Az éltető polip(2.)

Polip tapad az arcára
műanyag karokkal.

Az élet csepeg a csöveken.
Jajj, sok ömöljön be,
és kevés szivárogjon el.

Nyöszörög a maszk alatt.
Izzadság ül homloka redőiben.
Zihál, fáj a légvétel,
hasháló szárad a kopott radiátoron.

A szag csak az embert zavarja.
Az éhes döglégy rárepülne,
de a koszos ablak visszatartja.
Koppan, mintha az eső verne.

A tartóállványon
hófehér ökle világít,
aszott karja megremeg,
felküzdi magát ülő helyzetbe.
Az infúzió megbillen, elakad.
Mosolyogni próbál.
Matató keze lassan lehúzza az oxigénmaszkot,
tátog.

Az ápolónő átnéz felette,
üveges tekintete belső mozit figyel.
Rutinból firkant a kórlapra,
felgyorsul, még sok az ágy.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-05-27 11:05:09
Utolsó módosítás ideje: 2026-05-27 11:05:09