Vendég: Mai vendég

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 36984 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Miklya Zsolt
  Arcát mosná
Új maradandokkok

Petz György: Hamlet bajban
Vezsenyi Ildikó: Falusi randevúk 1. Első este
Bara Anna: örökség
Szilasi Katalin: utam
M. Szabó Mihály: Mi maradt?
Ötvös Németh Edit: kézimunka
Gyurcsi - Zalán György: Terveim (jav)
Kiss Anna Mária: az össze nem egyezés retorikája
Mórotz Krisztina: Agapé
Berényi Klára: B oldal
FRISS FÓRUMOK

Frady Endre 37 perce
Pataki Lili 1 órája
Varga Árpád 1 órája
Szilágyi Erzsébet 1 órája
Albert Zsolt 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Takács Éva 2 órája
Gyors & Gyilkos 8 órája
Mórotz Krisztina 17 órája
Farkas György 19 órája
Czékmány Sándor 1 napja
Petz György 1 napja
Fekete Orsolya 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
V Varga Zoltán 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Nagyító 3 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Francesco de Orellana 3 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Frady Endre 44 perce
történések 1 órája
nélküled 1 órája
Hetedíziglen 5 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 7 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 8 órája
Készül az album 8 órája
Gyurcsi 10 órája
mix 16 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 18 órája
Minimal Planet 19 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 19 órája
Etzel Mark Bartfelder 20 órája
Zúzmara 20 órája
Bátai Tibor 21 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Vendég
Legutóbbi olvasó: 2020-02-26 12:38 Összes olvasás: 4332

Korábbi hozzászólások:  
16. [tulajdonos]: Mai vendég2019-06-04 18:07
DOMOLYKÓ ÉS ÜRGE

