NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 22:26 Összes olvasás: 57369| 349. | [tulajdonos]: jegyzet | 2020-12-11 01:08 | 2020. december 9.
Hajnali ötkor ébredtem fel, és nem tudtam visszaludni. Feltettem verseket, ide oda amoda. Írtam hozzászólásokat. Főztem hagymateát, tejberizst, egy tányérral megettem belőle, meg a maradék parizert kenyérrel. Így jobban bírtam kivárni az öt órát, a májjal töltött rántott szeletig, de most ķöret nélkül. Egy szelet kenyeret azért ettem hozzá.
Szeretek takarítani, de csak 2,5 órát birok. Ma nem sokra haladtam, annyira koszosak a csempe fúgái. A mosgatógép mögötti részt kitakarítottam. A tüzhely melletti csempénél rájöttem arra, hogy hogy nézne ki a fuga, ha tiszta lenne.
Az öregedést úgy élem meg, mint valami meghibásodást, ezért nem szeretem az olyan helyzeteket, amiben kénytelen vagyok vele szembesülni. Az elégtelenségemmel, hogy minden hároszor annyi ideig tart, mint korábban. Hogy nem halaszthatnék el már annyi mindent, hogy majd bepótolom, mert azt sem tudom majd hiánytalanul megcsinálni, ami éppen akkor lesz aktuális.
Ahogy régen nem tudtam a magamét mások szükségletei, vágyai, óhajai elé helyezni, úgy nem tudom most az övék után. Első a hobbim, a maradék időmön és energiámon osztozik minden, és mindenki más. Ezt posztuláltam pár éve, s nem tudom rávenni magam egyelőre, egy másik posztulátumra, mert akkor érvénytelenítenem kellene az érvényben lévőt. Azt meg nem akarom. Inkább csak piszkálom magam miatta, látszatbűntudatkeltéssel.
De az igazság az, nem sikerült még rájönnöm, jól megfogalmaznom, hogy pontosan mit is csinálok. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
