozgását tudja követni, a Természet dinamikáját és végtelen békéjét ismerje. Mint mi, kóbor lovak, amikor végigvágtatunk hajnalban a harmatos mezőn.
Azt is hozzáteszem, Krisztina, hogy a gonosz szándékú lovast, aki erőszakkal vagy cselvetéssel kapaszkodott fel ránk, ledobjuk. Nem hirtelen, nehogy nagyon megüsse magát, de végleg.
Amíg a dokk jó-vagy-rossz, maradandó-vagy-múlandó rendszeréhez kötődsz, ehhez az irigységet és önzést generáló, HAZUG, HAMIS rendszerhez, amíg nem méregteleníted ki magadból ezt, addig nem tudok Neked segíteni. És hidd el, senki sem tud. Mondanak majd ezerfélét, a papírsirályaid, papírhajóid, papírszalvétáid, sőt használt vécépapírjaid rakhatod fel, az egyik majd ennek tetszik, a másik amannak, pörgetnek, pattogtatnak egymástól egymáshoz, míg el nem szédülsz... ezt akarod? És akkor majd röhögnek és ujjal mutogatnak rád: beteg, beteg! Te meg száguldozol még egy darabig, mint flipperben a fémgolyó, aztán elcsitulsz, belegurulsz a kuckódba és minden energiád elvész hetekre. Számodra ez a dokk.
Nem tudom, mit jelent "levéleményezni" a papírsirályokat.
Le - ez az igekötő azt jelenti, hogy felülről lefelé. Az irányt jelzi.
Ha a vers pozíciójára vonatkozik, akkor nem hiszem, hogy az én véleményem által alacsonyabbra kerülne. Ha a kettőnkére, akkor nem hiszem, hogy lejjebb vagy feljebb kellene sorolni magunkat.
Ez is csak a dokk kóros szemléletéből fakad. Ki meri önmagát feljebb sorolni a másiknál? Voltak (vannak) szerkesztők, akik ezt soha nem tették: empátiával, szeretettel nyúltak a beküldött szövegekhez. És voltak (vannak) mások, akik megmondóembernek ajánlkoznak, a saját ízlésterrorjukat kívánják érvényesíteni. Majd ők megmondják a tutit, a frankót. Rájuk soha ne hallgass!
A zenét tanuld, a színekre figyelj és a nyelvet ízlelgesd az olvasmányaidban és a verseidben egyaránt.
Segítséget ne kérj és ne várj senkitől! Ha elhiszed, hogy többek vagy jobbak nálad, akiktől kéred, már elvesztél.
A Pessoa-idézetet nem véletlenül tettem a Kuckóba.
Olvasd el többször.
A költő a saját valós fájdalmát írja le, úgy, mint ha színlelné, pedig közben valóban fáj neki. Ha sikerül, az olvasók a saját fájdalmukként élik át. S ez így megy körbe, míg el nem áll a szív.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