Már kicsi gyerekemberként vonzott, húzott magához a fűzek, bokrok között megbúvó
rejtélyes ősi elem a víz. Bár a Mecsek vadregényes dombjai között nőttem fel, a folyami ősök
nyughatatlan vére ütközött ki rajtam. Anyám szeretete a folyó iránt, meséi hajdani kislánykori
emlékeiről csak fokozták vágyódásomat az ismeretlen iránt.
Annak ellenére, hogy a nagy folyót, csak felnőtt fejjel láthattam meg, gyakran álmodoztam az
ismeretlen, hatalmas és sok halat rejtő Dunáról. Mint falusi suttyó, egy ideig csupán a gyorsan
rohanó hegyi patakok jelentették számomra az elérhetőt. A “kanális” máig is az iskola, az
alap. Indítás, a megismerés felé vezető hosszú úton.
Barangolni a réten, erdőn, mocsárban mindig is önfeledt gyönyörűség volt, s maradt mindez
idáig. Az emlékek elmosódnak az idő útvesztőiben, de a szenvedély és az abból eredő
zsákmányszerzés ősi ösztöne bennem volt, kitörölhetetlenül bennem maradt, elevenen élnek
az átélt epizódok.
Ülök a kanálisparton. Mellettem a hajnali harmatos fűben hever a szárított nyárfából készített
bot, féltett kincsem. Az agyonázott ócska tornacipőt lerúgva a szöcskéket hajkurászom. Még
elgémberedtek az ugróművészek, s a harmattól nehéz fűszálak alól gyorsan kell elkapni a
leendő domolykó csalit. Sok a szöcske, de az igazi, a veretlen, ”nagy halfogó” vörös szárnyú
rovar kézrekerítése időrabló foglalatosság.
Térdig, könyökig csatakos vagyok. Ázott levél, virágpor tapad rám, de a lassan melegedő
párás júliusi napkeltében észre sem veszem. Telik a gyufásdoboz. Némi sajnálattal nézem e
teremtményeket, mikor gyors mozdulattal kitépem ugrólábukat. No elég is lesz, -pillantok fel,
és csak akkor veszem észre Horváth Pétert. Helyesebben: Cigány Horváth Pétert, aki az
iskolatársam, időnkénti horgász és játszópajtásom is. Az előnév, a sok Horváth között
imígyen jelzi, hogy kiről is van szó.
Egy fűzbokor mögé állok és csalizok. Ő csendben figyeli ténykedésem, s tudom kritikus
szemmel lesi minden mozdulatom.
 Nem fogs!- jelenti ki biztos tudattal.
 Aztán , miért nem?
 Tista a vízs és akkor nem esik... - támaszkodik a kanászostorra. A gát mögött
csendben legelésző teheneket felügyeli a szünidőben apja mellett a fiú. Hivatala fontos
és felettébb tiszteletet érdemel. Tartása is erről árulkodik.
 De fogok! - erősödik meg bennem a hit. Szerinte, a zavaros, áradó vízben , vastag
kövér kukaccal lehet csak halat fogni .
Fűzfabottal, házicérna zsinórral, és a hozzávaló gombostű-horoggal. Olyan felszerelés, mint
az enyém, nem volt még a kezében. A damil, és szegényes nyárfabotom, számára elérhetetlen
messzeségben van, s így / leplezendő az irigységet / lenézést érdemel.
Domolykót szeretnék fogni. Tudom tapasztalatból, óvatos hal, így a bokor takarásában
maradok. Ha észrevesz a hal ,hírmondója sem marad ,mind elinal. Lágy mozdulattal ejtem a
vízre a szöcskét. A sodrás a másik bokor felé viszi.....szívdobogtató várakozás.. Semmi.
Nagyot nyelek, szeretném horgásztudományom bemutatni, s szinte balett mozdulattal
ismétlem a beejtést .Na most ! Felszínt kavaró burvány, és eltűnik a csali .A piros végű lúdtoll
jól mutatja a zöldes vízben, merre igyekszik zsákmányával a hal. Bevágok .A pillanatnyi
rémült mozdulatlanságot hirtelen nekiiramodás, aztán bukfencek sorozata követi.
Rövid a küzdelem és hamar kirántom a narancsvörös uszonyú karcsú halat. Fél karnyi ezüstös
domolykó vonaglik a harmatos fűben. Gyorsan ráhasalok.
 Hűűű! Ezs igen! - hallom fentről és máris gurul, csúszik mellém a síkos agyagos
padkára Péter.
 Azsannya!-nézi a remegő úszókat, s csillog fekete szeme. Régi, kiselejtezett
vöröskeresztes táskába teszem a zsákmányom, és remegő kézzel csalizok.
 Hiába. A vörös szöcske nem hazudik! mondom kioktató hanggal, s felettébb
megszilárdult hittel.
Nem törődve a sárral, leültetem Pétert. Szó nélkül letelepedik mellém. Hosszú, lendítés és
máris utazik lefelé a következő áldozat. Apró köröket rajzol, jelez az alant lévőknek a
szöcske. Szívem a torkomban, ahogy a fűzbokorhoz ér. De nincs kapás. Óvatosan, húzom
vissza a csalit kis barázdát keltve, de úgy tűnik ez sem elég a figyelem felkeltésére. Előlről
kezdem az úsztatást. Már visszafelé húzom, és alig jön felém néhány centit, durva rándulás a
boton, és iramodik, tör visszafelé a hal. Meglepetésemben ösztönösen akasztok. Érzem, akad
a horog. Keményen védekezik, küzd életéért a domolykó. Jócskán görbül a nyárfanyél,
hajladozik a reggeli napfényben. Meglepően jól bírja a terhelést.
 Ne engedd! - szurkol mellettem Péter a guggolásból felállva.
Egyszerre hasalunk rá a kiívelő halra.
 Hűű! Azs annyaaa! - ámuldozik Péter.
 Pisok sép!- mondja immár elismeréssel. Remegő kézzel akasztom ki a horgot.
 Hadd, próbáljam meg .- kérlel.
Nincs az a pénz, amiért odaadnám és motyogok valami suta kifogásfélét. A nap már eléri a
gát szélét, s én még mindig kapást remélve úsztatok. Csalit cserélek, húzom, mindent
kipróbálok, de nem eszik a hal. Nagylelkűen átadom a botot. Mohón kap utána. Őbenne a
szenvedély roppant egyszerű, mondhatni reális dolog. Nem szórakozás, hanem a sült hal
illatát jelentő, éhségét csillapító cselekvés, amit a létfenntartás diktál olthatatlan erővel.
Egyre forróbban tűz a nap. Folyik rólunk a verejték. Péter, alkatából eredően jobban bírja, és
rendületlenül úsztat. Már mindketten tudjuk, meddő dolog ilyen napsütésben a horgászat.
Néma a víz. Odafenn a gáton már hangosan keresik egymást a szöcskék, felszáradt a fű, s a
tehenek is egyre közelebb legelésznek a vízhez.
 Nekem nem jön.- adja át kedvetlenül a botot. Tessék-lássék, próbálkozom, majd
leteszem.
 Hadd nézzsem meg! - unszol a táskára nézve. Szemében vágyakozással vegyes
kíváncsiság. Ahogy kinyitom a fedelet mohón, mustrálgatja, melyik a nagyobb?
 A kisebbet neked adom - mondom valami meleg örömmel és hirtelen nagyon
könnyűnek érzem a zsákmány feléről való lemondást.
 Kös .- mondja és eliramodik a hallal.
Szedelődzködöm és megjegyzek a helyre jellemző minden ágat, bokrot, rögöt. Mint egy film,
úgy pereg előttem az átélt történés minden pillanata. Felmászok a gátra .A békésen legelésző
tehenek mögül Péter fut felém valami tarisznyaszerűséget lóbálva maga előtt.
 Gyere egyél! - kínál lihegve és ledöccen mellém a fűbe. - Nem kérek, nem vagyok
éhes...- hárítom el, pedig ez nem igaz.
 Nagyon finom az irgehús...bontja az újságpapírt .Megdöbbenek mindenféle
mendemondák jutnak az eszembe. Hogyan is ennék én “olyanféle” ennivalóból.
Az éhség és a kíváncsiság egy ideig viaskodik bennem , de az éhes gyerekgyomor győz. Az
első falatot még óvatosan ízlelgetem, de aztán gyorsan fogy a jóízű reggeli. A nap ragyog, a
gyomor teli, minden olyan szép, magától értetődő.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-02-26 17:44   új fórumbejegyzés: Frady Endre
2020-02-26 17:37   Napló: Frady Endre
2020-02-26 17:18   Napló: történések
2020-02-26 16:47   Napló: nélküled
2020-02-26 16:38   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2020-02-26 16:35   új fórumbejegyzés: Varga Árpád
2020-02-26 16:31   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2020-02-26 16:30   új fórumbejegyzés: Frady Endre
2020-02-26 16:21   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2020-02-26 16:18   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György