Május felé

Előttünk már humusszá vált az út.
Úgy várja lépteinket, mint
a messiást, mert akik korábban
erre jártak, nem akarták, hogy
nyomukban élet fakadjon.

Azt súgja a kőbe zárt csigaház,
belőlem elsüllyedt hajók kürtjei
szólnak. Előre megyünk napkelték
felé, és vissza az alkonyokba.

Az első padra még nem ülünk le,
majd a századikra talán,
mert a századik pad a miénk,
ahogy a százmilliomodik hullám.

Kincsek és sírok felett mindig május felé,
mikor a csupasz kert megédenül és
fiókává törik a madártojás. Jössz velem,
elnézed botló lépteim, mert egyszer
kimondtad: megvárod, aki rád várt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Vár Ucca Műhely, 2025/3.
Feltöltés ideje: 2025-09-24 20:40:17
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-24 20:40:17