Vendég: Mai vendég

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2822 szerző 36566 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kelebi Kiss István
  Levél
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: Értem én hogy a nyolcadik utas a halál de van érvényes menetjegye?
M. Szabó Mihály: Magány. Virág. Boldogság
Tiszai P Imre: Egy kávé
Szilasi Katalin: Paradicsomon kívül
Vajdics Anikó: SZÓ-RAKOZTATÓ
Kosztolányi Mária: a tengerész
Gyurcsi - Zalán György: gyerekjegy
Wesztl Miklós: A merénylő
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (lll)
Francesco de Orellana: csakúgyjönmegy
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 57 perce
Oláh Imre 2 órája
Jónásné Göncz Zsuzsánna 5 órája
Kelebi Kiss István 6 órája
Kiss Anna Mária 6 órája
Aranyi Gábor 8 órája
Vezsenyi Ildikó 9 órája
Francesco de Orellana 16 órája
Steszkó Juli 1 napja
Petz György 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Maretics Erika 1 napja
Wesztl Miklós 1 napja
Bánfai Zsolt 2 napja
Nagyító 2 napja
Natalie Danaisz 2 napja
Rigó Tibor 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Bara Anna 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 13 perce
Kicsi Ólomkatona 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
nélküled 2 órája
Zúzmara 2 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 3 órája
útinapló 5 órája
Gyurcsi 7 órája
leállósáv 23 órája
Játék backstage 23 órája
PIMP 1 napja
Sorrento 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Tapasztalatok 1 napja
Conquistadores 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Vendég
Legutóbbi olvasó: 2019-09-18 20:34 Összes olvasás: 2019

Korábbi hozzászólások:  
16. [tulajdonos]: Mai vendég2019-06-04 18:07
DOMOLYKÓ ÉS ÜRGE

