Május felé
Előttünk már humusszá vált az út.
Úgy várja lépteinket, mint
a messiást, mert akik korábban
erre jártak, nem akarták, hogy
nyomukban élet fakadjon.
Azt súgja a kőbe zárt csigaház,
belőlem elsüllyedt hajók kürtjei
szólnak. Előre megyünk napkelték
felé, és vissza az alkonyokba.
Az első padra még nem ülünk le,
majd a századikra talán,
mert a századik pad a miénk,
ahogy a százmilliomodik hullám.
Kincsek és sírok felett mindig május felé,
mikor a csupasz kert megédenül és
fiókává törik a madártojás. Jössz velem,
elnézed botló lépteim, mert egyszer
kimondtad: megvárod, aki rád várt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Vár Ucca Műhely, 2025/3.
Feltöltés ideje: 2025-09-24 20:40:17
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-24 20:40:17