Már kicsi gyerekemberként vonzott, húzott magához a fűzek, bokrok között megbúvó
rejtélyes ősi elem a víz. Bár a Mecsek vadregényes dombjai között nőttem fel, a folyami ősök
nyughatatlan vére ütközött ki rajtam. Anyám szeretete a folyó iránt, meséi hajdani kislánykori
emlékeiről csak fokozták vágyódásomat az ismeretlen iránt.
Annak ellenére, hogy a nagy folyót, csak felnőtt fejjel láthattam meg, gyakran álmodoztam az
ismeretlen, hatalmas és sok halat rejtő Dunáról. Mint falusi suttyó, egy ideig csupán a gyorsan
rohanó hegyi patakok jelentették számomra az elérhetőt. A “kanális” máig is az iskola, az
alap. Indítás, a megismerés felé vezető hosszú úton.
Barangolni a réten, erdőn, mocsárban mindig is önfeledt gyönyörűség volt, s maradt mindez
idáig. Az emlékek elmosódnak az idő útvesztőiben, de a szenvedély és az abból eredő
zsákmányszerzés ősi ösztöne bennem volt, kitörölhetetlenül bennem maradt, elevenen élnek
az átélt epizódok.
Ülök a kanálisparton. Mellettem a hajnali harmatos fűben hever a szárított nyárfából készített
bot, féltett kincsem. Az agyonázott ócska tornacipőt lerúgva a szöcskéket hajkurászom. Még
elgémberedtek az ugróművészek, s a harmattól nehéz fűszálak alól gyorsan kell elkapni a
leendő domolykó csalit. Sok a szöcske, de az igazi, a veretlen, ”nagy halfogó” vörös szárnyú
rovar kézrekerítése időrabló foglalatosság.
Térdig, könyökig csatakos vagyok. Ázott levél, virágpor tapad rám, de a lassan melegedő
párás júliusi napkeltében észre sem veszem. Telik a gyufásdoboz. Némi sajnálattal nézem e
teremtményeket, mikor gyors mozdulattal kitépem ugrólábukat. No elég is lesz, -pillantok fel,
és csak akkor veszem észre Horváth Pétert. Helyesebben: Cigány Horváth Pétert, aki az
iskolatársam, időnkénti horgász és játszópajtásom is. Az előnév, a sok Horváth között
imígyen jelzi, hogy kiről is van szó.
Egy fűzbokor mögé állok és csalizok. Ő csendben figyeli ténykedésem, s tudom kritikus
szemmel lesi minden mozdulatom.
 Nem fogs!- jelenti ki biztos tudattal.
 Aztán , miért nem?
 Tista a vízs és akkor nem esik... - támaszkodik a kanászostorra. A gát mögött
csendben legelésző teheneket felügyeli a szünidőben apja mellett a fiú. Hivatala fontos
és felettébb tiszteletet érdemel. Tartása is erről árulkodik.
 De fogok! - erősödik meg bennem a hit. Szerinte, a zavaros, áradó vízben , vastag
kövér kukaccal lehet csak halat fogni .
Fűzfabottal, házicérna zsinórral, és a hozzávaló gombostű-horoggal. Olyan felszerelés, mint
az enyém, nem volt még a kezében. A damil, és szegényes nyárfabotom, számára elérhetetlen
messzeségben van, s így / leplezendő az irigységet / lenézést érdemel.
Domolykót szeretnék fogni. Tudom tapasztalatból, óvatos hal, így a bokor takarásában
maradok. Ha észrevesz a hal ,hírmondója sem marad ,mind elinal. Lágy mozdulattal ejtem a
vízre a szöcskét. A sodrás a másik bokor felé viszi.....szívdobogtató várakozás.. Semmi.
Nagyot nyelek, szeretném horgásztudományom bemutatni, s szinte balett mozdulattal
ismétlem a beejtést .Na most ! Felszínt kavaró burvány, és eltűnik a csali .A piros végű lúdtoll
jól mutatja a zöldes vízben, merre igyekszik zsákmányával a hal. Bevágok .A pillanatnyi
rémült mozdulatlanságot hirtelen nekiiramodás, aztán bukfencek sorozata követi.
Rövid a küzdelem és hamar kirántom a narancsvörös uszonyú karcsú halat. Fél karnyi ezüstös
domolykó vonaglik a harmatos fűben. Gyorsan ráhasalok.
 Hűűű! Ezs igen! - hallom fentről és máris gurul, csúszik mellém a síkos agyagos
padkára Péter.
 Azsannya!-nézi a remegő úszókat, s csillog fekete szeme. Régi, kiselejtezett
vöröskeresztes táskába teszem a zsákmányom, és remegő kézzel csalizok.
 Hiába. A vörös szöcske nem hazudik! mondom kioktató hanggal, s felettébb
megszilárdult hittel.
Nem törődve a sárral, leültetem Pétert. Szó nélkül letelepedik mellém. Hosszú, lendítés és
máris utazik lefelé a következő áldozat. Apró köröket rajzol, jelez az alant lévőknek a
szöcske. Szívem a torkomban, ahogy a fűzbokorhoz ér. De nincs kapás. Óvatosan, húzom
vissza a csalit kis barázdát keltve, de úgy tűnik ez sem elég a figyelem felkeltésére. Előlről
kezdem az úsztatást. Már visszafelé húzom, és alig jön felém néhány centit, durva rándulás a
boton, és iramodik, tör visszafelé a hal. Meglepetésemben ösztönösen akasztok. Érzem, akad
a horog. Keményen védekezik, küzd életéért a domolykó. Jócskán görbül a nyárfanyél,
hajladozik a reggeli napfényben. Meglepően jól bírja a terhelést.
 Ne engedd! - szurkol mellettem Péter a guggolásból felállva.
Egyszerre hasalunk rá a kiívelő halra.
 Hűű! Azs annyaaa! - ámuldozik Péter.
 Pisok sép!- mondja immár elismeréssel. Remegő kézzel akasztom ki a horgot.
 Hadd, próbáljam meg .- kérlel.
Nincs az a pénz, amiért odaadnám és motyogok valami suta kifogásfélét. A nap már eléri a
gát szélét, s én még mindig kapást remélve úsztatok. Csalit cserélek, húzom, mindent
kipróbálok, de nem eszik a hal. Nagylelkűen átadom a botot. Mohón kap utána. Őbenne a
szenvedély roppant egyszerű, mondhatni reális dolog. Nem szórakozás, hanem a sült hal
illatát jelentő, éhségét csillapító cselekvés, amit a létfenntartás diktál olthatatlan erővel.
Egyre forróbban tűz a nap. Folyik rólunk a verejték. Péter, alkatából eredően jobban bírja, és
rendületlenül úsztat. Már mindketten tudjuk, meddő dolog ilyen napsütésben a horgászat.
Néma a víz. Odafenn a gáton már hangosan keresik egymást a szöcskék, felszáradt a fű, s a
tehenek is egyre közelebb legelésznek a vízhez.
 Nekem nem jön.- adja át kedvetlenül a botot. Tessék-lássék, próbálkozom, majd
leteszem.
 Hadd nézzsem meg! - unszol a táskára nézve. Szemében vágyakozással vegyes
kíváncsiság. Ahogy kinyitom a fedelet mohón, mustrálgatja, melyik a nagyobb?
 A kisebbet neked adom - mondom valami meleg örömmel és hirtelen nagyon
könnyűnek érzem a zsákmány feléről való lemondást.
 Kös .- mondja és eliramodik a hallal.
Szedelődzködöm és megjegyzek a helyre jellemző minden ágat, bokrot, rögöt. Mint egy film,
úgy pereg előttem az átélt történés minden pillanata. Felmászok a gátra .A békésen legelésző
tehenek mögül Péter fut felém valami tarisznyaszerűséget lóbálva maga előtt.
 Gyere egyél! - kínál lihegve és ledöccen mellém a fűbe. - Nem kérek, nem vagyok
éhes...- hárítom el, pedig ez nem igaz.
 Nagyon finom az irgehús...bontja az újságpapírt .Megdöbbenek mindenféle
mendemondák jutnak az eszembe. Hogyan is ennék én “olyanféle” ennivalóból.
Az éhség és a kíváncsiság egy ideig viaskodik bennem , de az éhes gyerekgyomor győz. Az
első falatot még óvatosan ízlelgetem, de aztán gyorsan fogy a jóízű reggeli. A nap ragyog, a
gyomor teli, minden olyan szép, magától értetődő.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-09-13 09:27 lista
2019-09-05 09:56 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-09-18 22:13   Napló: Baltazar
2019-09-18 21:48   Napló: Baltazar
2019-09-18 21:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-09-18 21:27   Napló: Kicsi Ólomkatona
2019-09-18 20:58   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-09-18 20:19   Napló: nélküled
2019-09-18 20:01   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2019-09-18 19:30   Napló: Zúzmara
2019-09-18 19:28   Napló: Baltazar
2019-09-18 18:40       ÚJ bírálandokk-VERS: Misinszki Hanna ferenc és a halál 2.0